Ha az amerikai munkaerőpiacot nézzük mostanában, azt mondanám, hogy egy kicsit olyan, mint egy hajó a ködben: nem nagyon mozdul se előre, se hátra. Októberben az álláshelyek száma alig változott, 7,7 millió körül stagnált – ez gyakorlatilag ugyanannyi, mint szeptemberben. A munkaügyi minisztérium legfrissebb jelentése szerint októberben 7,67 millió álláshelyet hirdettek meg az Egyesült Államokban, ami szinte megegyezik a szeptemberi 7,66 millióval.
A JOLTS-jelentés és a munkaerőpiac rejtelmei
A Job Openings and Labor Turnover Survey (JOLTS), vagyis az álláshelyek és munkaerő-forgalom felmérése idén kissé megkésve érkezett a hosszú szövetségi kormányzati leállás miatt. Ez a jelentés nemcsak az új álláshelyek számát mutatja meg, hanem azt is, hogy hányan hagyják ott önként a munkahelyüket – ami egyfajta bizalmi index a munkaerőpiacon –, illetve hányakat bocsátanak el.
Októberben érdekes módon nőtt a létszámleépítések száma, miközben kevesebben mondtak fel önszántukból. Ez arra utalhat, hogy bár még van kereslet munkaerőre, a munkavállalók már kevésbé érzik magukat annyira magabiztosnak ahhoz, hogy váltani merjenek.
Az álláshelyek csökkenése és a magas kamatok
Nem meglepő módon az álláshelyek száma folyamatosan csökken azóta, hogy 2022 márciusában rekordot döntött: akkor még 12,1 millió nyitott pozíció volt. Akkoriban az amerikai gazdaság épp kezdett kilábalni a COVID-19 miatti lezárásokból, és mindenki optimista volt. Azóta viszont lehűlt a helyzet – részben azért is, mert a Federal Reserve (Fed) magas kamatlábakat vezetett be 2022-ben és 2023-ban az infláció megfékezésére.
Ezek a magas kamatok viszont visszafogták a vállalatok bővülési kedvét és így az új állások létrehozását is. Szóval nem csoda, hogy az álláspiac egyre kevésbé pörög.
Politikai hullámvasút és gazdasági bizonytalanság
Ami engem igazán meglepett ebben az egész helyzetben, az az amerikai gazdaság irányának bizonytalansága. Donald Trump elnöksége alatt ugyanis radikálisan megváltozott az ország kereskedelempolitikája: évtizedeken át tartó szabadkereskedelmi irányvonalat törtek meg, és helyette magas vámokat vetettek ki rengeteg ország importjára.
Ezek a vámok nemcsak drágították az importált árukat – ami tovább növelte az inflációt –, hanem megnehezítették a vállalatok életét is. Az importőrök ugyanis gyakran áthárították ezeket a költségeket a fogyasztókra. Így aztán hiába próbálta a Fed visszafogni az inflációt magas kamatokkal, ez egy ördögi körnek tűnik.
A Federal Reserve dilemmája
Most pedig itt tartunk: a Fed ezen a héten ülésezik arról, hogy csökkentse-e alapkamatait. Ez mindig izgalmas pillanat egy gazdasági szakértőnek – de most különösen feszült lehet a légkör. Az infláció ugyanis még mindig jócskán meghaladja a Fed célját (2%), amit részben éppen ezeknek a vámoknak köszönhetünk.
Általában ilyenkor nem szoktak kamatot csökkenteni – hiszen azzal csak tovább fűtenék az inflációt –, de most úgy tűnik, hogy a gyengülő munkaerőpiac miatt mégis fontolóra veszik ezt. A várakozások szerint idén már harmadszor csökkentheti majd alapkamatait az amerikai jegybank, bár néhány döntéshozó valószínűleg ellenvéleményen lesz.
A kormányzati leállás hatása: adatkáosz
És ha mindez nem lenne elég bonyolult, ott van még a szövetségi kormányzat rekord hosszúságú – összesen 43 napos – leállása is. Ez teljesen összezavarta az amerikai gazdasági statisztikák közlését.
Például az októberi álláshely-jelentés egy héttel később jelent meg csak meg. Szeptemberi adatokat külön nem közöltek, mert akkor még tartottak a leállások miatti szabadságolások és fizetés nélküli szabadságok. Így szeptemberi és októberi számokat egyszerre kaptunk meg kedden.
A munkaügyi minisztérium novemberi foglalkoztatási adatait pedig csak december közepén fogják kiadni – több mint tíz nappal később az eredeti tervezetnél. Októberre pedig még munkanélküliségi rátát sem tudtak kiszámolni.
Mire számíthatunk novemberben?
A FactSet elemzői szerint novemberben mindössze kevesebb mint 38 ezer új munkahely jött létre Amerikában – ami nagyon szerény növekedés –, miközben a munkanélküliségi ráta enyhe emelkedést mutathatott (4,5%-ra szeptemberi 4,4%-ról). Bár ez még mindig alacsonynak számít történelmi távlatban, ez volt majdnem négy év legmagasabb értéke.
Összegzés: Mi vár ránk?
Szóval mit tanulhatunk ebből? Az amerikai munkaerőpiac jelenleg egyfajta átalakuláson megy keresztül: bár még mindig rengeteg nyitott pozíció van (7,7 millió!), ezek száma már jócskán elmarad attól a csúcstól, amit két éve láttunk. A munkavállalók óvatosabbak lettek; kevesebben váltanak önként; miközben nőnek az elbocsátások.
A Fed előtt komoly dilemma áll: hogyan lehet egyszerre fékezni az inflációt és támogatni egy gyengülő munkaerőpiacot? És mindehhez hozzájönnek még azok a politikai döntések is – például Trump vámjai –, amelyek tovább bonyolítják ezt az amúgy sem egyszerű képet.
Ha érdekelnek ezek a témák és szeretnéd látni, hogyan formálja át mindez majd a jövő munkahelyeit és stratégiáit, érdemes lesz figyelni például olyan eseményeket is mint a Fortune Workplace Innovation Summit Atlanta-ban májusban. Ott tényleg arról beszélnek majd vezetők és szakértők élőben, hogyan találkozik egymással mesterséges intelligencia, emberi tényezők és üzleti stratégia – szóval tényleg izgalmas idők jönnek!
