Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célja 3 (SDG 3) a világ minden országának közös törekvése, amelynek célja az egészséges élet biztosítása és a jólét előmozdítása minden korosztály számára. Egy friss tanulmány, amelyet az Annals of Operations Research folyóiratban publikáltak, érdekes eredményeket tár fel arról, hogy a világ leggazdagabb nemzetei hogyan teljesítenek ezen a téren.
A tanulmány háttere és célja
A Surrey Egyetem kutatóival közösen fejlesztett új modell segítségével a tanulmány azt vizsgálta, hogy egyes országok milyen hatékonysággal képesek egészségügyi befektetéseiket olyan eredményekre váltani, mint a várható élettartam növelése, a betegségek megelőzése és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javítása.
A kutatás célja nem csupán az volt, hogy összehasonlítsa az országokat, hanem hogy feltárja, milyen tényezők járulnak hozzá a sikeres egészségügyi rendszerekhez, különösen az állami és magánszektor szerepének viszonyában.
Főbb megállapítások: gazdag országok lemaradása
A tanulmány meglepő eredményt hozott: olyan gazdag országok, mint az Egyesült Államok és Kanada, elmaradnak kisebb gazdaságoktól az SDG 3 célkitűzéseinek elérésében. Ez azt jelenti, hogy bár jelentős összegeket fordítanak egészségügyre, ezek a befektetések nem mindig térülnek meg hatékonyan.
Ezzel szemben olyan országok, mint Izland, Japán és Norvégia vezetik a rangsort. Ezekben az államokban erős és jól integrált egészségügyi rendszerek működnek, amelyek biztosítják az egyenlő hozzáférést a prevenciós és gyógyító ellátásokhoz.
Az egészségügyi rendszer integrációjának és egyenlőségnek szerepe
A kutatás hangsúlyozza, hogy azok az országok érnek el jobb eredményeket minden befektetett font után, ahol a közegészségügy jól szervezett és nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre. Az ilyen rendszerek képesek hatékonyan csökkenteni a betegségek előfordulását és javítani a lakosság általános egészségi állapotát.
Ezzel szemben azokban az országokban, ahol nagyobb szerepet kap a magánszektor vagy kevésbé integráltak az ellátási formák, gyakran magasabbak a költségek és alacsonyabbak az egészségügyi mutatók.
Milyen tanulságokat vonhatunk le?
- Közegészségügy fejlesztése: A prevenciós programokba történő befektetés hosszú távon megtérülő stratégia.
- Egyenlő hozzáférés biztosítása: Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés javítja a közegészséget és csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket.
- Integrált rendszerek kialakítása: Az állami és magánszektor összehangolt működése növeli a rendszer hatékonyságát.
- Hatékony forrásfelhasználás: Nemcsak a ráfordított összeg számít, hanem annak minőségi hasznosulása is.
Összegzés
A Surrey Egyetem kutatóinak új modellje rávilágít arra, hogy nem feltétlenül a leggazdagabb országok érik el legjobban az ENSZ fenntartható fejlődési céljait az egészség területén. Az egészségügyi rendszer integrációja, a prevenciós ellátások kiemelt szerepe és az egyenlő hozzáférés biztosítása kulcsfontosságú tényezők abban, hogy egy ország sikeresen javítsa lakossága egészségi állapotát.
Ezek az eredmények fontos iránymutatást adnak döntéshozók számára világszerte annak érdekében, hogy hatékonyabban használják fel erőforrásaikat és valódi előrelépést érjenek el az egészséges élet biztosításában mindenki számára.
Forrás: https://www.surrey.ac.uk/news/worlds-healthiest-countries-arent-richest