Az alábbi cikk egy átfogó esszé első része, amely a digitális korban épülő részvételi demokrácia kérdéskörét vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan állíthatjuk meg a globális autoriter törekvéseket. A közelmúlt AI-hírei és a sürgető helyzet miatt egy fontos gondolatot szeretnék megosztani, amely talán ma is érdemes a vitára.
Az AI-boom: látványos növekedés, bizonytalan haszon
A The Atlantic Charlie Warzel és Matteo Wong által írt kiváló cikke, “Így következik be az AI összeomlás”, inspirálta ezt az írást. Összefoglalva a cikk legfontosabb megállapításait:
- Az AI-boom olyan mértékű, hogy az Indiana állambeli mezőkön hatalmas adatközpontok épülnek, amelyek több energiát fogyasztanak, mint két Atlanta városa együtt.
- Az Egyesült Államok egyfajta „Nvidia-állammá” válik, ahol egyetlen chipgyártó vállalat a globális gazdaság egyik törékeny pillérévé nőtte ki magát.
- Bár nagy a hype, a profitok elmaradnak: az AI-t használó cégek közel 80%-a nem tapasztalt jelentős gazdasági hasznot.
- Elemzők már „lufiról” beszélnek; az OpenAI tavaly 5 milliárd dolláros veszteséget könyvelt el, míg a Microsoft AI-projektjei több mint 3 milliárd dollárt buktak.
- A cikk párhuzamot von a jelenlegi helyzet és a múlt nagy infrastrukturális beruházásai között (csatornák, vasutak, optikai kábelek), amelyek vagy forradalmasították a világot, vagy összeomláshoz vezettek.
A szerzők szerint bármelyik kimenetel is valósul meg – forradalom vagy összeomlás –, mindkettő fájdalmas zavarokat okoz majd számunkra. Az Egyesült Államok már most mélyen beágyazódott ebbe az AI-infrastruktúra-boomba, amely alapjaiban formálhatja át vagy éppen destabilizálhatja a globális gazdaságot.
Az AI-lufi természetrajza és kockázatai
Számomra kétségtelen, hogy ez egy lufi – mindenki így gondolja, mégis azt hiszik, hogy elég hosszú ideig tudják majd lovagolni anélkül, hogy megsérülnének az elkerülhetetlen kipukkanáskor. A Bloomberg cikke szerint az OpenAI és más nagy szereplők egymással körkörös üzleteket kötnek annak érdekében, hogy fenntartsák ezt a mesterségesen felfújt piacot.
A helyzet emlékeztet a 2008-as nagy recesszió előzményeire, amikor bankok kockázatos jelzálogokat csomagoltak át értékpapírokká és hamisan magas minőségűként értékesítették őket. Amikor ez a kártyavár összeomlott, súlyos gazdasági válságot okozott.
Nemrégiben az OpenAI pénzügyi igazgatója szokatlanul nyíltan szorgalmazta egy szövetségi garancia bevezetését – ami sok befektetőben kételyeket ébresztett. Bár később finomították ezt az álláspontot, lényegében arról van szó: privatizáljuk a nyereséget, társadalmasítsuk a veszteségeket.
A verseny és narratívák: Kína félelme és az AGI mítosza
Sok történet kering arról, hogy miért kell ilyen gyorsan és felelőtlenül haladni az AI-fejlesztésben. Az egyik legnépszerűbb narratíva szerint Kína leelőzi Amerikát az AI-versenyben – ezt különösen az NVIDIA vezérigazgatója hangsúlyozza. Mások azt ígérik, hogy az AI hamarosan áttörést hoz minden gazdasági szektorban.
Én inkább azt vallom, hogy az AI egy normál technológia: hosszú távon hasznos és átalakító erejű lehet, de nem varázslat. Az innováció S-görbéjét követi, amelyen már láthatóak bizonyos telítődési jelek is. A jelenlegi AI-boom nem egy „holdraszállás” gépi tudatosság felé – ezt illusztrálják azok a grafikonok is, amelyek nevetségesen túlfűtik az elvárásokat.
Infrastruktúra-foglalás: A hatalom új arca
A valódi veszély nem Skynet vagy szingularitás – hanem az infrastruktúra elfoglalása és ezzel együtt járó hatalmi koncentráció. Ez azt jelenti, hogy néhány magánszereplő birtokolja azokat az alapvető rendszereket (chipgyártás, adatközpontok, felhőszolgáltatások), amelyek nélkülözhetetlenek minden jövőbeli AI-alkalmazáshoz.
Ez nem csupán anyagi haszonlesés; ezek a szereplők szabják meg a részvétel feltételeit gazdasági és társadalmi életünkben. Hasonló folyamatokat láttunk már korábban:
- Gilded Age vasútmonopóliumai: néhány vállalat uralta az amerikai vasúthálózatot, ami óriási társadalmi egyenlőtlenséget eredményezett.
- Közösségi média platformok: kezdetben fogyasztói termékeknek tűntek, de valójában digitális utak és hidak lettek – miközben figyelmünkre alapozva hatalmas profitot termeltek és politikai befolyást szereztek.
Az AI-infrastruktúra még nagyobb tétet jelent: ha néhány cég birtokolja a teljes technológiai láncot (chipektől kezdve felhőn át modellekig), akkor ők irányítják majd információink létrehozását és terjesztését is – gyakorlatilag ők lesznek a 21. század epistemikus kapuőrei.
A vertikális kontroll és piaci bezártság
A mai AI-szereplők célja nem csupán egy-egy szűk keresztmetszet birtoklása; hanem az egész értéklánc vertikális kontrolljának megszerzése:
- Chipgyártás
- Felhőszolgáltatások
- Alapmodellek fejlesztése
- API-k és alkalmazások terjesztése
Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné válik bármilyen tisztességes verseny. A technikai inkompatibilitásokkal, exkluzív szerződésekkel és magas váltási költségekkel ellehetetlenítik az alternatív szolgáltatókat. Ez hasonló volt például AT&T telefonmonopóliumához vagy Microsoft Windows-Internet Explorer csomagolásához – csak ma jóval szélesebb körű és mélyebb hatású.
Kényszerített AI-használat: hogyan erőltetik ránk?
A cégek minden eszközzel igyekeznek rávenni minket arra, hogy használjuk az AI-t – akár akarjuk, akár nem. Üzenetküldő alkalmazásokba építik be tolakodó módon; felugró ablakokkal irányítanak minket; vagy egyszerűen nyíltan tolják elénk az AI-funkciókat.
“A nagy tech cégek erőszakkal etetik ránk az AI-t.” – Brian Merchant
Mindez azért fontos számukra, mert üzleti modelljük lényege nem csupán innováció vagy hasznosság; hanem infrastruktúrán keresztüli hatalomgyakorlás és bérleti díjak beszedése (rent extraction). A technológiai bezártság biztosítja dominanciájukat generációkon át.
A közös adatok privatizálása: adatkolonializmus
Az AI-modellek kollektív adatforrásokra épülnek: internetes archívumokra, közösségi médiára, nyilvános domain anyagokra és felhasználói interakciókra. Ezekből azonban lassan kizárólagos vállalati tulajdon lesz – megszűnik közös tudássá válni.
Példák erre:
- The Associated Press: tartalmait gépi feldolgozásra alakította át annak reményében, hogy részesüljön az AI-bummból.
- Reddit: adatlicenc-szerződéseket kötött Google-lel és OpenAI-val felhasználói tartalmaiért cserébe növekedést várva.
- Pertárgyalások: számos jogi vita folyik arról, hogy mennyire jogosulatlanul használják fel könyveket vagy műalkotásokat (például Anthropic 1,5 milliárd dolláros peren kívüli egyezsége).
Ezt nevezik adatkolonializmusnak: emberi élet adatainak rendszerszintű kisajátítása fejlődés- és innovációs narratívával álcázva. Ez pedig újabb kizsákmányolási hullámot indít el digitális életünk közös javaiból.
A digitális platformok “elszemetelődése” (enshittification)
Cory Doctorow kanadai író fogalma szerint a digitális platformok életciklusa így néz ki:
- Kezdetben valóban szolgálják a felhasználókat;
- Később üzleti ügyfeleiket helyezik előtérbe;
- Végül mindkettőt maximálisan kizsákmányolják profitért cserébe.
A közösségi média platformok példája jól mutatja ezt: kezdetben nyitott infrastruktúrának tűntek; mára azonban kizsigerelő eszközzé váltak súlyos társadalmi következményekkel.
A jövő sötét forgatókönyve: információs sötétkor
Mivel ezek az AI-modellek lesznek majd alapvetően azok a kapuk (gatekeeper-ek), amelyek meghatározzák milyen információ jut el hozzánk – kontroll alatt tartva ezzel tudásunk forrásait –, fennáll annak veszélye is, hogy egy szűk elit manipulálja majd közösségi valóságunkat saját érdekei szerint.
“Amint ezek a modellek közvetítik hozzáférésünket az információhoz, elveszik tőlünk azt a pluralitást és sokszínűséget, amely korábban jellemezte az internetet.” – Wikipedia szerkesztők tapasztalata alapján
Ezen túlmenően rengeteg hamis tartalom (deepfake-ek, álhírek) árasztja el majd online térünket – ami tovább rombolja hitelességünket és bizalmunkat. Benjamin Wald szerint hamarosan akár 99%-ban mesterséges intelligencia által generált tartalom uralhatja majd az internetet.
Társadalmi következmények: epistemikus nihilizmus és függőség
A jelenlegi információs káosz már most is elősegíti azt a jelenséget, amit epistemikus nihilizmusnak nevezünk: amikor polgárok úgy érzik nincs igazság vagy tények világa – csak ami pillanatnyilag kényelmes vagy érzelmileg meggyőző számukra.
Sokan ezért fordulnak inkább mesterséges intelligenciákhoz „mindentudó orákulumként”, mintsem saját maguk ellenőrizzék forrásaikat. Ez pedig tovább növeli függőségünket ezektől a rendszerektől – miközben kevesek birtokolják ennek működését és szabályozását.
A nyelv homogenizálódása és demokratikus pluralitás csökkenése
A nyelvészeti kutatások szerint az AI annyira külsővé teszi gondolkodásunkat nyelvi szinten is, hogy mindenki „egyenlővé válik” abban a tekintetben hogyan fejezi ki magát – ami sajnos demokratikus értelemben csökkenti gondolkodásunk sokszínűségét.
Mivel sokan elfogadják ezeket a modellek outputját igazságként, ez homogenizálhatja beszédünket és gondolkodásmódunkat is – ezért fontos lenne minél szélesebb demokratikus elszámoltathatóság alá vonni ezen rendszereket.
Zárógondolatok: A hatalomvágy új aranykora?
Mindent összevetve úgy látom: jelenlegi AI-verseny leginkább egy számított vállalati hatalmi harc része. Óriási összegeket költenek számítási kapacitásra; stratégiai infrastruktúrát biztosítanak; befektetők pénzével manipulálnak piacokat; miközben elveszik tőlünk szakértelmünket és biztonságunkat; mindezt pedig geopolitikai retorika mögé rejtik.
Ezeknek a techmoguloknak nem valódi mesterséges általános intelligencia (AGI) elérése vagy Kína legyőzése motivációjuk; hanem egy régi korszak imperialista hatalomvágyának újracsomagolása modern köntösben. Egyfajta információs korbeli feudális rendszer kiépítése zajlik most előttünk.
Milyen alternatíva létezhet?
Szerencsére vannak reményre okot adó kezdeményezések Európában és máshol is. Robin Berjon technológiai szakértővel folytatott beszélgetésem alapján néhány kulcsfontosságú lépéssel visszaszorítható ez a folyamat:
- Korlátozó szabályozások bevezetése: például EU-szerte átláthatósági követelményekkel kombinált antitröszt intézkedések;
- Infrastruktúra-semlegesség biztosítása: olyan képességalapú szabályozással (azonosítási rendszerekhez vagy moderációhoz), amely lehetőséget ad több versengő alkalmazásnak;
- Nyílt protokollok támogatása: federált architektúrák kialakítása interoperabilitási szabványokkal (pl. ActivityPub vagy Beckn), így csökkentve függőséget egyetlen platformtól;
- Kormányzati ösztönzők pro-demokratikus kommunikációs infrastruktúrákra;
- Diverz helyi intézményi hálózat kialakítása: amely tükrözi közösségeink sokszínűségét és lehetőséget ad kísérletezésre;
“Ha demokráciát akarsz, annak kusza hálónak kell lennie. A demokrácia kaotikus – de pont ettől ellenálló.” – Robin Berjon
Közös felelősségünk van
Ezekkel a kihívásokkal együtt kell élnünk ma – de változtatni is tudunk rajtuk közösen. Fontos üzenetem tehát: ne higgyük el vakon azt a mesét, hogy ez csak innováció kérdése! Ez politikai harc is egyben; harc arról ki irányítja jövőnk alapvető informatikai infrastruktúráját.
Kérem olvasóimat: osszák meg ezt az írást társadalmi párbeszédünk előmozdítása érdekében! Együtt tehetünk azért, hogy ne engedjük át teljesen ezt a hatalmat néhány techmogul kezébe!
Forrásmegjelölés
Forrás: https://www.protagonist-science.com/p/the-ai-race-to-reboot-feudalism
