Az elmúlt évek geopolitikai fordulatai olyan kérdéseket vetettek fel Európában, amelyekről korábban talán nem gondolkodtunk el eléggé: hogyan tudjuk megőrizni jólétünket, biztonságunkat és szuverenitásunkat egy egyre kiszámíthatatlanabb világban? A válasz egyik kulcsa az innováció – de nem úgy, ahogy eddig megszoktuk. Ez a motor, ami hajtja a gazdasági növekedést, nem fog megfelelően működni, ha nem hangoljuk be jól és nem ápoljuk folyamatosan.
Miért lett most hirtelen ennyire sürgető az innováció kérdése?
Az európai növekedési kilátásokkal kapcsolatos aggodalmak nem újak – már legalább húsz éve téma ez a gazdasági szakértők körében. De az utóbbi évek eseményei új dimenziót adtak ezeknek a vitáknak. Gondolj csak bele: Oroszország ukrajnai inváziója brutálisan megmutatta, mennyire veszélyes az energiaimporttól való függőségünk. Ráadásul az Egyesült Államokban bekövetkezett kormányváltás miatt Európának újra kell gondolnia, hogyan biztosítja saját jólétét és biztonságát.
És ha ez még nem lenne elég, ott van az amerikai–kínai verseny az mesterséges intelligencia (AI) területén – amit sokan a következő internethez hasonló általános célú technológiának tartanak. Ebben a versenyben Európa sajnos lemaradásban van, ami szerintem egyenesen vészhelyzet.
A technológiai lemaradás mélyebb problémái
A gond nem csupán abban áll, hogy az EU-ban alacsonyabbak az egy főre jutó jövedelmek az Egyesült Államokhoz képest. Ennél sokkal súlyosabb, hogy Európa régóta technológiailag lemaradva kullog: kevés olyan globális digitális platform vagy AI-vezető cég van itt, amely képes lenne meghatározni a jövőt. Az új űrversenyben vagy biotechnológiai szektorban is inkább mások diktálják a tempót.
Európa erősen függ attól a fejlett technológiától, amit máshol fejlesztenek ki. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába szeretnénk nagyobb növekedést elérni, hogy finanszírozni tudjuk stratégiai céljainkat és jövőbeli kötelezettségeinket, ez csak akkor fog menni, ha végre engedjük működni azt a bizonyos kreatív rombolást.
Ez a fogalom Joseph Schumpeter nevéhez fűződik – ő volt az első, aki felismerte, hogy a gazdasági fejlődés motorja az innovatív új cégek megjelenése és a kevésbé hatékony régi vállalatok leváltása. Ha ezt elnyomjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk, akkor nemcsak mérsékelten csökkennek a növekedési kilátások – hanem sokkal komolyabb problémák kezdődnek.
Európa keresi az útját: mi kell ahhoz, hogy felzárkózzon?
Bár Európa sikeres kereskedelmi és szabályozási hatalomként ismert, ez önmagában kevés lesz. Ha nem tudunk olyan gyorsan és olyan méretben felszabadítani innovációt, mint az USA vagy Kína, akkor mindig sebezhetőek maradunk.
Az AI különösen izgalmas ebben a kontextusban: nemcsak szolgáltatásokat végezhet vagy termelékenységet növelhet hagyományos módon, hanem új tudást és ötleteket is generálhat – így kétszeresen is erősítheti azt a kreatív rombolást, ami hosszú távon hajtja a növekedést.
Mire van szükségünk? Több kutatás-fejlesztés önmagában nem elég!
A korlátlan kutatás-fejlesztési befektetés fontos lépés lehetne áttörő innovációk létrejöttéhez – de ez csak egy része a képletnek. Mario Draghi volt európai központi bankelnök és olasz miniszterelnök egyik jelentése szerint három fő területen kell előrelépni:
- Teljesen integrált piac kialakítása áruk és szolgáltatások számára – hogy ne legyenek akadályok az egységes európai gazdaság működésében.
- Pénzügyi ökoszisztéma fejlesztése, amely bátorítja a hosszú távú kockázatvállalást – ideértve kockázati tőkét és intézményi befektetőket (például nyugdíjalapokat).
- Innovációbarát iparpolitika kialakítása kulcsfontosságú területeken: energiaátmenet, védelem és űrkutatás (beleértve az AI-t), valamint biotechnológiák.
A versenyhelyzet átalakítása: több hely kell az új belépőknek
Európa eddig igyekezett elkerülni az iparpolitikát arra hivatkozva, hogy inkább versenypolitikát alkalmaznak. Ez azonban azt eredményezte, hogy főként a meglévő nagy cégek közötti versenyre koncentráltak – miközben alig figyeltek arra, hogy új innovatív vállalkozások léphessenek be a piacra.
A valóság viszont az, hogy pont ezek az új cégek jelentik azt a frissítő szeletet és dinamizmust, amire szükségünk van. Az OECD kutatói már 2000-es évek elején kimutatták: míg az USA-ban jelentős részben ezek az új belépők hajtották előre a termelékenységet, Európában inkább csak meglévő cégek belső fejlesztései voltak jellemzőek.
Milyen változtatásokra lenne szükség?
Európának frissítenie kell gazdasági doktrínáját is. Jelenleg egy szabályozási óriás vagyunk ugyan – de költségvetési szempontból törpe. A Maastrichti Szerződés költségvetési deficitkorlátait például úgy kellene értelmezni, hogy ne kezeljük egy kalap alá a növekedést ösztönző beruházásokat (például kutatás-fejlesztést) és a visszatérő közkiadásokat (mint nyugdíjak vagy szociális juttatások).
Továbbá engedélyezni kellene olyan iparpolitikákat is, amelyek átláthatóan működnek és támogatják mind az innovációt, mind pedig a versenyt. Az eurózóna országainak pedig lehetőséget kellene kapniuk arra is, hogy közösen vegyenek fel hitelt ezekbe az új technológiai forradalmakba való befektetéshez – persze csak akkor, ha fegyelmezetten kezelik költségvetési kereteiket.
Társadalmi igazságosság nélkül nincs sikeres innováció
A kreatív rombolás persze nem csak gazdasági kérdés – társadalmi kihívásokat is hoz magával. Ahogy egyes iparágak visszaszorulnak és mások fejlődnek feléjük áramlik majd munkaerő – ezt segíteni kell.
Szerintem ezért nagyon fontos lenne bevezetni egyfajta „flexicurity” modellt Dániából: ahol az állam támogatja azoknak a dolgozóknak a fizetését átmenetileg, akik elvesztették állásukat és átképzés alatt állnak. Ez különösen igaz egy AI által vezérelt ipari forradalom idején – senkit sem hagyhatunk magára ebben az átalakulásban.
Zárszó: Schumpeter öröksége ma is él
Joseph Schumpeter volt az első közgazdász, aki felismerte: nincs fejlődés kreatív rombolás nélkül. Ma nekünk európaiaknak ezt nemcsak el kell fogadnunk – hanem úgy kell alakítanunk ezt a folyamatot, hogy társadalmilag elfogadható és inkluzív legyen.
Ha ezt sikerül megvalósítaniuk vezetőinknek és közösségeinknek egyaránt, akkor még évtizedek múlva is büszkén mondhatjuk majd: Európa nemcsak túlélte ezt a kihívásokkal teli korszakot – hanem újra vezető szerepet vállalt a globális innováció élvonalában.
