Ha te is kicsit geek vagy, biztosan ismered Bill Gates nevét, de azt tudtad, hogy az egész Microsoft-sztori egy baráti családi kapcsolatnak köszönhető? Az IBM igazgatótanácsának elnöke volt egy ismerősük, aki végül megadta a zöld utat Gates anyjának, hogy fiának adják az IBM PC operációs rendszerének fejlesztési szerződését. Innen indult minden.
A DOS-sztori: egy kis csalásból lett milliárdos birodalom
Gates és Paul Allen nem voltak éppen szentek: egy másik programozót becsaptak, hogy eladják nekik a DOS jogait mindössze 50 ezer dollárért. Ezt aztán továbbadták az IBM-nek, és így született meg a Microsoft, ami mára az emberiség egyik legprofitábilisabb vállalkozásává nőtte ki magát.
De miért nem csinálta meg ezt az IBM maga? Nos, az amerikai kormány épphogy csak kimászott egy 12 éves antitröszt háborúból velük szemben – amit sokan csak “Antitröszt Vietnámjaként” emlegetnek –, és annyira meg voltak rémülve, hogy inkább átadták a koronagyémántjaikat két fiatal srácnak, akik aztán milliárdokat kerestek rajta.
“A világ legnehezebb repülőgépének építése” – avagy a kód sorainak átka
Bár Bill Gates üzletileg hálás volt az IBM-nek (vagy talán pont ezért), rendszeresen gúnyolta őket, mint egy lomha dinoszauruszt, amely hamarosan a történelem szemétdombján köt ki. Különösen az IBM szoftverfejlesztési módszertanát tartotta nevetségesnek: az IBM ugyanis programozóit a kód sorainak száma alapján fizette.
Gates ezt nevezte “a világ legnehezebb repülőgépének építésének”. Gondolj bele: ha egy repülőgép súlya nő, annál nehezebben száll fel. Ugyanez igaz a szoftverre is – minél több felesleges kódsor van benne, annál lassabb és megbízhatatlanabb lesz.
Persze túl kevés kód sem jó: ha mindent egyetlen sorba zsúfolsz össze, az átláthatatlan lesz és karbantarthatatlan. Az ideális szoftver pont annyi kódot tartalmaz, amennyi kell ahhoz, hogy érthető és hatékony legyen – se több, se kevesebb.
A menedzsment rémálma: mérni a munkát számokkal
Ez a probléma nem csak a szoftvernél jelentkezik. Gondolj csak bele: egy irodai emlékeztető legyen elég hosszú ahhoz, hogy érthető legyen, de ne legyen feleslegesen hosszú. Egy ház szigetelése legyen megfelelő, de ne túl vastag. Mégis sok vállalat ragaszkodik ahhoz, hogy valami egyszerű számmal mérje le a munkát.
Ironikus módon pont ezeknek a nagyvállalatoknak az egyik fő bevétele olyan minőségi mérőszámok eladása vezetőknek, akik így könnyen eldönthetik, kit rúgjanak ki. És ki vezeti ezt a piacot? Hát persze, hogy a Microsoft! Az Office365 például lehetőséget ad arra, hogy vezetők nyomon kövessék alkalmazottaik teljesítményét olyan értelmetlen mutatókkal, mint például hány szót gépeltek be egy nap.
És itt jön a csavar: ezek az adatok nem csak belső használatra mennek. A Microsoft büszkén hirdeti cégeknek, hogy ha használják termékeiket, akkor érzékeny információkat gyűjtenek arról is, hogyan teljesítenek dolgozóik – és ezeket megosztják akár versenytársakkal is!
A techcégek kettős mércéje
Miközben ezeket a “bossware”-eket (főnöki megfigyelő szoftvereket) más cégek dolgozóira fejlesztették ki és alkalmazták őket, saját munkavállalóikon alig használták őket. Egyrészt mert ez butaság lenne – Bill Gates maga is elmondta volna neked –, másrészt mert a techmunkások nem tűrték volna el.
Ezek ugyanis nem átlagos dolgozók voltak: ők voltak azok a “munka hercegek”, akik milliókat termeltek cégüknek. Olyan ritka szakemberek voltak, hogy ha valaki reggel felmondott egy scrum meeting után, estére már talált új állást máshol.
A techmunkások illúziója: szeretnek minket?
Sokan azt hitték ezekről a főnökökről (Zuckerbergről vagy Sergey Brinről), hogy kedvelik őket. Hiszen kaptak masszőrt az irodában meg kombuchát ingyen – na meg gourmet kaját! Ezek szerint szeretnek minket?
Hát nem egészen. Ezek a vezetők nem tekintették őket társnak vagy barátnak – egyszerűen dolgozóknak látták őket. Ráadásul problémás dolgozóknak. És mint minden problémára, erre is megoldást kerestek.
A fordulat: tömeges elbocsátások és AI fenyegetése
A kínálat végül utolérte a keresletet: jöttek a tömeges leépítések. Amikor például a Google 12 ezer embert bocsátott el (pont mielőtt 80 milliárd dolláros részvényvisszavásárlást hajtott végre), azt mondták: nem azért teszik ezt mert rossz lenne az üzletmenetük, hanem mert túl sok embert vettek fel pandémia alatt.
De nem csak kezdő programozókat rúgtak ki; sok magas beosztású és hangosabb kollégát is elküldtek. Ma már Zuckerberg sem jár engineering meetingekre (“Nem éri meg az időmet” – mondta), és az AI-val való helyettesítés tervei folyamatosan napirenden vannak.
Az AI-val való fenyegetés és a saját dolgozók megfigyelése
A technológiai cégek által fejlesztett rossz minőségű megfigyelőrendszereket végre saját dolgozóikon is alkalmazzák – természetesen azzal az ürüggyel, hogy így ellenőrizhetik az AI használatot. A Microsoft például azt állítja: dolgozóik imádják használni az AI-t programozáshoz – mégis figyelniük kell őket azért is, hogy megtudják kik nem használják eléggé.
Ezzel pedig belépünk abba a jól ismert “rossz technológia bevezetési ciklusba”: először mindig azokkal kezdenek bánni rosszul, akik kevésbé privilegizált helyzetben vannak – foglyokkal vagy mentális betegek kezelésekor –, majd lassan feljebb lépkednek egészen hozzánk.
A techipar válsága és jövője
Ahogy Ed Zitron írja: több mint egy évtizede nincs igazán nagy dobásuk (mint mondjuk a böngésző vagy okostelefon volt). Úgy tűnik kifogytak abból az új billió dolláros iparágból, amit létrehozhatnának.
A tömeges elbocsátások és az AI-ra való hivatkozás lehetőséget ad arra is, hogy befektetők előtt úgy tűnjön: nem hanyatlás van folyamatban (“El kellett bocsátanunk néhány értékes mérnököt”), hanem innováció (“Az AI termékünk annyira hatékony lett, hogy rengeteg embert tudtunk kiváltani!”).
És ami talán még fontosabb: ezzel sikerül lenyomniuk azoknak a “munka hercegeknek” az életminőségét is – megszüntetik luxus szolgáltatásokat és csökkentik béreiket –, így újra beállíthatják azt az elvárási szintet, amit ma már nem csak irodai programozókra várnak el, hanem iPhone-összeszerelőkre vagy raktári dolgozókra is.
Munkásokként kell gondolkodniuk – nem alapítóként
Aki ma techmunkásként dolgozik (és még nincs szüksége pisilős üvegre vagy öngyilkossági hálóra), annak ideje túllépnie ezen az “alapító vagyok csak átmenetileg” illúzión. Fel kell ismerniük: ők munkások. És munkások igazi ereje nem abban rejlik, hogy ritkák vagy különlegesek – hanem abban van, ha összefognak és szolidaritást vállalnak egymással.
Tech Workers Coalition: itt kezdődhet ez az összefogás.
Cory Doctorow gondolatai alapján összeállítva – 2025 decemberében
Forrás: https://pluralistic.net/2025/12/09/temporarily-embarrassed-founders/#solidarity-beats-scarcity
