A melbourne-i tudósok újrahasznosítják a kávézaccot, növelve a beton szilárdságát, és környezetbarát megoldást kínálva a hulladékkezelésre.
Melbourne-ben, a pezsgő kávézókultúrájáról és az igényes kávérajongókról híres városban a tudósok újszerű megoldást dolgoznak ki a környezetvédelmi aggályok kezelésére. Az évente körülbelül 83 000 tonna kávéhulladékot előállító város innovatív módszert talált ezeknek a kávézacsoknak az újrahasznosítására, fenntartható építőanyaggá alakítva őket.
A Royal Melbourne Institute of Technology (RMIT) kutatói elszenesedett használt kávézaccot építenek be betonkeverékekbe. Ez nem csak új életet ad a kávé melléktermékeinek, hanem 30%-kal növeli a beton szilárdságát is, amint az RMIT nemrégiben a Journal of Cleaner Production című tanulmányában olvasható.
Ez az úttörő kezdeményezés egy szélesebb körű mozgalom része a tudósok körében világszerte, hogy újragondolják a hulladékanyagokat. Azáltal, hogy újrahasznosítható anyagokat és szenet építenek be az építőanyagokba, célja, hogy megakadályozzák, hogy ezek az elemek hozzájáruljanak a légkör szennyezéséhez. Az RMIT például együttműködött a helyi ausztrál hatóságokkal, hogy kiselejtezett műanyagokból utakat fejleszthessenek, és még a gumiabroncsokkal is kísérletezett betonban. Hasonlóképpen világszerte, a Sydney Egyetemtől a Washingtoni Állami Egyetemig az intézmények az üvegcsiszolttól a gipszkartonig mindent beágyaznak építőanyagaikba.
Shannon Kilmartin-Lynch, az RMIT kávébeton projekt kulcsfontosságú tagja és a beton fenntarthatóságára specializálódott bennszülött tudós, akit Ausztrália környezetének védelme vezérel. Megjegyzi, bennszülött öröksége arra inspirálta, hogy építőmérnöki szakértelmét az ökológiai javak érdekében kamatoztassa.
Az RMIT által alkalmazott eljárás magában foglalja a kávézacc főzését 662 fokon alacsony oxigéntartalmú környezetben, ezt a technikát pirolízisként ismerik. Ez a talajt bioszénné alakítja, amelyet azután hagyományos beton összetevőkkel kevernek össze, és a homok 15%-át helyettesítik. Az egyetem a következő hónapokban valós tereppróbákra készül.
Érdekes módon a kávé használatának gondolatát a kutatók saját fogyasztási szokásai váltották ki. Kilmartin-Lynch azonban hangsúlyozza, hogy a módszer bármilyen szerves anyaghoz adaptálható. A tágabb cél a szén szilárd formában való zárolása, megakadályozva, hogy üvegházhatású gázokat bocsásson ki. Ez különösen fontos, mivel a szerves hulladék a mezőgazdasági maradványoktól a háztartási élelmiszer-hulladékokig jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt bocsát ki, amikor lebomlik.
A melbourne-i RMIT két campusán a kávézaccot 662 fokon, kevés oxigén mellett főzik, ezt a folyamatot pirolízisnek nevezik. A kapott bioszénnek nevezett anyagot a beton hagyományos összetevőivel kombinálják: cementtel, vízzel, kaviccsal és homokkal, és a homok 15 százalékát bioszén helyettesíti.
Mégis, bár a környezeti előnyök egyértelműek, kihívások továbbra is fennállnak. Kypros Pilakoutas, a Sheffieldi Egyetem Cement- és Betonközpontjának munkatársa, aki nem vett részt az RMIT-tanulmányban, megkérdőjelezi egy ilyen kezdeményezés gazdasági életképességét. Úgy véli, hogy bár a koncepció technológiailag lenyűgöző, nagyszabású alkalmazása valószínűtlen.
Ali Abbas, a Sydneyi Egyetem Hulladékátalakítási Kutatóközpontjának igazgatója azonban ezt az ígéretes konkrét kutatások globális trendjének részének tekinti. Szerinte az igazi kihívás a méretezés logisztikája és az építésbiztonsági szabályozók jóváhagyásának megszerzése.
A beton szénlábnyoma, amely elsősorban a cementgyártásból származik, egy másik sürgető probléma. A The Washington Post szerint a cement a globális kibocsátás elképesztő 8%-át teszi ki, még a légiközlekedési ipart is megelőzve. Noha alternatív anyagokat is feltártak, ezek még nem ellensúlyozták a növekvő kibocsátást.
Történelmileg a szerves anyagok betonban való felhasználása nem új keletű. A kínai Nagy Fal ragadós rizst használt a mozsárban, és az ősi civilizációk Mezo-Amerikától a Földközi-tengerig a vulkáni hamutól a vérig terjedő anyagokat tartalmaztak.
Ahogy a melbourne-i tudósok folytatják úttörő munkájukat, nemcsak hozzátesznek ehhez a gazdag történelmhez, hanem egy fenntarthatóbb jövő felé is egyengetik az utat.