Donald Trump gyakori vállrándításai nem csupán véletlenszerű gesztusok, hanem tudatosan alkalmazott kommunikációs eszközök, amelyek segítségével közös nevezőre jut a hallgatóságával, illetve negatív értékelést fejez ki politikai ellenfeleiről és azok politikájáról. Egy friss kutatás, amely a Visual Communication című szakfolyóiratban jelent meg, rámutat arra, hogy ezek a gesztusok a volt amerikai elnök populista előadásmódjának kulcsfontosságú elemei, melyek révén egyszerre tűnik hétköznapinak és nagyszabásúnak.
A testbeszéd szerepe a populista politikában
A jobbközép populizmus kommunikációs stílusa egyre nagyobb érdeklődést vált ki a kutatók körében, hiszen nem csupán a kimondott szavakra épül, hanem a fizikai előadásmódra is. Míg Donald Trump nyelvezetének elemzése – különösen a közösségi médiában – már jelentős figyelmet kapott, élő fellépéseinek testbeszéde kevésbé volt rendszerszerűen vizsgálva. Pedig a testpolitika fontos része a politikai előadásnak, ám az egyes gesztusok pontos funkciója gyakran rejtve marad.
Korábbi kutatások és az új vizsgálat
Az új tanulmány a vállrándításokra fókuszálva épít egy korábbi kutatásra, amelyben Christopher Hart és Steve Strudwick vizsgálták Trump mutatóujjas gesztusait. Az előző elemzés kimutatta, hogy Trump különböző mutató gesztusokat használ eltérő célokra: kifelé mutatva az ellenfeleket jelöli ki, befelé mutatva saját elkötelezettségét hangsúlyozza, lefelé mutatva pedig az adott helyszínnel kapcsolja össze üzenetét. Az új kutatás ezt folytatja az egyik legismertebb mozdulatára koncentrálva: a vállrándításra.
A kutatás háttere és céljai
Christopher Hart, a Lancasteri Egyetem nyelvészprofesszora és a Language, Image, Gesture: The Cognitive Semiotics of Politics szerzője így foglalta össze a tanulmány motivációját:
- A jobbközép populista politikusok élénkebb testbeszédét gyakran említik a politológusok a nem-populista vezetőkkel szemben. Egy gesztust – a vállrándítást – szerették volna részletesebben megvizsgálni.
- A média már korábban is említette Trump vállrándításait mint „aláírási mozdulatát”, ezért cél volt ennek pontos formáinak és retorikai funkcióinak feltárása.
- Bár sok szó esik Trump beszédstílusáról és online nyelvhasználatáról, kevesebb figyelem irányult élő fellépéseinek gesztusaira, pedig ezek fontos részei a politikai kommunikációnak.
A kutatás módszertana
A kutatók két 2016-os előválasztási kampányrendezvény videófelvételeit elemezték: egyet Daytonban (Ohio állam) és egyet Buffalóban (New York állam). Összesen mintegy 110 percnyi anyagot dolgoztak fel. Konzervatív megközelítéssel 187 egyértelmű vállrándítást azonosítottak mindkét eseményen.
Minden vállrándítást két szempontból kódoltak:
- Fizikai forma: Az alkarok iránya és a kéz helyzete a testhez képest; hogy egy- vagy kétkezes-e; egyszerű vagy összetett mozdulat-e.
- Kommunikatív funkció: A vállrándítást kísérő beszéd alapján határozták meg az üzenetet.
Eredmények: A vállrándítás gyakorisága és formái
Hart meglepődött azon, hogy Trump milyen gyakran használja ezt a gesztust: átlagosan 1,7-szer percenként. Ez kiemelkedően magas arány egy politikai beszéd során, ami jól mutatja kommunikációs stílusának eltéréseit a hagyományos politikától.
A formák elemzése alapján Trump erőteljes „testi jelenlétet” mutatott:
- Kiterjedt vállrándítások: kezei vállszélességnél szélesebbre nyúlva foglalják el a teret.
- Laterális vállrándítások: karjai oldalra nyúlnak ki, olykor színházi jelleggel, ami inkább élő show-elemekre emlékeztet mintsem hagyományos politikára.
- Animált mozgások: közel egyharmaduk összetett, hullámzó mozgással jár együtt, ami dinamikus és néha karikatúraszerű előadást eredményez.
Ezek az élénk és nagyvonalú mozdulatok egyszerre teremtenek szórakoztató személyiséget és megtartják az egyszerű hétköznapi gesztus informális jellegét. Így Trump egyszerre sugallja kivételességét és közvetlenségét.
A vállrándítások kommunikációs funkciói
A leggyakoribb funkció nem az volt, amit sokan gondolnának. Bár általában a vállrándítást „nem tudom” vagy „nem érdekel” jelentéssel társítjuk, Trump esetében ezek nem voltak elsődlegesek.
- Közös nevező jelzése (44%+): A leggyakoribb funkcióként szolgált arra, hogy kijelentéseit magától értetődő igazságként mutassa be. Például retorikai kérdések esetén („Szeretjük a rendőröket. Ugye szeretjük?”) ezzel jelezte az egyetértést és közös értékrendet.
- A negatív érzelmek kifejezése („affektív távolság”): A második leggyakoribb funkcióként szolgált arra, hogy elégedetlenséget vagy elutasítást fejezzen ki például rossznak tartott kereskedelmi egyezmények vagy katonai helyzetek kapcsán. Ilyenkor maga a vállrándítás hordozta az érzelmi értékelést.
- Tudásbeli távolság („episztémikus távolság”): Az esetek mintegy 17%-ában jelentett bizonytalanságot vagy kételyt. Különösen jellemző volt ez „konstruált párbeszédekben”, amikor Trump ellenfeleit utánozta gúnyos vállrándítással ábrázolva őket tudatlanul vagy alkalmatlanul – ez nevetést váltott ki a közönségből.
- Közömbösség („nem érdekel”): Ez volt a legkevésbé gyakori funkció. Bár ritka volt, stratégiai célt szolgált: például amikor azt mondta „Tudom, hogy ez talán nem elnöki viselkedés. Kit érdekel?”, ezzel elutasította a hagyományos politikai normákat és kívülállóként pozícionálta magát.
A gesztusok jelentősége politikai kommunikációban
Christopher Hart hangsúlyozta:
„A politikusok kézmozdulatai és testbeszéde fontos részei üzenetüknek és márkájuknak. A gesztusok nem egyszerű ‘testbeszéd’, nem véletlenül árulják el érzelmeinket – részei a nyelvi rendszernek és tudatosan hordoznak információt.”
Korlátozások és jövőbeli kutatási irányok
Bár az elemzés részletes betekintést nyújtott Donald Trump vállrándításaiba, néhány korlátja van:
- Kizárólag Trumpra fókuszált, így nem tiszta, hogy ez a gesztusrendszer egyedi-e vagy általánosabb jellemzője-e jobbközép populista vezetőknek.
- Egyetlen gesztust vizsgált részletesen; teljesebb képhez szükséges lenne más nonverbális elemek – például arckifejezések vagy gesztusok időzítésének – elemzése is.
A szerzők terveik között szerepel más Trump-gesztusok (például vágó vagy szeletelő mozdulatok) vizsgálata is, valamint európai jobbközép populista politikusok testbeszédének összevetése.
Következtetések
A kutatás rávilágít arra, hogy egy látszólag egyszerű mozdulat – mint amilyen a vállrándítás – milyen összetett retorikai eszköz lehet. Trump e gesztusaival áthágja a politikai normákat, szórakoztatást teremt és erős kapcsolatot épít támogatóival. Ezért fontos túllépni puszta szavakon és megérteni azt az egész testtel előadott performanszt is, amelyen keresztül üzenete valójában átadódik.
„Reméljük, hogy további gesztusokat is megvizsgálhatunk majd annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjunk arról, miként használja Trump testét arra, hogy megkülönböztesse magát más politikusoktól és szórakoztatási értékkel ruházza fel fellépéseit,” mondta Hart. Ez magában foglalhatja például vágó vagy szeletelő mozdulatainak elemzését is. Emellett tervezi más európai jobbközép populista vezetők gesztusrendszereinek összevetését is.
A tanulmány címe: „A shrug of the shoulders is a stance-taking act: The form-function interface of shrugs in the multimodal performance of Donald Trump”, szerzők: Christopher Hart & Steve Strudwick.