A biológiai kutatások egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legvitatottabb területe az emberi embriók laboratóriumi vizsgálata. A „14 napos szabály” régóta irányadó elvként szolgál, amely szerint természetes embriókat nem szabad két hétnél tovább tenyészteni mesterséges környezetben. Ez a határvonal azonban egyre inkább nyomás alá kerül, különösen az úgynevezett embriómodellek megjelenésével, amelyek nem teljes értékű embriók, de egyre élethűbb tulajdonságokkal rendelkeznek.
A 14 napos szabály eredete és jelentősége
A „14 napos szabály” egy széles körben elfogadott konvenció, amelyet laboratóriumi kutatók alkalmaznak annak érdekében, hogy meghatározzák, meddig lehet természetes embriókat fenntartani mesterséges környezetben. Bár ez a határvonal részben önkényes, nagy segítséget nyújt a tudósoknak abban, hogy tiszta keretek között végezhessék munkájukat.
Az Egyesült Királyságban például törvénybe foglalták ezt a szabályt, amely jogilag tiltja az embriók 14 napnál hosszabb ideig történő laboratóriumi tenyésztését. Ugyanakkor a törvény nem definiálja pontosan, mi minősül embriónak – ez pedig komoly kiskaput jelent az új típusú embriómodellek kutatásában.
Az embriómodellek: új kihívások és szürke zóna
Az embriómodellek olyan mesterségesen létrehozott sejtcsoportok, amelyek bizonyos embriószerű tulajdonságokat mutatnak, de nem teljes értékű embriók. Például hiányoznak belőlük olyan létfontosságú sejttípusok, mint a méhlepény vagy az agysejtek. Ennek köszönhetően jelenleg nem vonatkozik rájuk a 14 napos szabály.
A Cambridge-i Egyetem kutatói tavaly „szürke zónának” nevezték ezt a helyzetet, amely jogilag és etikailag is bizonytalanságot okoz a tudományos közösségben. Az intézményben dolgozó szakemberek olyan fejlett embriómodellekkel kísérleteznek, amelyek már képesek például verő szívsejteket produkálni – ez pedig még a kutatókat is megdöbbenti.
„Őszintén szólva megijedtem” – mondta Jitesh Neupane, aki vezető szerepet töltött be ebben a munkában. – „Többször is visszanéztem mikroszkóp alatt.”
Bár ezek az embriómodellek nem teljesek és nem tartalmazzák az összes létfontosságú sejtet, egyre nehezebb lesz azt állítani, hogy nem számítanak valódi embriónak. A technológia fejlődésével ugyanis egyre élethűbbé válnak ezek a struktúrák.
A morális határok kérdése: hol húzzuk meg a vonalat?
Még az incomplett modellek is felvetik azt az alapvető kérdést: mikor kell megállni? Vajon akkor kell-e leállítani a kísérleteket, amikor az adott modell már képes fájdalmat érezni? Vagy amikor túl emberinek tűnik ahhoz, hogy kényelmes legyen vele dolgozni?
A tudományos vezetők előtt hamarosan komoly döntések állhatnak arról, hogy mely morálisan jelentős emberi tulajdonságokat – például kezek vagy arc megjelenését – kellene elkerülniük a kutatóknak, függetlenül attól, hogy van-e agyuk ezeknek a modelleknek vagy sem.
Alejandro De Los Angeles, a Central Florida Egyetem őssejtbiológusa így fogalmazott: „Személy szerint úgy gondolom, hogy szükség van szabályozásra, és sokan a területen osztják ezt a véleményt.”
Kutatók félelmei és politikai nyomás
Jacob Hanna, izraeli kutató, aki szintén ezen az izgalmas területen dolgozik, elmondta, hogy minden szükséges engedéllyel rendelkezik munkája folytatásához. Ugyanakkor aggódik amiatt is, hogy a játékszabályok bármikor megváltozhatnak politikai okokból.
„Majdnem egyedül végzem Izraelben ezeket a kísérleteket, és mindig attól félek, hogy valamilyen botrányba keveredhetek” – mondta Hanna. – „A politikai helyzet gyorsan változhat.”
Kutatói tevékenysége mellett Hanna politikai állásfoglalásai miatt is célponttá vált: hangüzeneteket kapott arról, hogy miért támogatja Palesztinát egy Weizmann Intézetbeli professzor; egyszer pedig izraeli katonai sapkát helyeztek el autója ajtókilincsére. Tavaly politikai ellenfelei még azzal is próbálták ellehetetleníteni munkáját, hogy panaszt tettek kutatásának illegális volta miatt.
Közösségi párbeszéd és etikai párbeszéd fontossága
Jacob Hanna azonban aktívan építi kapcsolatait különböző társadalmi csoportokkal és vallási vezetőkkel annak érdekében, hogy megértse más nézőpontokat és magyarázza tudományos munkáját. Részt vett bioetikai kurzuson rabbi vezetésével, konferenciázott egy galileai papal és tiszteletét tette egy ortodox professzornál Jeruzsálem egyik konzervatív kórházában.
„Ez nem volt hivatalos engedélyezési folyamat” – mondta Hanna –, „de fontos volt megtudni: mit gondolnak rólunk? Meg tudom-e nyerni őket az ügyünknek? Más véleményeket is be tudok-e vonni?”
Összegzés: Az emberi embriómodellek jövője és felelősségeink
Az emberi embriómodellek kutatása forradalmi lehetőségeket kínál az orvostudomány számára – például jobb megértést adhatnak az emberi fejlődésről vagy új terápiák kifejlesztéséhez vezethetnek. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan komoly etikai és jogi dilemmák is felmerülnek.
A jelenlegi 14 napos szabály nem alkalmazható egyértelműen ezekre az új típusú modellekre, ami bizonytalanságot okoz mind a tudósokban, mind pedig a társadalomban. A jövőben elengedhetetlen lesz olyan átfogó szabályozások kialakítása, amelyek figyelembe veszik az új technológiák sajátosságait és morális következményeit.
Fontos tehát:
- a tudományos közösség felelősségteljes hozzáállása;
- a társadalmi párbeszéd erősítése;
- a jogalkotók által kidolgozott világos irányelvek;
- a vallási és etikai nézőpontok integrálása;
- a politikai befolyás minimalizálása.
Ezek nélkül nehéz lesz megtalálni azt az egyensúlyt, amely lehetővé teszi az innovációt anélkül, hogy veszélyeztetnénk alapvető erkölcsi értékeinket.