2020 augusztusában a Trump-adminisztráció bejelentette, hogy 10%-os részesedést vásárol az Intel chipgyártó vállalatban, ami heves kritikákat váltott ki még a republikánus párt tagjai között is. Ez csupán egy példa arra, hogy az elnökség közvetlenül avatkozik be magánvállalatok működésébe. Az adminisztráció emellett az Nvidia és az Advanced Micro Devices (AMD) kínai chipeladásainak 15%-át veszi át, továbbá részesedéseket szerzett lítium- és földfémipari cégekben is.
Ezek a lépések elsőre hatalmas előrelépésnek tűnhetnek az állami kapitalizmus irányába, azonban Mariana Mazzucato közgazdász szerint ezek a döntések nem illeszkednek egy átgondolt iparstratégiába, sőt visszalépést jelentenek a közelmúlt iparpolitikájához képest.
Mariana Mazzucato és az aktív állami szerepvállalás
Mariana Mazzucato, az University College London Innovációs és Közérdekű Intézetének alapító igazgatója, számos iparpolitikával foglalkozó könyv szerzője, legutóbbi műve a „Mission Economy”. Egy interjúban Kai Ryssdal „Marketplace” műsorvezetővel részletesen kifejtette véleményét az Egyesült Államok iparpolitikájának jelenlegi helyzetéről a Trump-korszak második felében.
Állami kapitalizmus vagy széttöredezett iparpolitika?
Kai Ryssdal kérdésére, hogy vajon az Egyesült Államok csúszik-e az állami kapitalizmus irányába, Mazzucato elmondta:
„Az Egyesült Államok mindig is aktív iparstratégiát folytatott, csak ezt sosem ismerte el nyíltan. Jefferson szavaival beszéltek, de Hamilton tetteivel cselekedtek.”
2013-ban megjelent „The Entrepreneurial State” című könyvében ezt már kifejtette, de akkor még kevesen értették meg nézeteit. A „Hamilton” musical azonban segített abban, hogy ez a gondolat szélesebb körben ismertté váljon.
A Trump-adminisztráció iparpolitikája – lebontás vagy átgondoltság?
Mazzucato szerint Trump valójában felszámolja azokat az iparpolitikai elemeket, amelyek korábban léteztek. Például a CHIPS törvény feltételeket szabott azoknak a félvezető vállalatoknak, amelyek támogatást kaptak: javítaniuk kellett volna a munkakörülményeket és korlátozniuk kellett volna a részvény-visszavásárlásokat annak érdekében, hogy a profitot újra befektessék. Ezeket a védőmechanizmusokat azonban Trump eltörli.
„Ő valóban megszünteti azokat a garanciákat, amelyek segítenék az embereket és bolygónkat” – hangsúlyozta Mazzucato.
A kapkodó állami részesedésszerzés kritikája
A műsorvezető megjegyezte, hogy Trump politikája sokszor szeszélyesnek tűnik. Például amikor azt mondta az Intel vezetőinek: „Szerintem 10%-os részesedést kellene szereznünk önöknél”, ami nem tűnik átgondolt iparpolitikának.
Mazzucato ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy támogatja az állam részvényszerzését bizonyos esetekben. Hangsúlyozta, hogy például Szilícium-völgyben rengeteg innováció állami finanszírozásból származik – az iPhone okos funkciói mögött olyan technológiák állnak, mint az internet, GPS vagy érintőképernyő, amelyeket nagyrészt állami támogatással fejlesztettek ki.
„A kockázatokat társadalmasítottuk, de a hasznot privatizáltuk” – magyarázta –, ezért fontos lenne mindkettőt megosztani például részvényesi részesedés formájában.
Tesla kontra Solyndra: siker és kudarc
Példaként említette a Tesla és Solyndra esetét. A Tesla ugyanannyi támogatást kapott az Energiaügyi Minisztériumtól (465 millió dollár garantált hitel formájában), mint amennyit Solyndra kapott – utóbbi azonban csődbe ment. A Tesla viszont sikeresen visszafizette kölcsönét 2013-ban.
Trump iparpolitikája: nincs koherens stratégia
Mazzucato szerint Trump nem hozott létre új iparstratégiát; inkább hátrafelé halad. Egyrészt növeli a vámokat, másrészt lerombolja azt kevés ipari stratégiát, ami még létezett. Emellett szeszélyesen választ ki cégeket részesedés szerzésére anélkül, hogy ez bármilyen átgondolt tervhez kapcsolódna.
A szabad piac hatékonysága – tévhitek és valóság
Kai Ryssdal felvetette azt is, hogy vajon nem hatékonyabb-e a szabad piac a tőke allokálásában és gazdasági eredmények elérésében, mint az állam. Mazzucato erre határozottan nemet mondott:
„Nincs történelmi példa arra, hogy ez így lenne.”
Kiemelte, hogy számos technológiai területen – gyógyszeripar, nanotechnológia, biotechnológia vagy tiszta energia – mindig is az állam játszotta a vezető szerepet. Az államnak azonban megfelelő képességekkel és szakértelemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon.
Kormányzati kapacitások csökkenése és politikai retorika
Mazzucato aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy az elmúlt időszakban csökkentek azok a kormányzati kapacitások és szakértelem, amelyek szükségesek lennének egy hatékony iparpolitika kialakításához. Szerinte Donald Trump „DOGE” (Do Only Good Enough) retorikája tovább ront ezen a helyzeten.
Az Egyesült Államok helyzete és nemzetközi versenyképessége
Mazzucato hangsúlyozta: mint amerikai állampolgár és szakember is aggódik az ország jövője miatt. Az USA mindig is aktív szereplő volt innovációs befektetések terén – például évente mintegy 40 milliárd dollárt költött egészségügyi innovációra a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH). Reagan elnök idején ez még nőtt is.
Ezzel szemben Trump elsőként támadja meg olyan kulcsfontosságú szervezeteket mint ARPA-E vagy NIH. Ez pedig Kína számára kedvező helyzetet teremt versenytársként.
A jövő kilátásai: globális irrelevancia veszélye?
Kai Ryssdal feltett egy hipotetikus kérdést arról, milyen rövid távú jövőt lát Mazzucato az amerikai gazdaság számára amennyiben folytatódik Trump jelenlegi politikája.
Mazzucato válasza lesújtó volt:
„Sajnos potenciális irrelevanciát látok. Kína jelenleg vezető szerepet játszik nemzetközi fórumokon (G20, COP konferenciák), stratégiai szövetségeket kötve. Az USA viszont egyre inkább elszigetelődik saját magától.”
„Az ‘America First’ jelszó nem fog működni inflációval sújtott környezetben és vámok mellett”, különösen ha nem lesz megfelelő iparstratégia munkahelyteremtésre és versenyképességre.
Összegzés
A Trump-adminisztráció közvetlen beavatkozása magánvállalatokba látszólag egy új állami kapitalizmus irányába mutat. Mariana Mazzucato azonban rámutat arra, hogy ezek a lépések nem alkotnak koherens iparpolitikát; inkább felszámolják azt kevés védőmechanizmust is, amely korábban segítette volna mind a munkavállalókat, mind pedig a fenntartható fejlődést. Az állam szerepe továbbra is kulcsfontosságú marad innovációk finanszírozásában és stratégiai irányításában – ám ehhez szükséges egy jól kidolgozott és következetesen végrehajtott iparpolitika megléte.