Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján világossá vált, hogy az egyszer átszerveződött globális ellátási láncok soha nem térnek vissza eredeti formájukba. Az Egyesült Államok jelenlegi kereskedelmi politikája, amely tarifákra és támogatásokra épül, súlyos árat fizet azért, mert alábecsülte gazdasága világpiaci összefonódottságát.
A szójabab-kereskedelem mély válsága: egy fotó, amely mindent elárult
Birminghamben készült egy fotó, amelyen az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Scott Bessent látható, amint az ENSZ Közgyűlésén egy üzenetet olvas. Az üzenet szövege – „Tegnap Argentínát mentettük meg” – véletlenül feltárta az amerikai mezőgazdaság mélyülő válságának mértékét.
Az üzenet szerint Argentína eltörölte a gabonaexport-vámokat, csökkentve ezzel az árakat, és nagy mennyiségű szójababot adott el Kínának – éppen akkor, amikor az amerikai gazdák elkezdték a betakarítást, de még nem kaptak kínai megrendelést.
Argentína exportvámjainak eltörlése és a kínai piac átrendeződése
Az exportvámok eltörlését követő 48 órán belül kínai vásárlók mintegy 1,3 millió tonna argentin szójababot vásároltak fel. Ez a hirtelen exportnövekedés lenyomta a szójabab árát, tovább növelve Kína alkuerejét az Egyesült Államokkal szemben.
Ez a helyzet nem csupán egy kereskedelmi vita vagy árucikkáramlás kérdése. Ez egy tanulmány arról, hogyan értelmezi félre az Egyesült Államok elnökének tarifapolitikája a 21. századi ellátási láncok működését, és hogyan válthatnak ki átmeneti sokkok tartós szerkezeti változásokat.
A szójabab szerepe az integrált mezőgazdasági-ipari ellátási láncban
A hagyományos narratíva szerint a szójabab csupán alkupozíció Kína és az USA között. Valójában azonban nem végső fogyasztási cikkről van szó: a szójabab köztes inputként szolgál egy szorosan integrált mezőgazdasági-ipari ellátási láncban.
- A feldolgozóüzemek állati takarmánnyá és olajjá alakítják a szójababot.
- Ezek az alapanyagok fenntartják az állattenyésztést és az élelmiszerbiztonságot.
- Ha egyetlen láncszem megsérül vagy kiesik, az egész rendszer átalakul – és soha nem tér vissza korábbi állapotába.
Kína 2004-es tapasztalata: a globális ármanipuláció következményei
Kína 2004-ben kemény leckét kapott: a globális kereskedők manipulálták a szójabab árát úgy, hogy tonnánként 540 dollárról több mint 750 dollárra emelték azt, majd bejelentették a rekordtermést, ami összeomlasztotta az árakat 500 dollár alá. Ennek következtében mintegy 3 000 kínai feldolgozóüzem ment csődbe, miközben külföldi kereskedők kezére került az ország feldolgozókapacitásának 70-85 százaléka.
Kína nemcsak pénzügyi veszteséget szenvedett el, hanem elveszítette ellenőrzését egy kritikus élelmiszerbiztonsági láncszem felett. Válaszul hatalmas stratégiai készleteket hozott létre Sinograin állami gabonavállalatán keresztül, megvédte állami tulajdonú feldolgozóit, és jelentős beruházásokat indított Dél-Amerika mezőgazdasági infrastruktúrájába.
Trump tarifái és Kína diverzifikációs stratégiája
Donald Trump 2018-as tarifái felgyorsították Kína diverzifikációs törekvéseit. A kínai befektetések már korábban finanszírozták Dél-Amerika kikötőit, vasútvonalait és logisztikai hálózatait, amelyek hatékonyan juttatják el a dél-amerikai szójababot az ázsiai piacokra.
Így mire a tarifák megzavarták az USA-Kína kereskedelmet, már rendelkezésre állt a szükséges infrastruktúra. Ennek eredményeként mindössze hét év alatt felgyorsult egy olyan folyamat, amely korábban akár két évtizedet is igénybe vehetett volna.
A dél-amerikai térnyerés: Brazília dominanciája Kínában
2011 és 2018 között mintegy 60 százaléka volt az amerikai szójabab-exportnak Kínába irányuló. Ezzel szemben 2024-re Brazília részesedése a kínai importból 71 százalékra nőtt – ez jelentős ugrás ahhoz képest, hogy ez az arány még az 1990-es években mindössze 2 százalék volt.
A globális ellátási láncok hiszterézis jelensége
A jelenlegi kereskedelmi háború valójában befejezte azt az átrendeződést, amely 2018-ban kezdődött el. Amikor brazil és argentin gazdák növelték termelésüket, ez a kapacitás nem tűnt el akkor sem, amikor később eltörölték a tarifákat.
- Kínai feldolgozók tartós kapcsolatokat építettek ki dél-amerikai beszállítókkal.
- Kikötők és logisztikai hálózatok optimalizálódtak Brazília-Kína útvonalakra.
- A globális szójababárak immár Dél-Amerika mezőgazdasági naptárához igazodnak.
A kínálat diverzifikációjának gazdasági logikája
A változás mögött egyszerű gazdasági logika húzódik meg: koncentrált vevők – mint Kína – sokkal könnyebben tudják diverzifikálni beszerzési forrásaikat, mint szétszórt eladók – például amerikai gazdák –, akik nehezen találnak hasonló nagyságú alternatív piacokat.
Kína évente 100-105 millió tonna szójababot importál – ez messze meghaladja minden más importőr mennyiségét. Mivel Kína teszi ki a globális szójabab-kereskedelem mintegy 60 százalékát, az amerikai gazdák nem képesek ezt a keresletet máshol pótolni.
Az Egyesült Államok kereskedelempolitikájának következményei
Mindezek fényében világossá válik Amerika jelenlegi kereskedelmi stratégiájának következetlensége. Az USA körülbelül 20 milliárd dollár pénzügyi támogatást nyújtott Argentínának annak érdekében, hogy ne sodródjon még inkább Kína befolyása alá. Argentína azonban válaszul eltörölte exportvámjait, így versenyképesebbé téve termékeit – amelyeket aztán Kínának adott el.
Eközben az amerikai gazdák körülbelül 28 milliárd dollár támogatást kaptak 2018 és 2019 között, miközben piaci részesedésük folyamatosan csökkent. Jelenleg újabb mentőcsomagra készülnek. Az Illinois-i Szójabab Szövetség szóvivője így fogalmazott: „Valóban jó kapcsolatokat szeretnénk kereskedelmi partnereinkkel. Piacokat akarunk. Nem mentőcsomagokat.” Mégis Amerika továbbra is támogatja saját gazdáit miközben versenytársait is finanszírozza.
A globális piacok összetettségének félreértése
Ezek a folyamatok mélyebb hibára világítanak rá abban, ahogyan az Egyesült Államok közelíti meg a globálisan összekapcsolt piacokat. A tarifák védelmet nyújthatnak olyan végtermék-iparágaknak, ahol magasak az átállási költségek, de katasztrofálisak lehetnek köztes termékek esetén olyan rugalmas ellátási láncokban, ahol a vevők könnyen helyettesíthetik beszállítóikat.
Egyértelműen látszik: az amerikai kereskedelempolitika nem ismeri fel ezt az alapvető különbséget.
Boris Johnson utáni Nagy-Britannia és párhuzamok
A brit Brexit utáni kereskedelmi politika hasonló hibákat mutat. Mindkét ország stratégiája nagy ígéretekre épít szuverenitásról és alkupozícióról beszélve, miközben figyelmen kívül hagyja ellátási láncaik alkalmazkodóképességét.
A kétoldalú megközelítés helyett valójában többoldalú rendszerekről van szó; túlbecsülik saját nélkülözhetetlenségüket és alábecsülik az alkalmazkodás költségeit. Saját kutatásaim szerint például Nagy-Britannia esetében is tartós szerkezeti változások zajlanak: míg fogyasztói cikkek terén elszakadtak EU-értékláncoktól, köztes és tőkegazdasági termékek esetén továbbra is erős függőség jellemzi őket.
A tanulság: ellátási lánc-kontroll fontossága
A szójabab története szélesebb tanulságot hordoz: a modern kereskedelemben fontosabb ellenőrzést gyakorolni az ellátási lánc kulcsfontosságú pontjai felett, mint maguk felett a nyersanyagok felett.
Kína elvesztette feldolgozókapacitását 2004-ben és két évtizedet töltött annak biztosításával, hogy ilyen sérülékenység többé ne forduljon elő. Az Egyesült Államok most elveszíti legnagyobb exportpiacát azért, mert nem értette meg: ha egyszer átrendeződnek az ellátási láncok, azok nem térnek vissza pusztán tarifaváltoztatások hatására.
Zárógondolat: egy megszakadt kereskedelmi kapcsolat temetése
Amikor Scott Bessent olvasta azt az üzenetet New Yorkban, már világos volt a kimenetel: gyakorlatilag egy hosszú éveken át félrevezetett politika által fokozatosan lebontott kereskedelmi kapcsolat temetésének pillanatát élte át.
A kérdés ma már nem az, hogy újraépíthető-e ez a kapcsolat – hanem hogy vajon amerikai döntéshozók felismerik-e ennek lehetetlenségének valódi okait?