Az Egyesült Államokban nincs általános egészségügyi ellátáshoz való jog, de egy szövetségi törvény, az EMTALA (Emergency Medical Treatment and Labor Act) 1986 óta kötelezi a kórházakat, hogy senkit ne utasítsanak el életmentő sürgősségi ellátás esetén. Ez egy olyan alapvető szabály, amely biztosítja, hogy vészhelyzetben minden beteg megkapja a szükséges ellátást – függetlenül attól, hogy van-e biztosítása vagy sem.
Ám egy friss kutatás meglepő eredményeket hozott: úgy tűnik, hogy az egyes államokban bevezetett szigorú abortusztörvények mégis befolyásolhatják ezt az alapvető jogot, különösen a terhességgel kapcsolatos sürgősségi helyzetekben. Ez pedig komoly kérdéseket vet fel arról, hogy mennyire működik jól a rendszer valójában.
Mi is az az EMTALA, és hogyan működik?
Az EMTALA kimondja, hogy minden Medicare-támogatott kórháznak meg kell vizsgálnia minden sürgősségi osztályra érkező beteget, és stabilizáló kezelést kell nyújtania. Ez azt jelenti, hogy nem lehet válogatni abban, ki kap segítséget – legyen szó akár súlyos sérülésről vagy terhességgel kapcsolatos komplikációról.
Liana Woskie, a Tufts Egyetem közösségi egészségügyi adjunktusa és a tanulmány vezető szerzője így fogalmazott: „Az EMTALA arra épül, hogy az orvosok szakmai ítéletére bízza a döntést. Ha egy terhes nő állapota életveszélyes, akkor a stabilizálás akár azt is jelentheti, hogy befejezik a terhességet.”
Ez azért fontos, mert ha egy állam törvényei túl szigorúak és korlátozzák az orvosokat abban, hogy mikor avatkozhatnak be biztonságosan, akkor ez késleltetheti vagy ellehetetlenítheti az életmentő beavatkozást. És ez pont ellentmond annak az alapelvnek, hogy mindenki időben megkapja a szükséges sürgősségi ellátást.
Abortusztörvények és eltérő állami szabályozások
Mielőtt Roe kontra Wade-t megsemmisítették volna 2022-ben, már így is nagy különbségek voltak az államok között az abortuszhoz való hozzáférésben. Egyes helyeken csak akkor engedélyezték az abortuszt, ha a terhes nő élete veszélyben volt. Más államokban voltak úgynevezett „egészségügyi kivételek”, amelyek lehetővé tették az abortuszt akkor is, ha a terhesség folytatása súlyos egészségkárosodással járt volna – például súlyos vérzés vagy fertőzés esetén.
A kutatás azonban azt találta, hogy azokban az államokban, ahol nincs ilyen egészségügyi kivétel – például Idaho, Kentucky, Louisiana, Mississippi, Oklahoma és Texas –, jelentős növekedés volt az EMTALA megsértéseiben terhességgel kapcsolatos esetekben.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ezeket a megsértéseket általában panaszok alapján vizsgálják ki. A panaszokat bárki benyújthatja – de leggyakrabban egészségügyi dolgozók teszik ezt meg, akik tanúi voltak annak, hogy nem nyújtottak megfelelő sürgősségi ellátást. Ritkábban betegek vagy családtagjaik is élnek panasszal.
A vizsgálatokat közösen végzik el a CMS (Centers for Medicare & Medicaid Services) és az adott állam illetékes szervei. Az eljárás hónapokig is eltarthat, mire végleges döntés születik arról, történt-e jogsértés.
A kutatás módszertana és eredményei
A tanulmányt Woskie és kollégái készítették el 2018-tól 2023 elejéig tartó időszakra vonatkozóan. A „difference-in-differences” statisztikai módszert alkalmazták: összehasonlították azoknak az államoknak az adatait (ahol nincs egészségügyi kivétel), amelyekben szigorú abortusztilalom lépett életbe azokkal az államokkal és Washington D.C.-vel szemben (ahol széleskörű kivételek vannak).
Az eredmény? Az érintett államokban negyedévente átlagosan 1,18-cal nőtt meg a terhességgel kapcsolatos EMTALA-sértések száma – ami évente nagyjából öt plusz jogsértést jelent államonként. Ezek mind olyan esetek voltak, amikor egy kórház hivatalosan megszegte a szövetségi törvényt.
Texas különösen kiemelkedett: itt már korábban életbe lépett egy nagyon szigorú abortuszpolitika, és itt mutatkozott meg legkorábban és legmarkánsabban ez a növekedés.
A bizonytalanság ára: orvosi döntések és késedelmes ellátás
A tanulmány rámutat arra is, hogy ezekben az államokban nőtt azon esetek száma is, amikor már maga a betegvizsgálat vagy triázs folyamata akadozott. Ez azt jelenti: még mielőtt elkezdődne bármilyen kezelés vagy stabilizálás, már ott fennakadások vannak.
Ez nem csupán statisztikai adat – hanem emberek élete múlhat rajta. Ha egy orvos bizonytalan abban, hogy mikor avatkozhat be biztonságosan anélkül, hogy törvényt sértene vagy büntetést kapna, akkor könnyen előfordulhat késlekedés. Ez pedig súlyosbíthatja a beteg állapotát.
„Amikor az orvosok haboznak,” mondja Woskie, „az diagnóziskésedelmet okozhat; így pedig pont azok a károk következhetnek be gyakrabban, amelyeket pont az EMTALA hivatott megelőzni.”
Mire számíthatunk tovább?
Egyértelműen látszik: amíg nem tisztázódik pontosan hogyan lehet összeegyeztetni az állami abortusztilalmakat és a szövetségi sürgősségi ellátási kötelezettségeket, addig továbbra is fennáll majd ez a bizonytalanság és kockázat. Az orvosok helyzete nehéz – egyszerre kell megfelelniük szakmai etikai normáknak és jogi korlátoknak.
Szerintem ez egy olyan téma, ami túlmutat politikai vitákon: itt emberek élete forog kockán. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt sem, hogy milyen fontos lenne világosabb iránymutatásokkal támogatni mindazokat, akik nap mint nap ilyen kritikus helyzetekben döntenek.
Záró gondolatok
A kutatás rávilágít arra is: bár ritkák ezek az esetek (hiszen minden jogsértés egy-egy konkrét esemény), mégis mindegyik azt jelenti, hogy valaki nem kapta meg időben azt az életmentő segítséget, amit megilletett volna. Ez pedig elfogadhatatlan bármilyen modern társadalomban.
Ha érdekelnek további részletek erről a témáról vagy más egészségügyi jogi kérdésekről Magyarországon vagy külföldön – tarts velem legközelebb is!
