Ha azt hitted, a Boom Supersonic csak a hangsebességet akarja megdönteni az égben, akkor most kapaszkodj meg: a cég egy teljesen új irányba indult el, ami engem személy szerint eléggé meglepett. Nemrég jelentették be, hogy turbinaüzemük egy változatát állóerőműként kezdik árusítani – és az első vevőjük nem más, mint a Crusoe nevű adatközpont startup. Ez az együttműködés akár forradalmasíthatja az adatközpontok energiaellátását, miközben támogatja a Boom eredeti célját, a szuperszonikus utasszállító repülőgépek fejlesztését.
Crusoe és Boom: 1,25 milliárd dolláros üzlet az adatközpontokért
A Crusoe nem aprózza el: 29 darab, egyenként 42 megawattos turbinaüzemet vásárolnak a Boomtól összesen 1,25 milliárd dollárért. Ez a hatalmas kapacitás – összesen 1,21 gigawatt – elegendő lesz az ő adatközpontjaik energiaigényének fedezésére. Ha belegondolsz, ez olyan, mintha egy kisebb várost látnának el energiával! A Boom pedig nem áll meg itt: jövőre további részleteket ígérnek egy új turbinaüzemről, ahol már 2027-ben elkezdődhetnek az első szállítások.
Hogyan finanszírozzák ezt az óriási projektet?
A Superpower nevű állóerőmű-turbina kereskedelmi bevezetéséhez a Boom nem kevesebb mint 300 millió dollárt gyűjtött össze befektetőktől, köztük olyan neves cégektől, mint a Darsana Capital Partners (vezető befektető), Altimeter Capital, Ark Invest vagy épp a Y Combinator. Ez az összeg nemcsak az új turbinaüzem gyártását segíti elő, hanem közvetlenül támogatja a cég fő projektjét is: az Overture szuperszonikus repülőgép fejlesztését.
Blake Scholl, a Boom alapító-vezérigazgatója egy interjúban azt mondta nekem (na jó, TechCrunchnak), hogy ez az üzleti modell kísértetiesen hasonlít arra, amit Elon Musk csinált a SpaceX Starlink műholdas internet szolgáltatásával. Ott is egy profitábilis mellékág finanszírozza a fő projektet – vagyis a rakéták fejlesztését –, és most úgy tűnik, hogy Schollék megtalálták saját “Starlink-jüket”.
Miért érdekes ez az állóerőmű-turbina?
A Superpower és az Overture repülőgépben használt Symphony motor között elképesztően nagy az átfedés: alkatrészeik mintegy 80%-a közös. Ez azt jelenti, hogy a turbinaüzem gyártása közvetlenül támogatja majd a repülőgépek fejlesztését és fordítva.
Idén már láthattuk is a Boom XB-1 demonstrátort – ez volt az első civil célú magáncég által fejlesztett repülőgép, amely átlépte a hangsebességet. Szóval nem csak ígéretek vannak, hanem kézzel fogható eredmények is.
Mennyibe kerül egy ilyen turbinaállomás?
A Crusoe darabonként kb. 1 033 dollárt fizet kilowatt teljesítményre vetítve – ez azért elég borsos árnak számít. Összehasonlításképp egy tipikus aeroderivatív (repülőgép-motorból átalakított) turbina körülbelül 1 600 dollárba kerül kilowattanként – de ebben már benne vannak olyan extra költségek is, mint például környezetvédelmi berendezések vagy építési engedélyek.
Ha ezt figyelembe vesszük, akkor valószínűleg egy teljes projekt ára akár több mint 2 000 dollár/kW-ra is felkúszhat – ami már inkább hasonlít arra az árszintre, amit kombinált ciklusú gázturbináknál látunk majd az évtized végén.
Hatékonyság és technológia: hol áll most a Superpower?
A Superpower jelenleg kb. 39%-os hatékonyságot céloz meg – ez nagyjából megegyezik versenytársaival. Az igazán ütős kombinált ciklusú turbinák viszont képesek akár 60% fölötti hatásfokot elérni úgy, hogy az égéstermékekből visszanyert hőt is hasznosítják.
De itt jön egy izgalmas részlet: Scholl elmondta, hogy dolgoznak egy “field upgrade”-en, vagyis egy olyan utólagos fejlesztésen, amivel egyszerű ciklusú turbináikat kombinált ciklusúvá lehet alakítani. Ez azért nagy szó, mert így később akár jelentős hatékonyságnövelést érhetnek el anélkül, hogy új erőművet kellene építeni.
Milyen lesz használni és telepíteni?
Ahogy más aeroderivatív turbinák esetében megszokott, a Superpower egységeket konténerben szállítják majd ki. A Crusoe-hoz hasonló fejlesztőknek kell gondoskodniuk az elektromos és gáz csatlakozásokról valamint a környezetvédelmi előírások betartásáról.
Scholl szerint ezek az erőművek nem lesznek hangosabbak más hasonló méretű aeroderivatív turbináknál – bár azért ne képzeljük el őket csendes kis zöld oázisként. Például xAI Colossus adatközpontja mellett lakók arról számoltak be, hogy fél mérföldes távolságból is hallani lehet hasonló méretű turbinák zaját.
Gyártás és jövőkép: merre tart a Boom?
A kezdeti néhány állóerőművet még meglévő létesítményeikben készítik el, de közben építik azt az új gyárat is, amely komoly mennyiségben tud majd termelni:
- 2028-ra tervezik elérni az évi 1 gigawattnyi gyártási kapacitást
- 2029-ben már évi 2 gigawattot szeretnének előállítani
- 2030-ra pedig akár évi 4 gigawattot is célul tűzték ki
Ha sikerül ezt véghezvinniük, akkor komoly ugrást jelentene ez a piac számára – több turbina lenne elérhető nagy volumenben adatközpontok és más ipari felhasználók számára.
Kihívások és esélyek
Nincs mese: még rengeteg munka vár rájuk. A hardver startupok egyik legnagyobb kihívása mindig az úgynevezett “halál völgye” átlépése – amikor már túl vannak az ötlet fázison, de még nem értek el stabil kereskedelmi sikert. Sok cég itt bukik el.
De ha sikerrel járnak – és én nagyon drukkolok nekik –, akkor nemcsak hogy hamarabb érkezhetnek meg hozzánk a szuperszonikus utasszállító gépek (mint ahogy azt korábban gondoltuk), hanem közben még fenntarthatóbbá és hatékonyabbá válhatnak azok az infrastruktúrák is, amelyek mindennapjaink digitális hátterét adják.
Zárszóként
Szerintem ez egy zseniális húzás volt Scholléktól: megtalálták azt az üzleti modellt és piaci rést (adatközpontok energiaellátása), ami egyszerre hozhat pénzt ma és támogatja holnap technológiai áttöréseit. Nem minden nap látni ilyen merész vállalást egy startup részéről!
Kíváncsian várom tehát a következő éveket: vajon tényleg megváltoztatják-e majd mindennapjainkat ezek a turbinaüzemek? És mikor ülhetünk fel végre egy igazi szuperszonikus utasszállóra? Egy biztos: ha valaki tudja ezt megvalósítani Magyarországon kívül is (vagy akár itthon), akkor azok bizony Boom Supersonic emberei lesznek.
