Dick Van Dyke, a színészlegenda, aki 2024. december 13-án tölti be századik életévét, egy mélyen személyes esszében osztotta meg gondolatait az öregedésről, az élet változásairól és a mindennapi nehézségekről. A The Times november 13-án megjelent írásában Van Dyke őszintén beszélt arról, milyen érzés fizikailag és társadalmilag egyaránt “kisebbnek lenni a világban”.
Az öregedés fizikai és társadalmi kihívásai
A Mary Poppins sztárja elmondta, hogy bár gyakran kap meghívásokat eseményekre vagy munkalehetőségekre New Yorkban vagy Chicagóban, a hosszú utazások kimerítik őt, ezért sokszor nemet kell mondania. „Majdnem minden látogatásom otthon történik” – tette hozzá.
Van Dyke részletesen beszélt az elmúlt években tapasztalt fizikai hanyatlásról is, amelyet összehasonlított azokkal az idős karakterekkel, akiket filmjeiben alakított. „Mint a régi szerepeimben, most én is görnyedek, csoszogok és bizonytalanul lépkedek. Lábproblémáim vannak, és amennyire csak lehet, hanyatt fekszem” – mesélte.
Hozzátette, hogy míg filmjeiben az idősebb karakterek műfogsorral csattogtattak, ő naponta rágógumit rág – még évtizedekkel a dohányzás abbahagyása után is –, hogy segítsen a nikotin utáni vágyakozás leküzdésében. Látása annyira megromlott, hogy az origami már nem lehetséges számára.
Hallási nehézségek és mindennapi apróságok
Van Dyke azt is elárulta, hogy nehezen követi a csoportos beszélgetéseket, és gyakran panaszkodik hallókészülékei miatt. Az étkezések sem egyszerűek számára: gyakran kilöttyenti az ételt, ami felesége türelmét is próbára teszi.
„Amikor Arlene azt kéri tőlem, hogy tiszta inget vegyek fel egy-egy program előtt, türelmetlen leszek. Ő mondja: ‘Ezen áfonyafoltok vannak.’ Én pedig viccelődve válaszolok: ‘A pöttyös minták most divatosak!’” – mesélte mosolyogva.
Az egészség megőrzése: heti három edzés a titok
Bár számos nehézséggel küzd nap mint nap, Dick Van Dyke nem engedi, hogy ezek akadályozzák egészsége megőrzésében. Elárulta, hogy még mindig heti háromszor jár edzőterembe.
„Nem tudom pontosan miért akarom ezt még mindig csinálni, de így van” – vallotta be az esszében. „Ha túl sok edzésnapot kihagyok, érzem a merevséget itt-ott. Ha hagyom ezt kialakulni, akkor Isten segítsen nekem.”
Motivációként „sárgarépákat” lógat maga elé: például egy hatalmas turmixot vagy egy habos koffeines italt edzés után, illetve egy jól megérdemelt szundítást. Ezek mellett azonban belső jutalmakat is élvez: a teljesítmény érzését, az élesebb elmét és a testet átjáró pezsgő energiát.
Részletes edzésprogram és zenei motiváció
Van Dyke részletezte edzésrutinját is: körbejárja az edzőterem gépeit megszakítás nélkül. „Az első gépem a felülést segítő eszköz. Arlene szerint akár 500-at is tudnék csinálni – bár ez talán túlzás. Ezután következnek a lábgépek, mert a lábaim két legbecsesebb testrészem. Végül pedig az erősítő gépek felsőtestre.”
A kulcs ahhoz, hogy kitartson az edzés mellett számára a zene szeretete: dúdolva, énekelve és táncolva halad egyik géptől a másikig. „Igen, jól hallották: táncolok! Ha igazán belejövök, nem csak halkan dalolgatok; Broadway-i erővel énekelek.”
„Az edzés végére izzadtságban úszva érzem magam; a vér áramlik ujjaimtól a lábujjaimig; és lelkileg is feltöltődöm” – mesélte vidáman. „És már azon gondolkodom: na jó, mi jön ezután?!”
Záró gondolatok
Dick Van Dyke példája azt mutatja, hogy még közel százévesen is lehet aktívan élni és küzdeni az életminőség javításáért. Bár az öregedés számos kihívást hoz magával – legyen szó fizikai korlátokról vagy társasági nehézségekről –, Van Dyke kitartása és pozitív hozzáállása inspiráló minden korosztály számára.
Forrás: The Times (2024. november 13.)
