2025-ben, Londonban, a HowTheLightGetsIn fesztiválon Aaron Bastani és Zoltan Istvan egy izgalmas vitában mérte össze nézeteit arról, hogy az automatizáció korában szükséges-e lebontani a kapitalizmust. Az alábbi cikkben Zoltan Istvan érvelése olvasható arról, hogyan kellene újraértelmezni az Amerikai Álmot a mesterséges intelligencia korszakában.
A HowTheLightGetsIn fesztivál és a vita háttere
Egy szeles őszi szombat délután London híres Kenwood House parkjában álltam a HowTheLightGetsIn rendezvényén, egy 300 fős sátor alatt, amit The Ringnek neveztek. A tömeg zsúfolásig megtelt, alig lehetett mozdulni. Érezni lehetett a várakozás izgalmát – azt a különleges légkört, amikor az emberek tudják, hogy nem múltidézésre, hanem a jövő formálásáról szóló valódi eszmecserére készülnek.
Én Aaron Bastani, a Fully Automated Luxury Communism (Teljesen Automatizált Luxus Kommunizmus) megalkotója ellen vitáztam. Bár sok alapfeltevésünk közös volt, végkövetkeztetéseink jelentősen eltértek.
Az Automatizált Bőség Gazdasága – egy új keretrendszer
Barátaimmal, akik részt vesznek kaliforniai kormányzójelölti kampányomban, évek óta dolgozunk egy olyan koncepción, amit Automatizált Bőség Gazdaságának nevezek. Ez a keretrendszer elfogadja, hogy az automatizáció és a mesterséges intelligencia gyorsan átalakítják világunkat.
A gépek és algoritmusok képesek szinte minden emberi munkát elvégezni – legyen szó teherautó vezetéséről, épülettervezésről vagy betegségek diagnosztizálásáról. Véleményem szerint ez a folyamat visszafordíthatatlan. A kérdés nem az, hogy átveszik-e a gépek a munkát, hanem hogy miként alkalmazkodunk hozzájuk.
Nem hiszem azonban, hogy rögtön fel kellene számolnunk a kapitalizmust. Bár hibái vannak, ez a rendszer volt az innováció motorja: ösztönözte a kockázatvállalást és megteremtette a technológiai fejlődés infrastruktúráját. Szeretném minél tovább megtartani ezt a rendszert, mert úgy vélem, még mindig szükségünk van arra a kreatív energiára, amit biztosít.
Ugyanakkor nem vagyok naiv: tudom, hogy ahogy az automatizáció terjed és bőség alakul ki, a kapitalizmus valószínűleg átalakul valami újba – egy kollektívebb, igazságosabb és baloldalibb rendszerbe.
A Fully Automated Luxury Communism víziója
Aaron Bastani is látja ezt az átalakulást, de ő egyből erre az állapotra szeretne ugrani. A Teljesen Automatizált Luxus Kommunizmus filozófiája szerint egy olyan társadalmat kell építeni, ahol az automatizáció és megújuló energiaforrások megszüntetik a hiányt. Ebben a világban a technológia gyümölcseit univerzálisan osztják el.
Aaron szerint a kapitalizmus már nem eszköz többé – akadályozza az előrelépést. Úgy véli, itt az ideje lebontani ezt a rendszert és egy olyan gazdaságot létrehozni, amelyben nem tulajdonlásra épül minden, hanem hozzáférésre; ahol közös szolgáltatások léteznek magántulajdon helyett.
Ebben a vízióban a technológia felszabadítja az emberiséget nemcsak a munkától, hanem azokból a profit- és versenyszerkezetekből is, amelyek eddig meghatározták modern életünket. Aaron nem csupán előrelépést akar; igazságosságot is – és hiszi, hogy ez kettő elválaszthatatlan.
Közös pontok és eltérések
Bár Aaronnal eltérően látjuk az átmenet sebességét és filozófiáját, meglepően sok közös pontot találtunk. Mindketten tudjuk: az automatizáció drasztikusan átalakítja majd munkaerőpiacot. Több tízmillió – akár százmillió – munkahely szűnik meg ahogy gépek hatékonyabbak lesznek költségben és teljesítményben.
Ez már nem sci-fi; már zajlik. A következő évtizedek társadalmi-gazdasági újragondolást követelnek meg soha nem látott mértékben.
A kormány szerepe és az univerzális alapjövedelem kérdése
Mindketten úgy véljük: kormányoknak be kell avatkozniuk – nem azért hogy kontrollálják az innovációt, hanem hogy annak előnyeit igazságosan osszák el. Itt kerül előtérbe közös hitünk egyfajta univerzális alapjövedelem (UBI) bevezetésében.
- Az én UBI-modellom: egyszerű készpénz közvetlenül az állampolgároknak, feltételek nélkül. Hiszek abban, hogy így mindenki szabadon dönthet arról, mire költi – vállalkozás indítására, művészetre vagy egyszerűen csak életvitelre.
- Aaron elképzelése: univerzális alapvető szolgáltatások rendszere – egészségügy, lakhatás, közlekedés és oktatás ingyenesen mindenki számára állampolgári jogként. Ez biztosítja az egyenlőséget.
Míg én inkább a szabadságot helyezem előtérbe, Aaron hangsúlyozza az egyenlőséget. Valószínűleg mindkettőre szükség lesz ahhoz, hogy enyhítsük az automatizáció okozta gazdasági sokkot.
A munka elvesztésének lélektani kihívása
A vita barátságos volt és inkább filozófiai jellegű mint harcos. Mindig tiszteltem Aaron intellektusát és meggyőződését – még ha úgy gondolom is, alábecsüli mennyire bonyolultak lehetnek az emberi motivációk.
A közönség sem azon aggódott elsősorban ki „nyer”, hanem inkább azon merengtek el mélyen: milyen hatalmas változás előtt állunk? A valódi kérdés nem kapitalizmus vagy szocializmus győzelme volt – hanem hogy milyen társadalmat építhetünk akkor, amikor gépek szinte mindent elvégeznek helyettünk.
Az emberi lét újradefiniálása bőség idején
Elmondtam hallgatóságnak: az automatizáció kihívása nem csupán gazdasági jellegű – hanem egzisztenciális is. Ha hosszú ideje munka adta identitásunk alapját veszíti el értelmét, akkor mi marad?
Kormányzójelölti kampányom során gyakran beszélek transzhumanizmusról – arról az elképzelésről, hogy technológia segítségével hamarosan túlléphetünk biológiai és mentális korlátainkon. De elsőként pszichológiai értelemben kell majd túllépnünk önmagunkon: hogyan találjuk meg újra céljainkat egy olyan világban ahol nincs szükség túlélésre?
Aaron úgy véli: ha anyagi szükségleteink kielégülnek majd automatikusan fordulunk művészethez, filozófiához és játékhoz. Én is látom ezt lehetőségként – de ismerem ennek sötétebb oldalát is: unalommal járhat stagnációhoz vezethet motivációnk elvesztéséhez.
A fejlődés akkor sem veszít jelentőségéből ha túlélni könnyűvé válik. Új határokra lesz szükségünk – például űrkutatásra vagy hosszú élet tudományára –, hogy fajunk tovább haladjon előre.
Záró gondolatok: Az Amerikai Álom újragondolása
Ahogy véget ért a vita, meleg volt bent a sátorban és pezsgő beszélgetések zajlottak mindenfelé. Kint pedig fújt a szél Kenwood House fái között szórva szét az avart.
Sokan nem annyira kapitalizmusról vagy szocializmusról gondolkodtak továbbmenetelkor – inkább arról merengtek el milyen hatalmas változás előtt állunk.
“Hogyan definiáljuk újra céljainkat egy olyan világban ahol nincs szükség?”
Mindenki értette azt amit én is: mesterséges intelligencia és automatizáció nem csupán gazdaságokat alakít át – hanem magát azt is meghatározza majd mit jelent embernek lenni.
Akár óvatosan fejlődünk tovább egy innovációt ösztönző rendszerben akár ugrunk egyből kollektív bőségbe – ezredfordulós kihívások elé nézünk civilizációnk alapvető feltételeinek újragondolásával.
Ezen gondolatokkal távoztam onnan reménykedve: bár Aaronnal eltérően látjuk útjainkat mégis osztozunk abban hitben hogy technológiának emelnie kell emberiséget. A kihívás abban rejlik hogyan kezeljük ezt átmenetet együttérzéssel és előrelátással úgy hogy megőrizzük szabadságot méltóságot és célt miközben gépek átveszik munkánkat.
Az új Amerikai Álom: luxus pusztán emberként lenni
Miközben átsétáltam Kenwood House parkján alkonyodó ég alatt azon gondolkodtam ironikus módon miről szólt valójában ez a vita: nem csupán automatizációról hanem emberi értelemről.
Ha gépek minden szükségletünket kielégítik majd mi marad nekünk? A válasz talán abban rejlik hogy újra kell képzelni azt amit Amerikában „Amerikai Álommá” neveznek. Ez korábban kemény munkával megszerzett gazdagságot jelentett.
Az általam javasolt új verzió viszont azt jelentené hogy valódi luxust érhetünk el pusztán emberként létezve ebben az automatizált korban. Kritikusok mondhatják majd hogy így kevés hely marad célokra de emberek ritkán küzdöttek céltalansággal: megtalálják családban vallásban művészetben vagy akár fizetett vagy fizetés nélküli munkában is – illetve egyszerűen csak abban csodában hogy élnek.
Szerintem tehát nem lesz hiány célokból; csak több kényelmet és gazdagságot kapnak majd ahhoz hogy mindezt megvalósítsák.
Kitekintés: Egy bőség-alapú utópia küszöbén
Egy ilyen drasztikusan más valóság nemcsak létünket politikánkat vagy kultúránkat formálja majd át – hanem magát emberi mivoltunkat is meghatározza.
Ezért bár én még kitartok amellett hogy tartsuk meg kapitalizmust ameddig lehet addig tudom azt is: végső cél egy olyan világ ahol bőség felszabadít minket nemcsak munkától hanem minden korláttól is.
A világ amelybe belépünk bőséges lesz és utópisztikusnak tűnik majd. Emberként pár évtized múlva alig fogjuk felismerni önmagunkat maiból.
Forrás: https://iai.tv/articles/we-need-a-new-american-dream-for-the-age-of-ai-auid-3407?_auid=2020