Ha valaki azt mondja, hogy egy kubai színésznő játssza el Marilyn Monroe-t, elsőre talán furcsán hangzik, nem? Ana de Armas azonban nemcsak bevállalta ezt a hatalmas kihívást, hanem Oscar-jelölést is szerzett érte. A színésznő a Red Sea Film Festivalon mesélt arról, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a Blonde című film előkészítése során, és hogyan küzdötte le a kételyeket.
Nem mindenki hitt Ana de Armasban Marilyn Monroe szerepében
A film rendezője, az ausztrál Andrew Dominik már tíz éve kereste a megfelelő színésznőt erre a szerepre. Ana elárulta, hogy nem minden producer támogatta az ő castingját – bár nem nevezte meg őket –, ami érthető is, hiszen egy kubai színésznő alakítja a hollywoodi ikon egyik legismertebb alakját. „Egy hétig készültem egyedül, és az akcentusom katasztrófa volt” – mesélte Ana. Ez engem meglepett, mert azt gondolná az ember, hogy egy profi színész ilyen helyzetben könnyen alkalmazkodik. De nem így volt.
Hosszú meggyőző munka után végül sikerült elnyerniük a producerek bizalmát. Andrew Dominik pedig ragaszkodott hozzá: ő volt az egyetlen, akit elképzelt Marilynként. Ana szerint ez volt élete legfélelmetesebb feladata, amit egyszerre nevezett „gyönyörű és ínycsiklandó kínzásnak”.
Oscar-jelölés – áldás vagy átok?
A Blonde-ért kapott Oscar-jelölés hatalmas elismerés volt Ana számára, mégis úgy érzi, hogy ez nem változtatta meg igazán a karrierjét. „Néhányan úgy gondolják, hogy ez csak véletlen volt, mintha valahogy csak megtörtént volna” – mondta. Ez a fajta megítélés biztosan frusztráló lehet bárki számára, aki keményen dolgozik azért, hogy kitűnjön.
A színésznő hozzátette: még mindig van bennük az érzés, hogy újra és újra bizonyítaniuk kell magukat. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy Ana olyan nagy költségvetésű akciófilmekben is szerepel – például a John Wick univerzumából érkező Ballerina –, amelyek ugyan szórakoztatóak, de szerinte nem fedik le teljesen azt, amit ő nyújtani tud.
A „Blonde” kampány és az egyedüllét érzése
A díjszezonban Ana úgy érezte magát, mintha egyedül képviselné a filmet. „Többet szerettünk volna elérni ezzel a filmmel” – mondta. Szerinte Andrew Dominik rendező mellett rengeteg más terület munkatársai is megérdemelték volna az elismerést: fodrászok, sminkesek és sok más szakember munkája tette igazán különlegessé ezt a produkciót.
Ez az egyedüllét érzése talán azért is lehetett erős benne, mert ő viselte a film körüli viták terhét is. Ugyanakkor hozzátette: „Mikor lesz még egyszer ilyen lehetőségem? Talán ez volt az egyetlen alkalom, hogy ebben a helyzetben lehettem.” Így végül élvezte ezt a rövid kampányidőszakot is.
Kétszer is Marilyn Monroe – egy különleges filmes időszak
Ami engem igazán lenyűgözött Ana történetében: tulajdonképpen kétszer is Marilyn Monroe-t játszotta megközelítőleg ugyanabban az időszakban. Daniel Craig sérülése miatt ugyanis előbb forgatta le Dominik filmjét, majd pár nappal később már Bondként állt kamera elé.
„Pénteken fejeztem be a ‘Blonde’-ot, hétfőn pedig már Bondot forgattam” – mesélte Ana. Az első jelenetében még Marilyn hangján kezdett beszélni. Csak 48 órája volt arra, hogy elbúcsúzzon ettől a hatalmas karaktertől és átálljon Paloma szerepére. Szerinte Palomában van egy kis Marilyn is – bár ez nem volt tudatos döntés –, ami még különlegesebbé tette ezt az új figurát.
„No Time to Die”: életet változtató szerep
Ana de Armas számára a 2021-es James Bond-film is mérföldkő volt. Cary Joji Fukunaga rendezőtől kapott hívás nélkül még forgatókönyv sem készült akkoriban: „Azt mondta: ‘Szeretném, ha benne lennél a filmben. Egy kubai ügynök vagy. Benne vagy?’” – idézte fel Ana.
Szereti Cary munkáit és Daniel Craiget is nagyon tiszteli; számára hatalmas megtiszteltetés volt képviselni Kubát ebben a legendás franchise-ban. Bár csak 15 percet szerepelt a filmen belül, ez az időszak rengeteg lehetőséget nyitott meg előtte.
Egy különösen emlékezetes pillanat volt számára az egyik jelenet végi tapsvihar: amikor karaktere búcsút int Craig Bondjának és átad neki egy szivart. Ez az élmény örökre bevésődött Ana emlékezetébe.
Kubai támogatás és hazai szeretet
Ami pedig igazán megható számomra Ana történetében: mennyire szeretik őt otthon Kubában. „Mindig nagyon támogatóak voltak” – mondta –, „nagyon büszkék rám és rengeteg szeretetet kapok.” Minden hazalátogatásakor megérinti ez az érzés; bár kérnek tőle szelfiket is, sosem találkozott olyannal, aki ne köszönné meg neki személyesen azt, amit képvisel.
Ezt szerintem sok sztár megirigyelhetné: amikor valaki ennyire közvetlen kapcsolatot ápolhat saját közösségével anélkül, hogy elveszítené önmagát vagy természetességét.
Összegzés
Ana de Armas története tökéletes példa arra, hogy milyen bonyolult és sokszor ellentmondásos út vezethet egy ikonikus szerepig – főleg ha valaki teljesen más háttérrel érkezik hozzá. A „Blonde” nemcsak szakmai kihívásokat hozott számára; személyes küzdelmeket is jelentett az elfogadásért és hitelességért folytatott harcban.
Mégis sikerült áttörnie ezeket a falakat: Oscar-jelölést kapott és olyan karaktereket formált meg (Monroe mellett Paloma), amelyek tovább gazdagították karrierjét. És bár néha úgy érzi, még mindig bizonyítania kell magát újra meg újra, kétségtelenül ott van most már Hollywood legnagyobbjai között.
Te mit gondolsz? Mennyire számít ma még az eredeti háttér vagy akcentus egy ilyen ikonikus szerepnél? És vajon Ana de Armas lesz-e az egyik legnagyobb sztárja ennek az évtizednek? Én kíváncsian várom a következő lépéseit!
