“Azt akarom, hogy úgy érezzem, mintha egyedül lennék a szobában.” Ezzel az utasítással fordul Bruce Springsteen (Jeremy Allen White) Mike Batlan hangmérnökhöz (Paul Walter Hauser) a Deliver Me From Nowhere című film elején. Egy kis ház hálószobájában alakítanak ki ideiglenes stúdiót, távol mindenkitől, ahol a zenész egyedül, saját belső világába merülve készíti el egyik legkülönlegesebb albumát.
A visszavonulás paradoxona: miért akar egy sztár egyedül dolgozni?
Springsteen ekkor már 32 éves volt, és a „Born To Run” sikereivel, valamint az E Street Band karizmatikus vezetőjeként világszerte ismertté vált. Mégis úgy döntött, hogy visszalép az amatőrök munkamódszeréhez, és teljesen egyedül alkot. Ez sokakat meglepett: miért akarna valaki, aki szinte bármit megkaphatna, önként visszavonulni? A lemezkiadó is kételkedett: mi értelme van olyan albumot készíteni, amit senki sem kér?
A Deliver Me From Nowhere azonban azt mutatja meg, hogy néha mindenkinek szüksége van arra, hogy hátralépjen és egyedül legyen. Az igazi hitelesség abból fakad, ha megismerjük és meghallgatjuk saját szívünket – ez pedig minden ember számára fontos, legyen az rocksztár vagy átlagember.
Az önreflexió szükségessége – nem csak sztároknak
Senki sem Bruce Springsteen. (Talán ő maga sem.) De azok számára, akik családi felelősséget viselnek vagy bizonytalan úton haladnak előre, eljön az a pillanat, amikor meg kell állniuk. Fel kell tenniük maguknak a kérdéseket:
- Ez az, amit igazán akarok?
- Ha nem, akkor mit szeretnék?
- Kik állnak valóban mellettem?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ Scott Cooper író-rendező filmje is. Ezek azok a gondolatok, amelyeket sokan – különösen férfiak – nehezen fogalmaznak meg magukban vagy hangosan.
A film fogadtatása és társadalmi kontextusa
Sajnos a film nem kapott széles körű elismerést: a kritikusok közömbösek voltak, a mozipénztárak pedig nem hozták a várt bevételt. Ennek oka lehet a marketing hiányossága vagy Bruce Springsteen nyilvános kritikája az amerikai politikai helyzet felé – különösen Donald Trump támogatói felé –, ami tovább távolíthatta el azokat a nézőket, akik még mindig Trump mellett állnak.
Az Oscar-díjak és más filmes díjátadók reményei most abban rejlenek, hogy újabb esélyt adjanak ennek az érzelmes és bensőséges alkotásnak. Amikor ez megtörténik, valószínűleg már elérhető lesz különböző streaming platformokon is – így talán többen adják majd esélyt neki otthoni környezetben.
A magányos nézés előnyei egy zajos világban
A film egy olyan történetet mesél el, amely ritkán vonzza tömegeket a mozikba: egy önként vállalt elszigeteltség fájdalmas és bonyolult pillanatát. Ironikus módon ma, amikor a filmes szakma és kritikusok arra ösztönöznek mindenkit, hogy nagy közönség előtt nézzen filmeket moziban, ez az alkotás pont azt sugallja: nézd meg inkább egyedül.
Önzőség vagy önmagunkról való gondoskodás?
Nagy különbség van önzés és önmagunkról való gondoskodás között – ezt ritkán ismerjük fel vagy beszéljük meg. A Deliver Me From Nowhere ezt a finom különbséget vizsgálja Bruce Springsteen életén keresztül.
Bárki is legyenünk – rajongók vagy közömbösek –, mindannyian kapcsolatban állunk Springsteennel. Zenéje több mint ötven éve része az amerikai élet soundtrackjének: országunk örömeit, fájdalmait és küzdelmeit meséli el.
Nebraskáról: az őszinteség fájdalmas oldala
A film központi témája Springsteen 1982-es albuma, a Nebraska, amely nem tartalmazza azokat a stadionokat megtöltő rockhimnuszokat, mint például a „Born in the U.S.A.” vagy a „Glory Days”. Ezekhez képest Nebraska nyers és melankolikus hangvételű lemez.
A „Born in the U.S.A.” dalát sokan félreértik vak hazafiságként; valójában kemény társadalomkritika rejlik mögötte. A „Glory Days” pedig nosztalgiával álcázott szívfájdalommal operál. Ezzel szemben Nebraska dalai – mint például a címadó szám vagy „My Father’s House” – sötét történeteket mesélnek el tévelygésről, hibákról és gyógyíthatatlan sebekről.
A film címe és jelentése
A film címe és Warren Zanes könyve is innen ered: két dal ismétlődő soraiból („State Trooper” és „Open All Night”). Az egyik egy bűnözőről szóló rémálom-szerű történet; a másik pedig egy férfiról mesél, aki rádióra hangolva hajt szerelméhez.
Az album egészén átívelő téma az emberi tévedések láncolata és azok következményei. A film szerint Springsteen apja is ilyen volt: bár családját eltartotta, haraggal és megbánással küzdött egész életében. A változás azonban sosem késő.
A tanulság: néha meg kell állni
Ha nem tudjuk pontosan merre tartunk, az egyetlen ésszerű lépés megállni. Körülnézni. Megváltoztatni azt, ami nem működik.
Ezt tette Springsteen is Nebraska felvételekor: elvonult zenésztársaitól, menedzserétől (Jon Landau-t Jeremy Strong alakítja), sőt még szerelmétől is (Faye karaktere Odessa Young által megformálva). Elvonult rajongóitól is – olyan albumot készített, amit senki sem várt tőle. Ez lett ugyanakkor egyik legmaradandóbb mesterműve.
Mindenkinek szüksége van időnként magára
A film üzenete nem csak rocksztároknak szól. Minél többen támaszkodnak ránk mások életében, annál fontosabb biztos talajon állnunk saját lábunkon is. Ez nem könnyű ösztönös reakció azok számára sem, akik komolyan veszik felelősségüket mások iránt.
Jenn Granneman pszichológiai író egyszer így fogalmazott:
“Az egyedüllét olyan volt számomra, mint egy drog – elvitt engem a boldogságba.” Mint introvertált személy számára nélkülözhetetlen volt időnként visszahúzódni családjától és zajos környezetétől.
Költői párhuzam: Wordsworth figyelmeztetése
William Wordsworth már 1807-ben megfogalmazta hasonló érzéseit:
„A világ túl sok nekünk; későn és korán,
Szerezgetünk és költünk s erőnk kárba vész;
Kevés mindazt látjuk csak természetből,
Szívünket adtuk el mocskos áron!
Ez a tenger mutatja keblét holdvilágnál;
Szelek zúgnak minden órában,
Mint alvó virágok összegyűjtve most;
Mindezért mindezért hamis hangra hangoltunk.”
A film üzenete: visszatérés harmóniába
A Deliver Me From Nowhere arról szól: hogyan találjunk vissza saját belső harmóniánkhoz. Bár Bruce Springsteen története áll középpontban, ha ő csak egy kitalált figura lenne is, az üzenet ugyanaz maradna:
- El lehet veszni anélkül is, ha nem találjuk meg saját utunkat.
- Egy kis idő önmagunkra fordítása jobb lesz mindenkinek körülöttünk.
- Ez bizonyult létfontosságúnak Bruce-nak és zenekarának is.
A Boss szerepe és felelőssége
A történet idején Springsteen még nem volt házas vagy apa – de már apai figuraként tekintettek rá zenekarában. Rajongói messiásként tisztelték őt; ezért fájt annyira politikusoknak bírálata.
Egyébként is „The Boss” becenevet kapta már pályafutása kezdetén – hiszen ő irányította az E Street Bandet akkor is, amikor Nebraska megszületett. A zenekar stadionokat töltött meg; minden nagyobb lett annál is, mint amit elképzelt volna.
Mielőtt azonban tovább lépett volna ebbe az irányba, szüksége volt arra az időre és térre ahhoz, hogy megerősítse saját lelkét – miközben sötét kétségeit is kiírta magából.
Záró gondolatok
A jó emberek aggódnak amiatt, hogy rossz útra térnek; akik rosszak pedig nem törődnek ezzel.
Ezek azok az alapvető gondolatok és érzések amelyekkel a Deliver Me From Nowhere próbál ölelkezni.
A világ valóban túl sok nekünk néha – de rendben leszünk akkor is, ha megtaláljuk azt az erőt magunkban, hogy időről időre hátralépjünk és újrahangolódjunk.
