A színészvilágban gyakran heves viták alakulnak ki a különböző színészi technikák alkalmazásáról, különösen a method acting, azaz a módszeres színjátszás körül. Nemrégiben Daniel Day-Lewis, a háromszoros Oscar-díjas színész nyilatkozott arról, hogy hogyan került bele véletlenül egy ilyen konfliktusba Brian Cox és Jeremy Strong között.
A konfliktus háttere: Brian Cox kritikája Jeremy Strong módszeres színjátszásáról
A Succession című Emmy-díjas sorozat forgatásán Brian Cox nyilvánosan bírálta kollégája, Jeremy Strong intenzív színészi stílusát, amelyet Kendall Roy szerepében alkalmaz. Cox szerint Strong módszeres megközelítése „nem jó az egész társulat számára”, és „ellenségeskedést teremt” a többi szereplő között. Emellett azt is állította, hogy Daniel Day-Lewis hatással volt Strong módszeres játékára, mivel együtt dolgoztak a 2005-ös The Ballad of Jack and Rose és a 2012-es Lincoln című filmekben.
Daniel Day-Lewis válasza: véletlenül keveredett bele a vitába
Daniel Day-Lewis egy friss interjúban a brit Big Issue magazinnak elmondta, hogy egyszer dolgozott együtt Brian Coxszal, mégpedig 1997-ben a The Boxer című filmben, és onnantól kezdve véletlenül bevonták őt ebbe az „összecsapásba”. A színész így fogalmazott:
„Brian egy kiváló színész, aki rendkívüli munkát végzett. Ennek eredményeként kapott egy szószéket… amit egyelőre nem mutat jelet, hogy le akarna adni. Bármikor szeretne beszélni erről, könnyen megtalál.”
Továbbá hozzátette:
„Ha azt gondoltam volna, hogy a közös munkánk során beavatkoztam az ő munkafolyamatába, az felháborítana. De nem hiszem, hogy így volt. Szóval fogalmam sincs, honnan jött ez az egész.”
Dicséret Jeremy Strongnak és a method acting melletti kiállás
Day-Lewis méltatta Jeremy Strongot is:
„Nagyon tehetséges színész. Nem tudom pontosan, hogyan dolgozik, de semmilyen felelősséget nem érzek az ő módszere miatt.”
A There Will Be Blood sztárja híres arról, hogy teljesen beleéli magát karaktereibe a forgatás alatt. Bár Hollywoodban sokan kritizálják ezt az intenzív megközelítést, Day-Lewis mindig is kiállt mellette. A közelmúltban, a 69. BFI London Filmfesztiválon így fogalmazott:
„Ez egy mód arra, hogy felszabadítsd magad a spontaneitás számára akkor, amikor kollégáiddal dolgozol a kamera előtt. Így bármilyen módon reagálhatsz arra, ami abban a pillanatban megérint.”
A method acting félreértései és Day-Lewis véleménye
A Big Issue-nak adott interjújában Daniel Day-Lewis tovább erősítette álláspontját a módszeres színjátszás mellett, és kifejezte elégedetlenségét amiatt, hogy gyakran félreértelmezik ezt a technikát:
„Nem szeretem, hogy ennyire félre van értelmezve. Az emberek csak arra koncentrálnak, hogy ‘Ó, hat hónapot töltött börtöncellában’ (az 1993-as In the Name of the Father-ben). Ezek a legkevésbé fontos részletek.”
Kifejtette továbbá:
„Minden előadó művészetben az emberek megtalálják saját módszereiket egy cél érdekében: felszabadítani magukat azért, hogy élő, lélegző emberként jelenjenek meg kollégáik előtt – akikkel így valódi interakció jöhet létre. Ez nagyon egyszerű.”
Ezzel kapcsolatban hozzátette:
„Ezért bosszant ez az egész ‘teljesen method’ dolog. Mi a franc? Mert ez mindig valami őrültséggel van összekapcsolva.”
Day-Lewis saját színészi filozófiája
A színész elmondta még:
„Én választom azt, hogy maradok és belemerülök teljesen a szerepbe, nem pedig azt, hogy ki-be ugráljak vagy tréfálkozzak például whoopee párnákkal felvételek között – vagy bármi mással, amit az emberek gondolnak arról, hogyan kellene viselkedni egy színésznek.”
Összegzés: A method acting értéke és félreértései
A Daniel Day-Lewis által képviselt módszeres színjátszás lényege tehát nem csupán extrém élethelyzetek megélése vagy szélsőséges viselkedés – hanem egy olyan eszköz arra, hogy valódi emberi reakciókat hozzon létre egy forgatás során. Bár ez néha konfliktusokat okozhat másokkal vagy félreértésekhez vezethet, Day-Lewis szerint ez az egyik legtermészetesebb módja annak, hogy hiteles karaktereket teremtsünk.
A Brian Cox és Jeremy Strong közti vita kapcsán pedig világossá vált: még a legnagyobb tehetségek között is lehetnek nézeteltérések arról, hogyan érdemes megközelíteni a színészetet – ám ezeknek nem kell személyes támadásokká válniuk.