Az amerikai kormányzat tagadja a széleskörű károkozást, miközben megnehezíti a károk felmérését azzal, hogy leállította az adatmonitorozást és eltávolította azokat az ellenőrző szerveket, amelyek dokumentálhatták volna a helyzetet. Ez a gyakorlat nem ismeretlen a közösségi emberi halálesetek esetében: Mao Ce-tung katasztrofális Nagy Ugrása idején (1958–1961) a kínai kormány nem tett közzé pontos halálozási adatokat. Külföldi megfigyelők ugyan érzékelték az éhínség kialakulását, amikor Kína gabonát kezdett importálni, de a tragédia valódi mérete csak az 1980-as évek közepén vált ismertté, amikor az első megbízható népszámlálás lehetővé tette a történészek számára, hogy kiszámolják: 23-30 millió ember vesztette életét.
A U.S.A.I.D. leállítása és a következmények mérlegelése
A U.S.A.I.D. tevékenységének leállításából eredő károk teljes körű feltárása valószínűleg csak az ENSZ 2025-ös halálozási statisztikáinak elemzésével válik majd lehetővé, amelyek várhatóan csak 2027-ben jelennek meg. Azonban más módokon is bepillantást nyerhetünk a károk mértékébe.
Dokumentumfilm-készítő csapatunk, amely amerikai és helyi újságírókból áll, folyamatosan követi a kenyai közösségekben történt eseményeket, ahol korábban aktív volt a U.S.A.I.D. Látogatásaink során egy nájrobi fejlett HIV-osztályt, malária elleni jelentős sikereket elért alapellátó központokat, menekülttábort és más helyszíneket is érintettünk.
Kenyai példa: fejlődési út egy közepes jövedelmű országtól
Kenyát választottuk vizsgálatunk helyszínéül, mert korábban sokat dolgoztam ott, és az ország fejlődési útja ismerős: hasonlóan Indiához, Dél-Koreához és számos latin-amerikai országhoz, amelyeket az Egyesült Államok segített abban, hogy alacsony jövedelmű segélyezettből közepes jövedelmű kereskedelmi partnerré váljanak.
Kenyában drámai előrelépések történtek az egészségügyi rendszer kapacitásában és a várható élettartamban különféle projektek segítségével. A U.S.A.I.D. gyógyszert, élelmet és személyzetet biztosított a leginkább rászorulóknak, miközben technikai támogatást és befektetést nyújtott az ország szakértelmének fejlesztéséhez olyan területeken, mint a HIV-kezelés vagy az alapellátás.
A gyermekalultápláltság elleni programok veszélyeztetettsége
Különösen aggódtam a gyermekalultápláltság elleni programok sorsa miatt, amelyek az elmúlt két évtizedben világszerte rendkívüli előrelépéseket értek el. A korábbi rendszerben gyakran csak akkor jutottak el a gyerekek kórházi osztályokra – gyakran órákra lakóhelyüktől –, amikor már súlyosan legyengültek.
Ezzel szemben olyan rendszereket segítettünk kiépíteni, amelyek a frontvonalat közvetlenül a gyermekek otthonába vitték. Egy közösségi egészségügyi dolgozó mérőszalaggal és mérleggel időben felismerhette a veszélyt otthon. Egy csomag földimogyoró-paszta alapú terápiás táplálék visszafordíthatta az éhezést a súlyosan alultáplált gyermekek többségénél.
A kórházak inkább csak komplikációk vagy legsúlyosabb esetek ellátására szolgáltak, miközben a közösségek erősítették helyi élelmiszerforrásaikat. A módszer egyszerű volt: rendszeres mérések (felső kar kerülete), duzzanat ellenőrzése, táplálék-kiegészítés biztosítása, fertőzés vagy állapotromlás figyelése és heti visszatérés.
Lenyűgöző eredmények és visszalépések
Az eredmények drámaiak voltak: súlyos alultápláltság miatti halálozási arányok – amelyek korábban 20% vagy annál magasabbak voltak – 5% alá csökkentek. Kenyában azokban a közösségekben, ahol dolgoztunk – beleértve menekülttáborokat is –, ez az arány 1% alá esett.
Az Egyesült Államok kulcsszerepet játszott ezen terápiás táplálék-kiegészítők fejlesztésében és gyártásában. A U.S.A.I.D. segítette az UNICEF-et, az Élelmezési Világprogramot (WFP), helyi egészségügyi rendszereket és más szereplőket abban, hogy világszerte elterjesszék ezt a módszert.
Világszerte az öt év alatti gyermekhalandóság több mint felével csökkent 2000 óta – nagyrészt ennek az alultápláltság-kezelési előrelépésnek köszönhetően –, amely 2023-ban több mint egymillió életet mentett meg. Mégis a világ legtöbb alultáplált gyermeke nem fér hozzá ezekhez a programokhoz. Ehelyett azonban nemcsak hogy nem próbáljuk bezárni ezt az ellátási rést, hanem vissza is fordítjuk ezeket az eredményeket.
Kakuma menekülttábor: egy összeomló rendszer képei
Kakuma hatalmas menekülttábora Dél-Szudán határán különösen súlyos helyzetbe került tavasszal. Dokumentumfilm-csapatunk követte az eseményeket a 7-es klinika stabilizációs egységében – ahol a legsúlyosabb állapotú gyermekeket kezelik –, ahol a U.S.A.I.D. támogatásának megszűnése miatt az Élelmezési Világprogram készletei mindössze 40%-ra csökkentek a minimális szükséglethez képest.
Ennek következtében akut alultápláltsági esetek száma ugrásszerűen megnőtt. A klinika közösségi egészségügyi dolgozóinak kétharmadát elbocsátották, ezzel megbénítva azt a korábbi korai felismerési rendszert, amely megmentette volna a legtöbb gyermeket még akut ellátás előtt.
Itt találkoztunk Rovina Naboi-val is, aki családjával együtt menekült el Dél-Szudánból. Rövidfilmünkben ő őszintén meséli el azt a fájdalmas küzdelmet, ahogy igyekezett életben tartani súlyosan beteg lányát, Jane Sunday-t egy összeomló egészségügyi rendszerben.
A U.S.A.I.D.-ről szóló kritikák és értékelések
Fontos megemlíteni néhány jogos kritikát is: A U.S.A.I.D. néha függőséget alakított ki; működése lehetett hatékonytalan; túl sok finanszírozása ment nemzetközi intézményekhez helyi szervezetek helyett; valamint története során előfordultak olyan időszakok is, amikor segélyezést amerikai katonai vagy politikai célokra használták fel (például Vietnamban, Irakban vagy Afganisztánban).
Mindazonáltal nincs más amerikai kormányzati ügynökség, amely dollárarányosan több életet mentett volna meg. Több milliárd embert segített kiemelkedni a szegénységből és példát mutatott arra is, hogyan lehet együttműködéssel – nem kényszerrel – eredményeket elérni minden emberiség javára, beleértve magukat az amerikaiakat is.
Következtetések: Mi vár ránk tovább?
A U.S.A.I.D. felszámolása semmilyen módon nem javítja ezt a munkát. Ezzel szemben nyilvánvalóan ember által okozott tömeges halálesetekhez vezetünk. Az adminisztráció további visszalépéseivel pedig ez a kegyetlenség és halálosság csak nőni fog – különösen akkor, ha ezek az egészségügyi előrelépések visszaszorulnak akár hazánkban is.
Nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy azok az emberek – például Kakuma klinikájának egészségügyi dolgozói vagy Rovina Naboi családja – láthatatlanok maradjanak számunkra. És azt sem szabad hagynunk, hogy ezeknek a döntéseknek következményei elsikkadjanak vagy elszámolatlanok maradjanak.
