Szinte nincs olyan sarok, ahol ne hallanánk az AI-ról és a digitális technológiáról. Nem csak azért, mert én is ebben a szektorban dolgozom – ez a téma követ mindenhová, legyen szó vacsorapartikról, idegenek beszélgetéséről a villamoson, rádióműsorokról vagy reggeli tévéműsorokról. Az AI rajongói úgy beszélnek róla, mintha ez lenne az emberiség legnagyobb vívmánya, a válasz minden kérdésünkre, a megoldás minden problémánkra.
De minél mélyebbre ások a digitális technológiák világában, annál inkább lenyűgöz az analóg valóság gazdagsága és elsődlegessége. Az a világ, amit megfoghatunk, megszagolhatunk – nem pedig nullákból és egyesekből áll. Mi emberek alapvetően analóg lények vagyunk. Gondolj csak bele: virtuális víz nem oltja a szomjadat, digitális étel nem csillapítja az éhségedet, és egy mesterséges intelligencia „társ” sosem lesz igazán társ.
Az analóg élet alapjai: ami igazán számít
Ami igazán fontos a jóléted szempontjából, az mindig is az analóg marad. A tető a fejed felett, ami biztonságot és meleget ad – tégla és betonból épül. Az emberek körülötted – akik leveset főznek neked betegség idején vagy megölelnek, amikor szükséged van rá – húsból és vérből vannak. A természetes világ, ami mindent fenntart körülötted, szénmolekulákból áll.
Gyakran megfeledkezünk arról, hogy minden virtuális dolog az analógtól függ. Az internet működését például hatalmas tenger alatti kábelek biztosítják. Az AI mögött pedig egy hadsereg alulfizetett és túlterhelt ember áll, akik tanították ezt a „csodát”. A felhő pedig nem más, mint valaki más számítógépe – egy szerver valahol a világban –, amely fémekből és ásványi anyagokból épül fel, friss vizet használ hűtésre és áramot fogyaszt.
Ha túlzottan a digitálisra koncentrálunk az analóg rovására – legyen szó természetről, városi életről vagy személyes kapcsolatainkról –, akkor bizony könnyen eljuthatunk oda, hogy mindezek elhanyagolódnak.
Platón óta tartó aggodalom: a digitális csak utánzat
Platón már az ókorban aggódott amiatt, hogy a művészetek csak másolatok a valóságról, nem maga az igazság. Ez ma különösen aktuális: a digitális világ csak utánozza az analógot anélkül, hogy annak megbízhatóságát vagy alapját adná.
Vegyük például az e-könyvet! Dizájnja egy rossz másolata a papírkönyvnek: formájában is imitálja azt, sőt még lapozni is úgy kell benne, mintha valódi lapokat forgatnánk. De míg egy papírkönyvet teljesen birtokolhatsz – kölcsönadhatod barátodnak vagy ajándékozhatod –, egy e-könyv sosem lesz igazán a tiéd. Nem adhatod tovább szabadon, sőt akár távolról módosíthatják is tartalmát anélkül, hogy erről tudnál. Ha lemerül az eszközöd akkumulátora, egy nehéz téglává válik. Feltörhető. És nem neked dolgozik: a techcégeknek dolgozik, akik figyelik olvasási szokásaidat – mit olvasol, milyen gyorsan haladsz vele, mit jelölsz meg –, majd ezt eladják annak, aki többet fizet érte.
Ha a papírkönyv egy igazi barát, akkor az e-könyv legfeljebb egy kísértet az analóg világban – vagy akár fenyegetés is lehet rá nézve.
Az új mindig nem feltétlenül jobb
A technológiai rajongók gyakran dicsekszenek az AI „élvonalbeli” voltával – de vajon tudják-e, hogy ez valójában kísérleti állapotot jelent? A legbiztonságosabb technológiák azok, amelyek már évezredeken át bizonyítottak: ezekkel van tapasztalatunk és közvetlen kontrollunk felettük.
Amikor AI-t használsz, mindig függsz attól a cégtől, amelyik szolgáltatja azt. És ha nagy tech cégekről van szó? Ezekről már számtalanszor bebizonyosodott: nem megbízhatóak és gyakran semmibe veszik az emberek jogait.
Analóg biztonsági mentések nélkül nincs stabil társadalom
A társadalmak biztonságának megőrzése érdekében érdemes megtartanunk analóg másolatokat legfontosabb dokumentumainkról és rendszereinkről. Képesnek kell lennünk arra is, hogy vészhelyzet esetén intézményeinket analóg módon működtessük tovább.
Ezt tanította nekünk például a brit könyvtár elleni kibertámadás 2023-ban. Két évvel később is milliókat költöttek helyreállításra, de még mindig sok könyvet nem lehet kikölcsönözni. Az olvasók és könyvek ugyan analógok voltak – de a kapcsolatuk kizárólag digitális volt; ezt veszítettük el. A könyvtárak évezredek óta jól működnek; ehhez képest egyetlen kibertámadás törte meg ezt az egyensúlyt. Szóval ne győzködj arról senkit sem, hogy mindig az újabb technológia jobb!
A valódi szépség otthona: az analóg világ
Az anyagi világ nemcsak biztonságosabb; itt lakozik a szépség is. Itt tapasztalhatod meg azt a formákat és színeket, amelyek soha nem pixelesednek el; itt hallhatod azt az órák ketyegését, amely mögött kézműves munka áll; itt élvezheted azt a napfelkeltét vagy naplementét, amit semmi sem pótolhat.
Zárd be egy pillanatra a laptopodat! Tedd félre azt a telefont! Foglalkozz kicsit az analóg világgal körülötted! Mert ha elhanyagolod ezt a világot… könnyen elveszítheted azt. Öntözd meg növényeidet! Öleld meg azt, aki éppen melletted van! Fuss egy kört! Látogass el kedvenc kávézódba vagy bárba (és fizess készpénzzel)! Kölcsönözz könyvet a könyvtárból!
Szeresd és becsüld meg az analógot!
Forrás: https://www.ox.ac.uk/news/2026-01-05-expert-comment-why-cherish-analogue-digital-age
