Az elmúlt két évtizedben sok országban javult az egészségügyi szolgáltatások elérhetősége, és csökkent az egészségügyi költségek miatti anyagi teher – legalábbis ezt mutatja a legfrissebb jelentés, amelyet a Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) és a Világbank közösen adott ki. De ha azt gondolnánk, hogy mindenki egyformán profitált ebből, akkor nagyot tévedünk. A legszegényebb rétegek továbbra is aránytalanul nagy terhet cipelnek, és elképesztő módon még mindig körülbelül 4,6 milliárd ember nem jut hozzá alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz.
A Közel-Kelet egészségügyi rendszereinek törékenysége
A Doha Fórumon, Katarban, ahol évente összegyűlnek a világ vezető politikai döntéshozói, lehetőség nyílt beszélgetni Dr. Hanan Balkhy-val, a WHO Kelet-Mediterrán régiójának regionális igazgatójával. Ez a régió különösen nehéz helyzetben van: több mint 750 millió ember él itt, akik között 42%-ban megtalálhatók a világ elvándorolt lakosai és jelentős számú migráns is. Nem csoda, hogy az egészségügy itt sokkal törékenyebb, mint máshol.
“A Covid-19 gazdasági és egészségügyi hatásai még mindig érezhetők,” mondja Balkhy. “De ezen túlmenően az egészségügyi dolgozók elvándorlása, az alapvető gyógyszerek és vérkészítmények hiánya, valamint az egészségügyi ellátáshoz való nehézkes hozzáférés mind-mind súlyos problémák.”
A régiót tovább súlyosbítják a szankciók, háborúk és belső konfliktusok, amelyek miatt az egészségügyi rendszer állapota folyamatosan romlik. Nem véletlen, hogy Balkhy szerint ez az egyik legnehezebb terület, ahol dolgozni lehet.
Milyen szerepet játszik a WHO ebben a kaotikus környezetben?
A WHO-t sokan úgy tekintik, mint a globális egészségügy központját – nem véletlenül. Ők állítják fel azokat az irányelveket és szabványokat, amelyek mentén világszerte egységesen gyakorolják az orvoslást. A cél egyértelmű: senkit sem szabad magára hagyni.
“194 tagállammal dolgozunk együtt kéz a kézben,” meséli Balkhy. “Kormányokkal és civil szervezetekkel együttműködve folyamatosan tartjuk életben a párbeszédet annak érdekében, hogy eljussunk azokhoz, akiknek szükségük van rá.”
Ezen túlmenően kulcsszerepet vállalnak járványok felismerésében és megfékezésében is – gondoljunk csak arra, hogy Pakisztán és Afganisztán még mindig nem tudta teljesen felszámolni a gyermekbénulást (polio), pedig ez egy régóta kitűzött cél. A WHO partnereivel – például a Gates Alapítvánnyal vagy Rotary International-lel – keményen dolgozik ezen.
Az egyenlő hozzáférés dilemmája
Ha azt kérdezed tőlem: mit jelent igazságos és egyenlő hozzáférést biztosítani az orvosi ellátáshoz? Akkor azt mondom: ez egy bonyolult puzzle. Nem elég csak olcsóvá tenni a gyógyszereket vagy biztonságossá az orvosi eszközöket – el kell jutniuk azokhoz is, akiknek szükségük van rájuk. Ehhez pedig működőképes egészségügyi intézményekre van szükség megfelelő szakemberekkel.
A Kelet-Mediterrán régióban ez különösen nehéz feladat. A nagy számú menekült és migráns mellett számos ország gazdasági instabilitással vagy szankciókkal küzd. Ezért is fontos most az önellátás fejlesztése: Balkhy szerint kulcsfontosságú, hogy az országok képesek legyenek saját gyógyszer- és orvosi eszközgyártási stratégiákat kialakítani.
Mire figyelünk kevesebbet? Egy elfeledett közegészségügyi probléma
Balkhy szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a világ nem fordít elég figyelmet a közegészségügyre addig, amíg valami katasztrófa nem történik – gondolj csak vissza a Covid-19-re! Ez engem is meglepett: miért kell mindig válságot várni ahhoz, hogy beszéljünk erről?
“Az egészséget befektetésként kellene kezelni,” mondja. “Egészségesebb emberek produktívabb közösségeket alkotnak, amelyek hosszú távon támogatják az ország gazdaságát.”
Szerintem ez egy nagyon fontos gondolat: ha valóban komolyan vennénk a prevenciót és a közegészségügy fejlesztését, akkor nemcsak kevesebb lenne a járvány vagy krízishelyzet, hanem erősebbek lennének maguk az országok is.
Összegzés: Mi vár ránk?
A WHO és Világbank jelentése világosan megmutatja: bár sokat fejlődött az egészségügyi ellátás globálisan az elmúlt húsz évben, még rengeteg munka vár ránk. Különösen igaz ez olyan régiókra, mint a Közel-Kelet vagy Kelet-Mediterrán térség, ahol háborúk, gazdasági nehézségek és migrációs hullámok teszik próbára az amúgy is törékeny rendszereket.
Dr. Hanan Balkhy szavai pedig arra emlékeztetnek minket: nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egészséget nem csupán túlélésként kell kezelni – hanem befektetésként egy jobb jövőbe.
