Nemrég egy érdekes kutatás látott napvilágot, ami engem személy szerint eléggé meglepett – és talán téged is fog. Tudtad, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) már a kilencvenes években készített olyan tengerszint-emelkedés előrejelzéseket, amelyek szinte pontosan bejöttek az elmúlt három évtizedben? Igen, jól olvasod: a ’90-es években megjósolták, hogy mennyit fog emelkedni a tengerszint, és most, 30 évvel később, a valós adatok szinte tökéletesen egyeznek ezekkel az előrejelzésekkel.
Hogyan mérte fel az IPCC a jövőt még számítógépes modellek nélkül?
A kutatás egyik vezetője, Torbjörn Törnqvist, a Tulane Egyetem professzora mesélte el nekünk, hogy az IPCC már akkoriban több különböző forgatókönyvet dolgozott ki a szén-dioxid-kibocsátás alakulására és annak hatásaira a globális tengerszintre. Ezek között voltak pesszimistább és optimistább verziók is, de ami igazán érdekes: a valós kibocsátási adatok az egyik középutas forgatókönyv mentén alakultak.
És itt jön a lényeg: míg az IPCC akkoriban még nem rendelkezett a mai fejlett számítógépes modellekkel és részletes műholdas mérésekkel, mégis sikerült olyan becsléseket készíteniük, amelyek mindössze egy centiméterrel tértek el attól, amit ma mérünk. A globális tengerszint ugyanis nagyjából 9 centimétert emelkedett az elmúlt 30 évben – az IPCC pedig 8 centimétert jósolt.
Miért számít ez ennyire?
Sokan azt gondolhatnák, hogy három évtizeddel ezelőtti előrejelzések pontatlanok lesznek, hiszen annyi minden változik: új tudományos felfedezések, technológiai fejlődés, váratlan környezeti tényezők. De Törnqvist szerint ez az eredmény azt mutatja, hogy már akkoriban is jól értették a klímaváltozás alapjait.
„Nehéz elképzelni olyan bizonyítékot, ami ennél meggyőzőbben mutatná be: ez a folyamat valóban zajlik már régóta, tudjuk miért történik, értjük a mechanizmusait és képesek vagyunk hiteles előrejelzéseket készíteni” – mondta Törnqvist.
Mit jelent mindez nekünk ma?
Ez a kutatás nem csak egy tudományos érdekesség. Számomra személy szerint ez egyfajta figyelmeztetés és egyben remény is. Figyelmeztetés azért, mert ha már akkor ilyen pontosan tudták előre jelezni a tengerszint emelkedését – ami rengeteg ember életét és egész bolygónk jövőjét érinti –, akkor nincs mentség arra, hogy ne cselekedjünk most. A klímaváltozás nem egy távoli fenyegetés többé; itt van velünk, és bizonyítottan megjósolható.
Ugyanakkor remény is van abban, hogy ha ennyire jól értjük ezt a folyamatot, akkor képesek vagyunk beavatkozni és megváltoztatni az irányt. Az IPCC korai munkája azt mutatja: ha komolyan vesszük a tudományt és összefogunk globálisan, akkor van esélyünk kezelni ezt a problémát.
A valóság visszaigazolja a tudomány erejét
Egy pillanatra képzeljük el: három évtizeddel ezelőtt még nem voltak olyan fejlett műholdak vagy szuperszámítógépek, mint ma. Mégis sikerült olyan becsléseket készíteniük, amelyek közel állnak ahhoz, amit most látunk. Ez engem arra emlékeztet, hogy mennyire fontos hallgatni a szakértőkre és támogatni a tudományos kutatásokat.
Persze nem minden részlet volt tökéletes – néhány tényezőt túl- vagy alulbecsültek –, de az alapok helyesek voltak. Ez pedig azt jelenti: nem csak találgatásról van szó. A klímaváltozás tényleg megtörténik, és mi magunk is részesei vagyunk ennek a történetnek.
Összegzés: mit tanulhatunk ebből?
- A múlt előrejelzései megerősítik: A klímaváltozás valós és mérhető folyamat.
- A tudomány ereje: Még korlátozott eszközökkel is képesek voltak pontos prognózisokat adni.
- Cselekvés szükségessége: Ha már akkor tudták ezt előre jelezni, ma nincs kifogás arra, hogy ne tegyünk lépéseket.
- Közös felelősség: Globális összefogás nélkül nem fogjuk megállítani ezt a folyamatot.
Szóval legközelebb amikor hallod valakitől azt, hogy „a klímaváltozás csak egy elmélet”, jusson eszedbe ez az adat: harminc éve megjósolták ezt az emelkedést – és bejött. Ez nem véletlen vagy szerencse kérdése. Ez tudomány. És nekünk most kell döntenünk arról, hogyan reagálunk rá.
