A kormányzati működés fenntartása ma egyre nehezebb feladat az Egyesült Államok Kongresszusa számára. A jelenlegi kormányzati leállás jól mutatja, milyen komoly kihívást jelent a törvényhozók számára, hogy elvégezzék legfontosabb feladatukat: a kormány működtetését. A patthelyzet feloldásához mindkét párt képviselőinek kompromisszumra kell jutniuk, ami emlékeztet arra, hogy a törvényhozási előrelépés alapja a kétpárti együttműködés.
Kétpárti együttműködés – a siker kulcsa
A politikusok gyakran hangsúlyozzák a pártok közötti nagyobb együttműködés szükségességét, és a kutatások is azt mutatják, hogy a törvényjavaslatok ritkán válnak törvénnyé kétpárti támogatás nélkül. Ez az együttműködés ráadásul népszerű is a választók körében: friss közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak kétszer nagyobb valószínűséggel támogatják azokat a vezetőket, akik kompromisszumot kötnek a célok elérése érdekében, mint azokat, akik mereven ragaszkodnak nézeteikhez, és kevesebbet érnek el.
Ennek ellenére azonban a pártpolitikai holtpont továbbra is akadályozza a hatékony döntéshozatalt. A közvélemény növekvő csalódottsága a „szokásos politikával” szemben 2016 óta több új politikus indulását és győzelmét eredményezte választásokon.
Az amatőr politikusok megjelenése és jellemzői
Ezek az „amatőr” politikusok – akik korábban nem töltöttek be választott tisztséget – inkább problémamegoldóként, semmint hagyományos politikusként mutatkoznak be. Sokuk teljesen kívülről érkezik: üzlettulajdonosok, katonai veteránok vagy tanárok között is találunk ilyeneket. Valódi életből hozott tapasztalataikat gyakran értékesnek tartják a választók, adományozók és más politikusok is, mert úgy vélik, ezek az adottságok hatékonyabbá tehetik őket a Kongresszusban.
Kutatási eredmények: Az amatőrök és a kétpárti együttműködés
Mint törvényhozási politika szakértői, megvizsgáltuk ezt az állítást. Új kutatásunk azonban eltérő következtetésre jutott: az amatőrök megválasztása csökkenti a kétpárti együttműködést a Kongresszusban.
Elemzésünk során több mint 2,2 millió törvényalkotási lépést vizsgáltunk 1980 és 2022 között annak érdekében, hogy felmérjük, milyen gyakran dolgoztak együtt pártokon átívelően az amerikai Képviselőház tagjai törvényjavaslatok közös kidolgozásában. Az ilyen kétpárti együttműködéssel készült jogszabályok sokkal nagyobb eséllyel válnak törvénnyé.
Összehasonlítottuk az első ciklusukat töltő amatőr képviselők – akik korábban nem voltak választott tisztségviselők – és a tapasztaltabb képviselők együttműködési mintázatait. Az eredmény egyértelmű volt: az elmúlt négy évtizedben az amatőr törvényhozók jóval ritkábban működtek együtt pártokon átívelően mind saját jogszabályaik kidolgozásában, mind más képviselők javaslatainak támogatásában.
Nem csupán „friss tag” jelenség
Ez az eltérés nem magyarázható pusztán azzal, hogy minden új tag még tanulja a Kongresszus normáit és eljárásait. Az első ciklusukat töltő, de korábban állami vagy helyi választott tisztséget betöltő képviselők ugyanis hasonló gyakorisággal működnek együtt kétpárti módon, mint hosszabb ideje szolgáló társaik. Ez arra utal, hogy nem maga a kongresszusi tapasztalat hiánya okozza az eltérést, hanem inkább az előzetes választott tisztségben szerzett tapasztalat megléte vagy hiánya.
A hatás mértéke és következményei
Az amatőr törvényhozók első ciklusuk alatt mintegy 10–20 százalékponttal kevésbé hajlandóak kétpárti együttműködésre, mint tapasztaltabb kollégáik. Ez az eltérés nagyságrendileg összevethető azzal a visszaeséssel, amelyet a kétpárti kapcsolatokban 2021. január 6-i Capitoliumi ostrom után tapasztaltunk: miután egyes republikánus képviselők megtagadták a 2020-as elnökválasztás eredményének hitelesítését, a demokraták jelentősen visszafogták velük való együttműködésüket.
Ez a tendencia várhatóan folytatódik, hiszen az utóbbi években az első ciklusukat töltő képviselők közel fele amatőr volt – szemben korábbi évtizedek alacsonyabb arányával. Ismertebb amatőr politikusok például Alexandria Ocasio-Cortez, Lauren Boebert vagy Marjorie Taylor-Greene. Mivel minden választási ciklusban újabb ilyen képviselők kerülnek be, ez a kétpárti együttműködést akadályozó probléma fennmarad.
Kétpárti hozzáállás tanulása és fejlődése
Kutatásunk azt is kimutatta, hogy az amatőrök hozzáállása idővel változik: ahogy nő tapasztalatuk és megszokják a kongresszusi munkát, úgy csökken köztük és tapasztaltabb kollégáik között a kétpárti viselkedésbeli különbség. Körülbelül harmadik ciklusukra – ami nagyjából hat év szolgálatot jelent – már nem mutatható ki jelentős eltérés.
Bár sok amatőr magas szintű végzettséggel vagy szakmai háttérrel érkezik (például közismert személyiségek vagy magasan képzett szakemberek), ezek nem feltétlenül készítik fel őket megfelelően a kormányzás kihívásaira. Az állami vagy helyi választott tisztség betöltése ugyanis gyakorlati tapasztalatot ad arról, hogyan működik ténylegesen a politika és hogyan lehet előmozdítani egy-egy ügyet. E nélkül hajlamosabbak úgy tekinteni a kétpárti együttműködést, mint elveik feladására, nem pedig mint eszközre a közérdek szolgálatában.
Nemzetközi trendek és tanulságok
Az Egyesült Államok nincs egyedül ebben a jelenségben: világszerte növekszik az amatőr politikusok száma azok között, akik csalódottak a hagyományos elitben. Európában például Olaszországban az Öt Csillag Mozgalom (2013) vagy Franciaországban Emmanuel Macron En Marche! mozgalma (2017) hozott hasonló hullámot – mindkettő olyan amatőr politikusokat vonzott be és vezetett hatalomra, akik anti-establishmentként pozícionálták magukat.
Ezekben az esetekben ugyanakkor gyakran tapasztalható volt zavaró hatás is: bár kezdetben pragmatikus reformokat ígértek ezek a csoportok, kormányzásuk során nehézségekbe ütköztek hatékony irányításuk fenntartásában.
Kitekintés: A 2026-os félidős választások előtt
A 2026-os félidős választások közeledtével sok amerikai továbbra is mély elégedetlenséget fejez ki pártjának vezetése iránt. A Kongresszus népszerűsége történelmi mélypontokon jár; sok választó úgy véli, hogy a profi politikusok önzők és elszakadtak a valóságtól.
Ennek következtében ismét előtérbe kerülnek azok az amatőr politikusok, akik kívülállóként próbálnak változást hozni Washingtonba. Kutatásunk azonban rámutat arra is, hogy ezek az újoncok hajlamosak alábecsülni azt a kétpárti kapcsolatrendszert, amely nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy hatékonyan kormányozzanak.
A választók számára tehát kihívást jelent majd megtalálni azt az egyensúlyt, amely egyszerre biztosítja az új nézőpontokat és megadja azt az élettapasztalatot és rugalmasságot, amely fenntartja az együttműködést – így működőképes maradjon maga a Kongresszus és vele együtt maga a demokrácia is.