2025. november 8-án megkezdődött az ENSZ klímacsúcsa, a COP30, amely ezúttal a brazil Amazonas vidékének partján, Belém városában zajlik. Több mint 50 000 résztvevő – köztük tárgyalók, politikusok, civil szervezetek képviselői, ipari lobbi és őslakos közösségek – gyűltek össze, hogy közösen dolgozzanak a bolygó megóvásán és a klímakatasztrófa elkerülésén.
A COP30 jelentősége és helyszínválasztása
A COP csúcstalálkozók immár harmincadik évfordulóját ünneplik, ám az ünneplésre kevés idő jut: tíz évvel azután, hogy a világ megállapodott abban, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartja, ez a határ már túllépésre került.
Brazilia ragaszkodott ahhoz, hogy a tárgyalások helyszíne Belém legyen – egy kis tengerparti város az Amazonas peremén –, hogy ezzel is középpontba állítsa az esőerdőt, a természetet és azokat az embereket, akiket védeni kell. A helyszínválasztás nemcsak szimbolikus: a világ legnagyobb esőerdőjének párás és forró klímája állandó emlékeztetőként szolgál arra, milyen jövő várhat ránk, ha nem sikerül előrelépni.
Kihívások és körülmények a helyszínen
A korlátozott szálláshelyek miatt sok delegáltat hatalmas óceánjáró hajókon helyeztek el, amelyek árnyékot vetnek a helyi halászfalvakra. Mások óradíjas motelokban töltik majd az egy hetes tárgyalássorozatot. Mindez jól mutatja a szervezési nehézségeket és azt a kontrasztot, amelyet az Amazonas természeti szépsége és az emberi infrastruktúra között tapasztalhatunk.
Az Amazonas és a klímaválság jelenlegi állapota
Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök nyitóbeszédében hangsúlyozta: „A klímaváltozás nem jövőbeli fenyegetés, hanem már most is tragédia.” Felidézte Jamaicát sújtó hurrikánt, valamint Afrika és Európa erdőtüzeit, Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia áradásait, amelyek ezrek halálát okozták és milliókat kényszerítettek otthonaik elhagyására.
Lula szerint a klímahelyzet egyenlőtlenségi kérdés is egyben: „A klíma vészhelyzet felerősíti és láthatóvá teszi az elfogadhatatlant.”
Katonai kiadások vs. klímafinanszírozás
Az elnök bírálta a növekvő katonai költségvetéseket is: szerinte sokkal olcsóbb lenne évente 1,3 billió dollárt fordítani a klímaválság megszüntetésére, mint 2 billió dollárt fegyverekre költeni. „Ha azok az emberek, akik háborúba mennek, itt lennének ezen a COP-on, rájönnének arra, hogy olcsóbb megoldani ezt a válságot,” mondta Lula.
Előrelépések és kihívások az elmúlt években
A párizsi egyezmény óta történt előrelépés: akkor még 4°C-os felmelegedés volt várható évszázad végére; ma már egy üzletmenet szerinti forgatókönyv 2,8°C-ra számít. Ha minden ország betartja vállalásait Párizsban, Baku-ban és Dubajban, akkor 2,3–2,5°C közé csökkenhet a várható felmelegedés.
Ugyanakkor ez még mindig messze van az 1,5°C-os céltól. A COP30 ezért nem várhatóan hoz majd áttörő megállapodást; inkább az eddigi ígéretek végrehajtása lesz fókuszban – különösen a klímafinanszírozás növelése, a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás és az erdőirtás visszafordítása terén.
A COP30 fő prioritásai
André Aranha Corrêa do Lago, a COP elnöke megnyitójában három fő témát jelölt meg:
- Klímaadaptáció
- Igazságos átmenet finanszírozása
- A globális értékelések végrehajtása tiszta energia és erdőirtás visszaszorítása terén
„Ez egy megvalósítási COP lesz,” mondta Corrêa do Lago. „Remélem úgy emlékeznek majd rá, mint egy adaptációs COP-ra; egy olyanra, amely előmozdítja a klíma integrációját a gazdasági tevékenységgel és munkahelyteremtéssel; és ami legfőképpen – hallgatni fogja és hinni fogja a tudományt.”
A tagadás elleni harc – „Az igazság COP-ja”
Lula elnök felszólította: „Most van itt az idő legyőzni a tagadókat.” Ezúttal nincs jelen olajipari érdekektől füstös házigazda ország – mint korábban az Egyesült Arab Emírségek vagy Azerbajdzsán –, így kevésbé árnyékolják be botrányok vagy lobbiérdekek a tárgyalásokat.
Ugyanakkor külső nyomás nehezedik: az Egyesült Államok teljesen bojkottálja az eseményt; Kína és India vezetői sem vesznek részt személyesen. Az USA korábbi adminisztrációja gazdasági fenyegetésekkel próbálta meghiúsítani például tengeri klímataxák bevezetését vagy műanyagszerződések létrejöttét.
A brazil példa – változás lehetséges
Brazília jelentős változáson ment keresztül Lula elnök vezetésével: míg elődje Jair Bolsonaro alatt rekordmagasságba emelkedett az erdőirtás mértéke és az ország háttérbe szorult globális szinten, Lula alatt tavaly 17%-kal csökkentek Brazília kibocsátásai – ez volt az elmúlt 15 év legnagyobb visszaesése.
Ezzel párhuzamosan Lula keményen fellépett az illegális erdőirtással szemben. Ez mutatja: még ha nehéz is, van út vissza a tagadásból és passzivitásból aktív részvételbe.
A gazdasági realitások és lehetőségek
Simon Stiell, az ENSZ Klímaváltozási Egyezmény főtitkára hangsúlyozta:
“A megújuló energiaforrások – nap- és szélenergia – mára világszerte a legalacsonyabb költségű energiatermelési módokká váltak.”
Kiemelte továbbá: „Ez a 21. század növekedési története; aki kimarad vagy csak apró lépésekben halad előre, stagnálni fog.” Ugyanakkor kiemelte azt is, hogy ennek gazdasági lendületnek finanszírozási oldalról történő megvalósítása marad mégis talán a legnagyobb kihívás.
Pénzügyi kihívások – Az „adaptációs számla” Baku-tól Belémig
A tavalyi COP29-en Baku-ban bemutatott „klímaigazság számla” részletezte azt az összeget (40 milliárd dollár adaptációra 2025-ig; 5,1 milliárd dollár évi támogatás 2030-ra; valamint évi 300 milliárd dolláros vállalás 2035-re), amelyre szükség lenne. Összesen trilliókról van szó.
Ezeket főként az ún. Annex II országoktól várják el – fejlett országoktól mint USA, EU-tagállamok vagy Japán –, de amíg például az Egyesült Államok távol marad vagy nem vállalja szerepét ebben, addig ezek az összegek nem lesznek összegyűjthetők.
A világ legnagyobb kibocsátói közötti feszültségek
Kína például ugyan jelentős zöld technológiát biztosít fejlődő országoknak évente több milliárd dollár értékben, de nem vállalja hivatalosan azt a pénzügyi kötelezettséget, amely arányos lenne kibocsátásaival vagy gazdasági erejével.
Ez pedig tovább bonyolítja azt a politikai helyzetet is, hogy több nagy gazdaság fejlődő országnak minősül még mindig (pl. Kína vagy Szaúd-Arábia), így nem kötelezhetőek globális pénzügyi hozzájárulásokra.
Élet-halál kérdés milliárdok számára
A jelenlegi felmelegedési pálya több milliárd ember életét fenyegeti közvetlenül. Évente félmillió ember hal meg hőség miatt; milliók szenvednek légszennyezéstől; konfliktusok robbannak ki erőforrásokért; aszályok éhezést és tömeges kitelepülést okoznak; extrém időjárási események pusztítanak otthonokat; míg tengerszint-emelkedés akár egész országokat sodor veszélybe.
Közegészségügyi fókusz – A beteg bolygó beteg embereket jelent
A WHO külön egészségügyi pavilont működtet idén Belémben annak érdekében, hogy bemutassa: milyen egészségügyi előnyökkel járhatnak azok az intézkedések, amelyekkel csökkentjük a klímaváltozás hatásait.
“A klímaválság egyben egészségügyi válság is,” mondta Tedros Adhanom Ghebreyesus WHO-főigazgató. “Már most terjednek betegségek, romlik alultápláltság helyzetünk; közösségeket kényszerítenek elmenekülni otthonaikból.”
Zárógondolatok – A jövő útja Belémből indul
Bár számos kihívással néz szembe idén is a világ közössége – politikai feszültségek nélkülözése nélkül –, mégis fontos lépések történhetnek ezen a COP-on. Az alkalmazkodásra való fókusz mellett kulcsfontosságú lesz annak eldöntése is, hogyan sikerül mozgósítani azt az óriási pénzügyi forrást (billió dollárokat), amely nélkül nincs esélyünk visszatartani bolygónk felmelegedését.
A COP30 november 21-ig tart majd Belémben.






