Amikor mostanában meglátom Ariana Grandét a vörös szőnyegen vagy interjúkban, egyszerre érzem a félelmet és a dühöt. Nem rá haragszom – hiszen gyönyörű lelke van, lélegzetelállító hangja, és joga van úgy élni a testében, ahogy csak akar. Hanem arra, amit ő ma szimbolizál.
Az extrém soványság visszatért – és most aspirációként tálalják
Úgy tűnik, az ultra-vékony testalkat újra divatba jött, és ezt a média nemcsak elfogadja, hanem egyenesen ünnepli. Ariana Grande mellett Cynthia Erivo is mindenhol ott van, hogy promózza a Wicked című musicalt – interjúkban, fotózásokon, vörös szőnyeges eseményeken. Ők ketten, valamint más hírességek egyre kisebb és kisebb testalkata kerül reflektorfénybe, mintha ez lenne az ideális szépség.
Bár némi kritika azért megjelent, ez teljesen elvész a hatalmas promóciós gépezet zajában, amely ezeket az alakokat sztárolja és mindenhol kirakja őket. És mindez pont akkor történik, amikor olyan fogyókúrás gyógyszerek, mint az Ozempic vagy a Wegovy szinte mindenütt jelen vannak.
A gyógyszerek terjedése és az egészséges testkép illúziója
Ezeket a szereket ma már nemcsak orvosi indokkal használják – például cukorbetegség vagy súlyos elhízás esetén –, hanem sokan egyszerűen azért szedik őket, hogy elérjék azt az extrém soványságot, amit minden magazin címlapján látunk. Ez pedig veszélyes üzenetet küld: minél vékonyabb vagy, annál egészségesebb vagy.
Ez engem személy szerint nagyon megdöbbent. Évtizedeken át küzdöttünk azért, hogy ledöntsük azt a mérgező üzenetet, miszerint a szépség egyenlő a vékonysággal. Hogy az önfegyelem csak korlátozás lehet. Hogy csak akkor vagyunk elfogadhatóak, ha kontroll alatt tartjuk és minimalizáljuk a testünket.
A testpozitív mozgalom harca és az új trend árnyoldalai
Évekig küzdöttünk a méretdiverzitásért és azért az alapvető gondolatért, hogy lehetünk szépek, erősek és értékesek anélkül is, hogy eltűnnénk. És éppen amikor ez a mozgalom kezdte megváltoztatni a kulturális légkört, megjelent ez az új „gyógyszeres” trend, amely azt sugallja: a vékonyság egyenlő az egészséggel.
Nem arról van szó, hogy celebeket támadnánk vagy testeket szégyenítenénk. Sokkal inkább arról beszélünk, milyen hallgatólagos üzenetet közvetít mindez: ha egészségről van szó, mindig jobb a vékonyabb test. Ez nemcsak frusztráló – ez veszélyes is.
Saját történetem: amikor még én is hittem ebben
Tizenéves koromban anyám gyakran mondogatta nekem: „Ha csak lefogynál egy kicsit, gyönyörű lehetnél.” Számára a vékonyság egyenlő volt egy nő értékével; úgy hitte, ez nyitja meg előtte a sikert és hatalmat.
14 évesen én is csak arra vágytam, hogy beilleszkedjek. Egy népszerű lány egyszer megkérdezte tőlem az iskolában, mennyit nyomok. Amikor válaszoltam neki, rémülten nézett rám: „Úristen! Inkább megölném magam, ha ilyen sokat nyomnák.” A folyosó neonfényei alatt álltam ott zavaromban – ő megerősítette azt az üzenetet, amit anyám már belém plántált: legfontosabb dolog vékonynak lenni.
Anyám mindent megtett azért, hogy lefogyjak: könyörgött, fenyegetett és alkudozott velem. Ez volt az ’80-as évek világa – alacsony zsírtartalmú termékekkel telepolcolt polcokkal, Slim Fast diétákkal és Jane Fonda tornás kazettákkal. Senki sem beszélt mentális egészségről vagy étkezési zavarokról – legalábbis én nem hallottam róla.
Ehelyett csak azt éreztem: velem valami baj van. Nem vagyok elég jó vagy szerethető úgy, ahogy vagyok. Tizenöt évesen bezárkóztam a fürdőszobába és önpusztító módon próbáltam kontrollálni magam – ami aztán több mint három évtizedes titkos küzdelemhez vezetett.
Az új „vékonyság-kultusz” nem csak sztárok között terjed
Ez az őrület nemcsak a vörös szőnyegeken zajlik. Ott van TikTokon is. Az iskolai osztálytermekben. Baráti csoportok csetjeiben. Formálja azt, hogyan definiálják fiatalok az egészséget, szépséget és erkölcsöt.
Ennek következtében egyre több fiatal lány küzd étkezési zavarral – ezt mutatják a kezelőközpontok növekvő esetszámai is. Nem tudom pontosan ezeknek a hírességeknek az egészségügyi történetét vagy motivációit; de nem csupán személyes választásokról van szó.
Pénz és hatalom: A globális ipar sötét oldala
Egy $450 milliárd dolláros globális szépségipar és egy $163 milliárdos fogyókúrás piac működik azon az alapelven, hogy eléggé utáljuk magunkat ahhoz, hogy folyamatosan költsünk rájuk. Az én dühöm ezért irányul erre a kulturális változásra – amely különösen fiatalokat tol diszfunkcionális étkezési szokásokhoz és mentális válságokhoz.
Hogyan léphetnénk ki ebből az ördögi körből?
Negyvenes éveimre sikerült békére jutnom saját testemmel. Hiszek abban – ahogy sokan mások is –, hogy rendben van úgy lenni önmagunkkal; hogy az értékünk nem attól függ mennyit mutat a mérleg.
Most pedig milliók látják ezt az új kulturális fordulatot és gondolják magukban: ezt már egyszer végigjártuk! Megéltük az étkezési zavarokat, szégyent és elszigeteltséget; megtanultuk számolni kalóriákat megszállott módon; végre elkezdtük hinni abban is: az egészség sokféle formában létezhet.
Megérdemeljük azt a kultúrát, amely nem kezeli a fogyást erkölcsi győzelemként. Megérdemli ezt a következő generáció is – hogy ne nőjenek fel úgy fiatalok, mint én annak idején: akiknek fájnia kellett ahhoz, hogy szépek vagy értékesek legyenek.
Támogatás étkezési zavar esetén
Ha te vagy valaki ismerősöd étkezési zavarral küzd, ne habozz segítséget kérni! Hívhatod vagy írhatod SMS-ben a 988-as segélyvonalat vagy chatelhetsz online ezen az oldalon: 988lifeline.org.
