Az Antarktisz egyik legkisebb, ám annál jelentősebb gleccsere, a Hektoria-gleccser az elmúlt időszakban a modern tudományos feljegyzések leggyorsabb visszahúzódását produkálta. Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a Colorado Boulder Egyetem vezetett, új jelentésében dokumentálta, hogy a gleccser mindössze két hónap alatt nyolc kilométer jégtömeget veszített el.
A Hektoria-gleccser és mérete
A Hektoria-gleccser az Antarktisz keleti-félszigetén található, és körülbelül 300 négyzetkilométeres területet foglal el. Ez nagyjából tízszerese Sydney városának helyi önkormányzati területének méretének. Bár méretét tekintve kicsinek számít az antarktiszi viszonylatban, gyors visszahúzódása komoly figyelmeztetés lehet a globális éghajlatváltozás hatásaira.
A kutatás módszerei és eredményei
A kutatók műholdfelvételeket és szeizmikus adatokat elemeztek, hogy megértsék a gyors jégvesztés okait és folyamatát. A „gleccservisszahúzódás” kifejezés arra utal, amikor egy gleccser olvad vagy erodálódik gyorsabban, mint ahogy új jég képződik benne, így a jégtömeg eleje hátrafelé mozdul el.
A Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány szerint 2022 januárja és 2023 márciusa között a Hektoria-gleccser összesen 25 kilométert zsugorodott. Kiemelkedő volt az 2022 novemberétől decemberéig tartó időszak, amikor is 8 kilométeres visszahúzódást regisztráltak – ez példa nélküli sebesség a modern glaciológiai feljegyzésekben.
Miért olyan veszélyes ez a gyors visszahúzódás?
A Colorado Boulder Egyetem közleménye hangsúlyozza, hogy bár a Hektoria-gleccser kicsi, hasonló mértékű visszahúzódás nagyobb antarktiszi gleccsereken katasztrofális következményekkel járhat a globális tengerszint-emelkedés szempontjából.
A jégpolc összeomlásának szerepe
A Hektoria-gleccser korábban több másik gleccserrel együtt a Larsen B jégpolcot táplálta, amely 2002-ben összeomlott. Azóta ezek a gleccserek gyorsított ütemben húzódtak vissza körülbelül egy évtizeden át, amíg a part menti tengeri jég meg nem erősödött és le nem lassította ezt a folyamatot.
2022-ben azonban ez a tengeri jég megrepedt és eltűnt, ami újra felgyorsította a gleccserek visszahúzódását – különösen nyáron. A tanulmány szerint a Hektoria „rendkívüli visszahúzódása” összefüggésbe hozható azzal, hogy a gleccser egy „jég síkságon” helyezkedik el – egy sík területen, ahol csak enyhén fekszik rá az alapkőzetre.
Az „úszó” jégtömeg és annak következményei
Ez az elhelyezkedés lehetővé tette, hogy a jégtömeg egy része lebegni kezdjen, így nagyobb darabok törjenek le és sodródjanak el jéghegyekként az óceánba. A kutatók szerint ezért ebben az esetben elsősorban nem légköri vagy óceáni körülmények okozták a visszahúzódást, hanem ez az ún. „jég síkság kalving” folyamat.
További veszélyforrások az Antarktiszon
A tanulmány megemlíti, hogy hasonló jég síkságok más antarktiszi területeken is megtalálhatók, például a Ross-jégpolcon és az úgynevezett „végítélet” Thwaites-gleccsernél. Ezért létfontosságú feltérképezni az antarktiszi gleccserek alatti kőzetfelszínt annak érdekében, hogy meg lehessen becsülni ezen instabilitási formák előfordulásának esélyét és be lehessen építeni ezeket az adatokat a jövőbeli modellekbe.
Szakértői vélemények és párhuzamok más régiókkal
Poul Christoffersen, a Tasmania Egyetem Tengeri és Antarktiszi Tanulmányok Intézetének glaciológusa – aki nem vett részt a kutatásban – kiemelte az eredmények jelentőségét:
- „Kétségtelenül nagyon gyors visszahúzódást dokumentálnak”, mondta Christoffersen professzor.
- „A gleccser méretének ilyen mértékű csökkenése rendkívül ritka.”
- Hozzátette: „A változásokat tekintve hasonlóságot mutatnak azokkal az eseményekkel, amelyeket Grönlandon figyeltek meg – egy olyan régióban, amely nem olyan hideg, mint az Antarktisz.”
- Ezt néha „az Antarktisz arktifikációjaként” vagy „grönlandifikációjaként” emlegetik: azt jelenti, hogy az antarktiszi gleccserek olyan jeleket mutatnak, amelyek általában melegebb földrajzi területeken szokványosak.
- A tanulmány megerősíti korábbi megfigyeléseket is arról, hogy több ezer évvel ezelőtt is voltak hasonló gyors visszahúzódások.
Összegzés
A Hektoria-gleccser példája rávilágít arra, milyen gyorsan változhatnak az antarktiszi jégtakarók állapotai. Az ilyen mértékű és sebességű visszahúzódások komoly figyelmeztetést jelentenek mindannyiunk számára: ha nagyobb antarktiszi gleccserek hasonló módon kezdenek viselkedni, annak súlyos következményei lehetnek világszerte – különösen a tengerszint emelkedése miatt.
Ezért elengedhetetlen továbbra is folytatni és bővíteni az antarktiszi kutatásokat, különös tekintettel az alapkőzet geometriájának feltérképezésére és annak modellezésére, hogy pontosabban előre jelezhessük bolygónk jövőjét.