Ha az amerikai egészségügy szóba kerül, szinte mindig felmerül a kérdés: hogyan lehetne egyszerűbbé, átláthatóbbá és igazságosabbá tenni ezt a rendszert? Most egy új republikánus terv került reflektorfénybe, amelyet Donald Trump is támogat. A Health Care Freedom for Patients Act nevű javaslat egy radikális váltást ígér: nem az egészségbiztosítási díjakat támogatná közvetlenül az állam, hanem készpénzt utalna az emberek egészségügyi megtakarítási számláira (HSA). De vajon tényleg ez a megoldás? Vagy csak egy jól hangzó politikai ígéret, ami mögött kemény gazdasági valóság húzódik meg?
A politikai logika: közvetlen pénz a választók zsebébe
Nem titok, hogy az amerikai választók egyre fáradtabbak az egészségbiztosítási rendszerek bonyolult bürokráciájától. Ki ne unná már, hogy hónapról hónapra fizetni kell egy biztosítónak, miközben nem látja tisztán, hogy pontosan mire megy el a pénze? Ebben a helyzetben nagyon csábító lehet az ötlet, hogy az állam egyszerűen készpénzt adjon az embereknek, akik aztán maguk dönthetnek arról, mire költik.
A javaslatot Mike Crapo (Idaho) és Bill Cassidy (Louisiana) szenátorok jegyzik, és Donald Trump is nyíltan támogatja. Az elképzelés szerint 18 és 49 év közöttiek évente 1000 dollárt kapnának, míg az 50-64 éves korosztály 1500 dollárt – hiszen ők általában nagyobb egészségügyi kockázatokkal néznek szembe. A feltétel viszont az, hogy a résztvevőknek maximum a szövetségi szegénységi küszöb 700 százalékáig kell keresniük (ami 2025-ben kb. 109 550 dollár egy főre), és be kell iratkozniuk egy úgynevezett bronz vagy katasztrofális ACA (Affordable Care Act) tervbe.
A populista vonzerő: „Közvetlenül az emberekhez”
Trump szavai szerint ez a terv „egy ütés a vállalati kapzsiság ellen”. Szerinte eddig csak a biztosítótársaságok jártak jól, akik „évek óta lenyúzzák” az amerikaiakat. Ez a narratíva sokak számára vonzó lehet: végre nem egy távoli céghez megy el a pénzünk, hanem mi dönthetünk róla. A javaslat „betegközpontú” alternatívaként hirdeti magát az ACA támogatásokkal szemben, amelyek hamarosan lejárnak.
A kemény valóság: a hatalmas önrész és a korlátok
De itt jön a csavar. Az állam által adott pénz csak akkor jár, ha valaki magas önrészű bronz vagy katasztrofális biztosítási csomagra fizet be. Ez azt jelenti, hogy bár kapunk akár 1500 dollárt is évente, de az átlagos önrész egy bronz tervnél 2026-ra várhatóan 7 476 dollár lesz. Ez brutális különbség!
Képzeljük el egy egészséges 25 éves fiatalembert, aki évente csak egy rutinellenőrzésre és néhány antibiotikumra szorul – neki ez az ezer dollár igazi ajándék lehet. De mi van azokkal, akik krónikus betegséggel élnek vagy komolyabb egészségügyi problémájuk van? Nekik ez a támogatás alig fedezi kiadásaik ötödét addig, amíg be nem lép a biztosítás.
Ráadásul a javaslat szigorú szabályokat is előír arra vonatkozóan, mire használható fel ez a pénz. Nem lehet belőle biztosítási díjat fizetni – ami azt jelenti, hogy ezt továbbra is saját zsebből kell állni –, és tiltja például az abortuszhoz vagy nemi átalakító kezelésekhez való felhasználást is. Ez sokak számára morális és anyagi kérdéseket vet fel.
A politikai játszma időzítése és kilátásai
A javaslat időzítése nem véletlen: az ACA adókedvezményei hamarosan lejárnak, így sürgetővé vált valamilyen alternatíva bemutatása. Míg a demokraták azon dolgoznak, hogy meghosszabbítsák ezeket a kedvezményeket három évvel, addig a republikánusok ezt az HSA-alapú modellt kínálják ellensúlyként 2026-ra és 2027-re.
Bár Trump támogatása erősíti a javaslatot, kevés esély van arra, hogy megkapja a szükséges 60 szenátusi voksot ezen a héten. Inkább arról szól ez a lépés, hogy világosan megmutassák: kihez tartozzon az egészségügyi pénzek feletti kontroll – az állami biztosítóhoz vagy magukhoz az egyéni betegekhez?
Összegzés: valódi szabadság vagy drága illúzió?
A Health Care Freedom for Patients Act jól ragadja meg azt az elégedetlenséget, amit sok amerikai érez: úgy érzik, hogy eddig csak a biztosítótársaságok jártak jól ebben a rendszerben. Azonban ha megnézzük a számokat és feltételeket közelebbről, kiderül: ez a „szabadság” bizony nagyon drága lehet.
Közvetlen készpénz? Igen. De ha ehhez társul egy olyan magas önrészű biztosítási csomag, amely miatt akár több ezer dollárt kell kifizetni saját zsebből mielőtt bármi fedezett lenne – akkor ez inkább tűnik párnának egy kemény eséshez.
Szerintem ez jól mutatja azt is, milyen nehéz igazán működőképes reformot találni ebben az amerikai egészségügyi dzsungelben. A készpénzes megoldás egyszerűnek tűnik – de vajon tényleg megoldja-e azt a problémát, amit annyian éreznek? Vagy csak újabb kör lesz ugyanabban a végtelen játszmában?
