Korábban azt gondoltuk, hogy az Antarktiszon bekövetkező klímaváltozási hatások megjelenése évtizedekig, akár évszázadokig is eltarthat – ám ez az elképzelés mára megdőlt. Mottram kutató szerint ugyanis már most is láthatók olyan figyelmeztető jelek, amelyek a jégsapkák összeomlására, a gleccserek visszahúzódására és a felszíni olvadás fokozódására utalnak, amit műholdas adatok is alátámasztanak.
Az Antarktisz-félsziget jégpajzsainak összeomlása: az első figyelmeztető jel
Az egyik legkorábbi és legdrámaibb figyelmeztető jel az Antarktisz-félsziget mentén történt jégpajzs összeomlása volt. Ez a keskeny földnyelv észak felé nyúlik Dél-Amerika csücske felé, és különösen érzékeny a globális felmelegedés hatásaira. Helen Amanda Fricker, a kaliforniai San Diego Egyetem Scripps Óceanográfiai Intézetének geofizika professzora elmondta, hogy ez az esemény alapjaiban rengette meg a tudományos közösséget.
A jégpajzsok összeomlása nemcsak látványos természeti katasztrófa, hanem komoly következményekkel járó folyamat is. A Rhode Island állam méretű jégtömb repedésekkel és olvadó vízmedencékkel borítva egy meleg nyári időszak során szinte egyik napról a másikra darabokra hullott szét. Az ősi, vastag jéggát eltűnése után a mögötte lévő hét nagyobb gleccser felgyorsult, és gyorsan az óceán felé kezdett mozogni, ami hozzájárult a tengerszint emelkedéséhez.
A Larsen B jégpajzs összeomlása: egy sokkoló esemény
Fricker így emlékezik vissza: „A Larsen B jégpajzs 2002-es összeomlása döbbenetes esemény volt közösségünk számára. Nem hittük el, milyen gyorsan történt mindez – mindössze hat hét alatt. A jégpajzsok ott voltak, majd hirtelen sorozatos olvadó patakok és vízmedencék jelentek meg rajtuk. Végül az egész szerkezet szétmállott.”
A glaciológusok korábban úgy vélték, hogy az Antarktiszon bekövetkező változások évezredes időskálán zajlanak, de ez az esemény rávilágított arra, hogy az extrém felmelegedés sokkal gyorsabb változásokat idézhet elő.
Az Antarktisz peremvidékének jelentősége
A jelenlegi kutatások elsősorban az Antarktisz peremvidékére fókuszálnak, ahol a lebegő tengeri jég és a viszonylag keskeny kivezető gleccserek lassítják a hatalmas jégtakaró tenger felé történő áramlását. Fricker ezt úgy írja le, mint egy hatalmas jégtározót, amelyet egy sor természetes gát tart vissza.
- Tengeri jég: Lebegő jégtömbök, amelyek lassítják a szárazföldi gleccserek mozgását.
- Kivezető gleccserek: Keskeny gleccserfolyók, melyeken keresztül a jég eljut az óceánba.
- Jéggátak: Vastag jégpajzsok vagy -polcok, amelyek visszatartják a belső jégtakarót.
A globális felmelegedés hatásai az Antarktiszon
A déli sarkvidék jegének sérülékenysége hasonló mértékű, mint az Északi-sarkvidék esetében tapasztalt olvadás. Az ottani hosszú távú olvadási folyamatok már jól dokumentáltak, de az Antarktisz esetében is egyre több bizonyíték mutatja, hogy a klímaváltozás hatásai gyorsabban jelentkeznek, mint azt korábban gondoltuk.
A műholdas megfigyelések alapján láthatóvá váltak olyan jelek, mint:
- Jégpolcok összeomlása: Hirtelen és váratlan darabokra hulló hatalmas jégtömbök.
- Gleccserek visszahúzódása: A szárazföldi gleccserek gyorsabb olvadása és hátrálása.
- Növekvő felszíni olvadás: Olvadó vízmedencék kialakulása a jégfelszínen.
Következtetések és további kutatások
A jelenlegi tudományos eredmények alapján világossá vált, hogy az Antarktisz jegének állapota nemcsak fontos indikátora bolygónk éghajlatváltozásának, hanem aktív szereplője is annak. Az eddig feltételezettnél sokkal gyorsabb változások miatt sürgős szükség van további kutatásokra és intézkedésekre annak érdekében, hogy jobban megértsük és mérsékeljük ezeknek a folyamatoknak a globális következményeit.
A tudósok folyamatosan figyelik az Antarktisz peremvidékét és annak gleccsereit, hogy minél pontosabb képet kapjanak arról, hogyan befolyásolja a globális felmelegedés ezt a kritikus régiót – hiszen innen indulhat el egy olyan folyamat, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a tengerszint emelkedéséhez világszerte.