Az írástudás fejlesztése alapvető fontosságú minden gyermek számára, hiszen ez határozza meg jövőbeli lehetőségeiket és hozzájárul nemzetük gazdasági növekedéséhez. Egy friss elemzés azonban rávilágít arra, hogy az alacsony és közepes jövedelmű országokban az elavult tanítási módszerek jelentős akadályt jelentenek a gyermekek alapvető olvasási készségeinek elsajátításában.
A probléma gyökerei: miért nem tanulnak meg olvasni a gyerekek?
A jelentés szerint számos tényező együttesen nehezíti az olvasás elsajátítását ezekben az országokban:
- Elavult, nem bizonyítékokon alapuló tanítási módszerek, amelyek nem veszik figyelembe a modern pedagógiai kutatások eredményeit.
- Könyvek és tananyagok hiánya, amelyek nélkülözhetetlenek lennének a gyakorláshoz és a motiváció fenntartásához.
- Nem megfelelő tanárképzés, amely miatt a pedagógusok nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel és tudással az eredményes olvasás oktatásához.
- Magas hiányzási arány, amely megszakítja a tanulási folyamatot és csökkenti az órák hatékonyságát.
- Korlátozott tanórai idő, ami kevés lehetőséget ad az olvasási készségek fejlesztésére.
- Olyan nyelven történő oktatás, amelyet a gyerekek nem beszélnek vagy nem értenek jól, ami jelentősen megnehezíti a tanulást.
- A tanítás nem igazodik a gyermekek aktuális tudásszintjéhez, így sokan lemaradnak vagy elveszítik érdeklődésüket.
A jelentés háttere és célja
A Global Education Evidence Advisory Panel szakértői által összeállított elemzés idén jelent meg egy ghánai oktatási vezetők találkozóján. A jelentést támogatta az Egyesült Királyság Külügyi, Nemzetközi Fejlesztési és Nemzetközi Közösségi Hivatala (FCDO), a Világbank és az UNICEF is.
Pia Rebello Britto, az UNICEF globális oktatási és serdülőkori fejlődési igazgatója hangsúlyozta, hogy „az írástudásba való befektetés gazdasági szempontból is rendkívül fontos, hiszen ez minden gyermek életútjának kiindulópontja, amely meghatározza lehetőségeiket és jövőjüket”.
Az írástudás helyzete: aggasztó adatok
Bár számos alacsony és közepes jövedelmű ország igyekszik növelni az iskolába járók számát, valamint átlagosan a GDP körülbelül 4%-át fordítják oktatásra, az alapvető írástudási mutatók mégis romlanak. Egy 2024-ben publikált kutatás több mint 500 000 diák korai olvasási képességeit vizsgálta 48 országban, összesen 96 nyelven. Az eredmények szerint három év iskolai tanulmány után több mint 90%-uk nem tudta felismerni a betűk nevét, hangját vagy egyszerű szavakat olvasni az elvárt szinten.
A Covid-19 járvány előtt is aggasztó volt a helyzet: ezekben a régiókban a tízéves gyerekek 57%-a nem tudott egyszerű történetet elolvasni és megérteni. A pandémia ezt tovább súlyosbította, egyes felmérések szerint ez az arány akár 70%-ra is nőtt – ezt nevezik „tanulási szegénységnek”.
Nyelvi akadályok és javasolt megoldások
A jelentés kiemeli, hogy a gyerekek egyharmadát olyan nyelven tanítják olvasni, amelyet nem beszélnek vagy nem értenek jól. Ez komoly akadályt jelent az írástudás elsajátításában. A szakértők szerint két fő megoldás létezik:
- Az alapfokú oktatás átállítása a gyermekek anyanyelvére, amely megkönnyíti a tanulást és növeli az eredményességet.
- Több idő és intenzívebb támogatás biztosítása azoknak a gyerekeknek, akik idegen nyelven tanulnak, hogy felzárkózhassanak.
Ezen túlmenően hangsúlyozzák a fonológiai tudatosság fejlesztését – vagyis annak képességét, hogy felismerjük és manipuláljuk a beszélt nyelv hangjait –, valamint a fonetika (betűk és hangok kapcsolata), az olvasási folyékonyság, szövegértés és írás fejlesztését.
Az oktatás helyzete és további kihívások
A Világbank adatai szerint az alacsony jövedelmű országokban jelentősen nőtt az általános iskolai beiratkozások száma, különösen az 1990-es években. Ugyanakkor ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy javítsák az írástudási mutatókat.
A jelentés nem foglalkozott magasabb jövedelmű országokkal, ahol általában jóval magasabbak az írástudási arányok.
A pedagógusok véleménye: változásra van szükség
David Edwards, az Education International főtitkára – amely világszerte pedagógus szakszervezeteket tömörítő szervezet –, bár nem vett részt a kutatásban, üdvözölte annak főbb megállapításait. Kiemelte, hogy a tanárok készek „jelentős változásokat kezdeményezni annak érdekében, hogy segítsék diákjaikat tanulni és fejlődni”.
Hozzátette: „Egy olyan rendszer, amely figyelmen kívül hagyja a pedagógusok folyamatos igényét értékes szakmai továbbképzésre, együttműködő kutatásokra, elegendő tervezési időre, kezelhető osztálylétszámokra személyre szabott tanuláshoz, valamint minden diák számára biztosított tankönyvekre és anyagokra épül – végső soron csak fenntartja az egyenlőtlenségeket.”
Következtetések: mit tehetünk?
A jelenlegi helyzet sürgős beavatkozást igényel mind helyi, mind globális szinten. Az alábbi lépések kulcsfontosságúak lehetnek:
- Tudományosan megalapozott oktatási módszerek alkalmazása, amelyek bizonyítottan hatékonyak az olvasás elsajátításában.
- Tanárok folyamatos képzése és támogatása, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a gyermekek eltérő igényeihez.
- Anyanyelvi oktatás előtérbe helyezése, vagy ha ez nem lehetséges, akkor intenzív nyelvi támogatás biztosítása.
- Könyvekhez és tananyagokhoz való hozzáférés javítása minden gyermek számára.
- Tanórai idő bővítése és osztálylétszám csökkentése, hogy személyre szabottabb legyen az oktatás.
- Közösségi bevonás növelése, hogy támogassák a gyermekeket otthon is az olvasás gyakorlásában.
Ezekkel a lépésekkel nemcsak javítható lenne az alapvető írástudás szintje ezekben az országokban, hanem hosszú távon hozzájárulhatnának gazdasági fejlődésükhöz és társadalmi jólétük növeléséhez is.
Forrás: https://www.ft.com/content/16226c9f-a100-4767-864c-15219d0ff50d