A serdülőkor egyik legnagyobb kihívása a szorongás kialakulása, amely sok fiatal életét megnehezítheti. Egy új, az USC Dornsife College of Letters, Arts and Sciences kutatóinak vezetésével készült tanulmány jelentős előrelépést tett abban, hogy miként lehet előre jelezni a jövőbeli szorongást a tinédzsereknél. A kutatás eredményei segíthetnek abban, hogy a veszélyeztetett fiatalokat még a tünetek megjelenése előtt felismerjék, így korábbi és személyre szabottabb támogatást nyújthassanak számukra.
A kutatás háttere és célja
A serdülőkorban sok fiatal érzi úgy, hogy minden hibájukat figyelik, ami egyeseknél elmúlik, másoknál azonban mélyülő szorongássá alakul. A tanulmány célja az volt, hogy megértsék, miért alakul ki szorongás egyes gyerekeknél, míg másoknál nem, még akkor is, ha hasonló korai temperamentumjegyekkel rendelkeznek.
A kutatás során olyan fiatalokat vizsgáltak, akik már csecsemőkorukban félénk vagy óvatos temperamentummal rendelkeztek – ezt a pszichológia „félelmetes temperamentumnak” nevezi –, amely ismert rizikófaktor a későbbi szorongás kialakulásában. Ugyanakkor nem minden ilyen gyerek lesz szorongó tinédzser.
Az agyi képalkotó módszerek kombinációja: EEG és fMRI
A kutatók kétféle agyi képalkotó technológiát alkalmaztak a vizsgálat során:
- Elektroenkefalográfia (EEG): Ez a módszer az agyi aktivitás időbeli változásait követi nyomon nagyon gyorsan, de kevésbé pontosan lokalizálja az aktivitás helyét az agyban.
- Funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI): Ez lassabb technika, de rendkívül pontosan mutatja meg az agy mely területein zajlik az aktivitás.
A kutatók egy innovatív „EEG-fMRI fúziós” technikát fejlesztettek ki, amely mindkét módszer előnyeit ötvözi. Így sokkal részletesebb és pontosabb képet kaptak arról, hogyan reagál az agy a hibákra és hogyan változnak ezek a mintázatok 13 és 15 éves kor között.
A vizsgálati folyamat: hibák kiváltotta agyi reakciók elemzése
A résztvevő tinédzserek egy egyszerű számítógépes tesztet végeztek el, amelyben gyorsan megjelenő nyilakra kellett reagálniuk. A teszt célja az volt, hogy kisebb hibákat váltsanak ki – például rossz gomb megnyomását –, miközben az EEG és fMRI segítségével mérték az agyi aktivitást.
Ezzel a módszerrel sikerült feltérképezni azt, hogy az agy mely területei aktiválódnak hibák esetén és milyen mértékben változik ez az aktivitás idővel.
Főbb eredmények: Az agyi mintázatok és a szorongás kapcsolata
Az adatok elemzése során kiderült, hogy önmagában sem az EEG, sem az fMRI nem volt elég hatékony a szorongás változásainak előrejelzésére. Azonban a két módszer adatainak kombinálása jelentős előrelépést hozott:
- A fúziós adatok mintegy 25%-ban magyarázták meg a 13 és 15 éves kor közötti szorongásszint változásokat.
- Ez jóval magasabb arány volt annál, amit pusztán temperamentumjegyekkel, életkorral vagy nemmel lehetett volna előre jelezni.
„Ez meglepetés volt számunkra,” mondta Emilio Valadez pszichológus, a tanulmány vezető szerzője. „Eredetileg csak 5-10%-ra számítottunk.”
Két agyi régió szerepe: kockázat és védelem
A kutatás továbbá azt is feltárta, hogy a csecsemőkorban félénk vagy óvatos gyerekeknél két különböző agyi terület eltérően kapcsolódik a későbbi szorongáshoz:
- Dorsalis anterior cinguláris kéreg (dACC): Ez az agyterület segít felismerni a hibákat és potenciális fenyegetéseket. Magasabb aktivitása összefüggött nagyobb későbbi szorongással.
- Posterior cinguláris kéreg (PCC): Ez a régió inkább védő szerepet töltött be: azoknál a félénk temperamentumú tinédzsereknél, akiknél ez a terület idővel aktívabbá vált, kisebb valószínűséggel alakult ki súlyosabb szorongás.
Következmények: korai felismerés és személyre szabott támogatás lehetősége
Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a jövőben az agyi képalkotó vizsgálatok segítségével már jóval korábban – akár még tünetek megjelenése előtt – beazonosíthatók lehetnek azok a fiatalok, akik nagyobb kockázattal néznek szembe szorongásos zavarokkal. Ez lehetőséget teremthet arra is, hogy időben elkezdjék számukra a személyre szabott mentális egészségügyi beavatkozásokat.
„Ez még nem jelent közvetlen napi segítséget családoknak,” hangsúlyozta Valadez. „De fontos lépés afelé, hogy hamarabb felismerjük és megelőzzük a mentális problémákat.”
A jövő irányai: még korábbi életkorok és további agyi funkciók vizsgálata
A kutatócsoport tervezi annak vizsgálatát is, hogy hasonló előrejelzések készíthetők-e már 8-9 éves gyermekek esetében is. Emellett érdeklődnek más agyi funkciók – például memória vagy figyelem – szerepe iránt is a szorongáskockázat magyarázatában.
„A végső célunk,” mondta Valadez, „hogy elég korán olvassuk ki az agy történetét ahhoz, hogy tudjuk kiknek van szükségük extra támogatásra – még mielőtt a szorongás élethosszig tartó problémává válna.”
A tanulmányról
A tanulmányt Emilio Valadez vezette az USC Dornsife College of Letters, Arts and Sciences pszichológiai tanszékéről. A kutatás több intézmény együttműködésével készült el: UCLA, Binghamton University, University of South Carolina, National Institute of Mental Health (NIMH), University of Maryland College Park, University of British Columbia és mások közreműködésével.
A projektet elsősorban a Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) támogatta K23MH130751 és U01MH093349 számú pályázatokkal valamint NIH Intramural Research Program ZIAMH002782 granttel.
Összegzés
Az EEG és fMRI kombinált alkalmazása forradalmi lehetőséget kínál arra, hogy jobban megértsük és előre jelezzük a tinédzserek körében kialakuló szorongást. A kutatás rámutatott arra is, hogy nem minden félénk vagy óvatos gyermek válik szorongóvá – ez nagymértékben függ attól is, hogyan reagál az agyuk hibákra és fenyegetésekre. Az ilyen típusú neuroimaging technológiák integrációja új távlatokat nyithat meg a mentális egészség korai felismerésében és kezelésében.
