Egy friss tanulmány a Translational Psychiatry folyóiratban jelent meg, amely arra világít rá, hogy azoknak az anyáknak, akiknek gyermekkori traumatikus élményeik voltak, eltérő molekuláris profiljuk van az anyatejükben. Ezek a különbségek főként bizonyos mikroRNS-ek (microRNAs) és zsírsavak szintjében mutatkoztak meg, amelyek összefüggésbe hozhatók a csecsemők temperamentumának jellemzőivel az első életév során.
A gyermekkori traumák generációkon átívelő hatásai
Az egyre bővülő kutatási eredmények azt sugallják, hogy a korai életstressz egészségügyi következményei generációkon keresztül is átadhatók. Az olyan kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok, mint a bántalmazás, elhanyagolás vagy családi diszfunkció, tartós hatást gyakorolhatnak az egyén mentális és fizikai egészségére. Emellett kimutatták, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei ilyen traumákat éltek át, nagyobb a kockázata viselkedési és anyagcsere-problémák kialakulásának.
A tudósok jelenleg azon dolgoznak, hogy feltárják azokat a biológiai mechanizmusokat, amelyek révén ezek a hatások átöröklődhetnek. Az anyatej – mint egy komplex, bioaktív vegyületekben gazdag folyadék – potenciális útvonal lehet ezen hatások közvetítésében.
A kutatás célja és módszertana
Ali Jawaid, a Lengyel Technológiai Fejlesztési Központ Translációs Neuropszichiátriai Kutatócsoportjának (TREND Lab) vezetője elmondta: „Fő motivációnk annak vizsgálata volt, hogy milyen szerepet játszik az anyatej a transzgenerációs trauma koncepciójában. Korábbi munkánkban már kimutattuk a spermium epigenetikai szerepét a pszichiátriai betegségek apai ágon történő biológiai átadásában.”
Ezúttal az anyai vonalon keresztül szerettek volna választ kapni arra, hogy az anyák gyermekkori traumáinak epigenetikai nyomai kimutathatók-e az anyatejben, és ezek hogyan kapcsolódnak a csecsemők korai viselkedési jellemzőihez.
A kutatás során 103 anya-gyermek párost vizsgáltak Wroclawból, Lengyelországból. A résztvevőket születéskor, majd 5 és 12 hónapos korban értékelték. Az 5 hónapos látogatáskor az anyák anyatejmintát adtak le és kérdőívet töltöttek ki gyermekük temperamentumáról. A 12 hónapos látogatáskor pedig kitöltötték saját gyermekkori traumatikus élményeiket feltérképező kérdőívet.
Molekuláris elemzés: mikroRNS-ek és zsírsavak
A kutatócsoport két molekulacsoportot vizsgált:
- mikroRNS-ek (microRNAs): kis molekulák, amelyek szabályozzák a gének aktivitását;
- zsírsavak: a zsírok alapvető építőelemei.
Az anyákat két csoportra osztották: „magas traumatikus élmény” csoportba kerültek azok, akik legalább két traumatikus eseményt éltek át gyermekkorukban; míg „alacsony traumatikus élmény” csoportba azok tartoztak, akik nulla vagy egy ilyen eseményt tapasztaltak.
Eredmények: jelentős különbségek az anyatej összetételében
A vizsgálatok során markáns eltérések mutatkoztak meg a mikroRNS-ek szintjén. A magas traumatikus élményű csoport anyáinak tejében három mikroRNS (miR-142-3p, miR-142-5p és miR-223-3p) szintje emelkedett volt.
Továbbá pozitív korrelációt találtak: minél több negatív gyermekkori élményt élt át egy anya, annál magasabb volt ezen mikroRNS-ek mennyisége az anyatejében. Ez az összefüggés még akkor is fennállt, amikor figyelembe vették a szülés utáni depresszió tüneteit – amelyek nem mutattak különbséget a két csoport között.
„Megdöbbentő volt számunkra, hogy ezek a mikroRNS változások nem voltak közvetítve vagy befolyásolva a posztpartum depresszió által” – mondta Jawaid. – „Bár várható lett volna, hogy több traumát átélt anyáknál nagyobb lesz a depresszió kockázata is, ez nem magyarázta meg az anyatejben tapasztalt változásokat.”
A zsírsav összetételben is találtak eltéréseket: a magas traumatikus élményű csoportba tartozó anyák tejében alacsonyabb volt a közepes láncú zsírsavak koncentrációja. Ez az eredmény akkor is igaz maradt, amikor kontrollálták az anya étrendjét és testtömegindexét.
Kapcsolat az újszülöttek temperamentumával
A kutatók azt is vizsgálták, hogy ezek a molekuláris eltérések hogyan kapcsolódnak a csecsemők temperamentumához. Az eredmények érdekes összefüggéseket mutattak:
- A miR-142-5p magasabb szintje összefüggött azzal, hogy 12 hónapos korban a babák intenzívebb örömöt mutattak;
- Ezzel szemben alacsonyabb miR-142-5p szint esetén nagyobb volt a distressz reakció korlátozó helyzetekben;
- A közepes láncú zsírsavak magasabb koncentrációja pedig 5 hónapos korban erősebb „leesési reakcióval” (a támasz vagy egyensúly elvesztésére adott válasz) társult;
- Egyéb zsírsav típusok pedig befolyásolták például a baba aktivitási szintjét és megnyugvási képességét 12 hónapos korban.
Korlátozások és további kutatási irányok
A szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek az eredmények korrelációkon alapulnak, így nem bizonyítják közvetlen okozati összefüggést az anyatej molekuláris változásai és a baba temperamentuma között. Emellett fontos megjegyezni, hogy a vizsgálat egy jól képzett városi lengyel populációra korlátozódott, így más populációkra nem feltétlenül általánosítható.
Jawaid kiemelte: „A tanulmány nem arra szolgál, hogy elriassza vagy hibáztassa az édesanyákat vagy hogy támogatást adjon a tápszeres táplálás mellett. Az anyatej számos védőhatással bír.”
A kutatók terveik között szerepel állatkísérletes modellek alkalmazása annak érdekében, hogy jobban megértsék ezen molekuláris komponensek okozati szerepét az utódok fejlődésében. Emellett folytatják ennek a lengyel kohorsz gyermekei követését is hosszabb távon.
Következtetések: trauma – nem szülők – mint probléma
A tanulmány rávilágít arra is, hogy mindkét szülő biológiai és pszichoszociális tényezői számítanak: korábbi munkáikban ugyanis apai oldalon is találtak trauma által kiváltott epigenetikai változásokat spermiumokban.
„A trauma maga jelenti a problémát – nem pedig sem az édesanyák, sem pedig az édesapák” – hangsúlyozta Jawaid.
Összegzés
Egy új kutatás bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az anyák gyermekkori negatív élményei nyomot hagynak anyatejük molekuláris összetételén keresztül is. Ezek a változások összekapcsolhatók csecsemőik korai temperamentumával is. Bár további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosan megértsük ezen epigenetikai jelek szerepét és következményeit, ez a munka fontos lépcsőfok lehet abban, hogy feltárjuk hogyan öröklődhetnek át generációkon keresztül pszichiátriai kockázatok.
Kulcsszavak: gyermekkori trauma hatása, anyatej mikroRNS-ek, epigenetika és temperamentum, transzgenerációs trauma kutatás