Gary “Mani” Mounfield, a legendás brit zenekar, a Stone Roses alapító tagja és basszusgitárosa, 63 éves korában elhunyt. A halál oka egyelőre nem került nyilvánosságra.
A gyász híre és a közösségi megemlékezések
Mani testvére, Greg Mounfield jelentette be a szomorú hírt Facebookon: „A legnehezebb szívvel kell bejelentenem testvérem szomorú elvesztését.” A család további tagjai, köztük Mani unokaöccse is megosztotta a gyászhírt.
A zenész barátai és kollégái is megemlékeztek róla: Ian Brown, a Stone Roses frontembere X-en (korábbi Twitter) így írt: „Nyugodj békében, Mani.” Tim Burgess, a Charlatans énekese „az egyik legjobb emberként” emlékezett rá, aki „csodálatos barát” volt. Rowetta, a Happy Mondays énekesnője szintén tiszteletét fejezte ki.
Liam Gallagher X-en így fogalmazott: „Teljes sokkban vagyok és mélységesen lesújtott Mani halálának hírére – ő volt a hősöm.” A Rough Trade Records pedig úgy jellemezte Mani-t, mint „a tökéletes példát arra, hogy egy basszusgitáros lehet egy zenekar dobogó szíve”.
Mani életútja és zenei pályafutása
Gary Mounfield 1962. november 16-án született Crumpsallban, Manchester északi részén. Tanulmányait a Rusholme-i Xaverian College-ban kezdte, de 16 évesen otthagyta az iskolát. Egy interjúban elmesélte, hogy Ian Brownt akkor ismerte meg, amikor együtt álltak ki barátaikért egy észak-manchesteri nemzeti frontos skinheadekkel szemben – azóta elválaszthatatlan barátok voltak.
A ’80-as évek elején Mani megalapította a Fireside Chaps nevű zenekart John Squire-ral és Andy Couzens-szel Greater Manchesterben. Többszöri névváltoztatás után – amikor Ian Brown csatlakozott frontemberként – alakult meg végül a Stone Roses, akik első hivatalos koncertjüket 1984 októberében adták.
A basszusgitár és Mani stílusa
Eredetileg gitárosként kezdte karrierjét, de amikor a Fireside Chaps átalakult Waterfront névre, Mani inkább a basszusgitárt választotta. Egy 2000-es interjúban így nyilatkozott: „A basszusgitár játék sokkal kielégítőbb volt számomra, mint a ritmusgitár.” Híressé vált Rickenbacker basszusgitárjáról is: „Mindig is szerettem az észak-angliai northern soul-t és funk groove-okat – ez volt az igazi nekem.”
A Stone Roses felemelkedése és hatása
Bár helyi szinten hamar népszerűvé váltak, országos sikerük csak az ’80-as évek végén indult be. Közben olyan fiatal tehetségek is látták őket élőben, mint Liam és Noel Gallagher, akik később saját zenekaraikat alapították.
Mani később úgy nyilatkozott, hogy a Stone Roses-ben való részvétel valószínűleg megmentette az életét, hiszen számos barátját elvesztette heroinfüggőség miatt.
A legendás debütáló album és további munkásság
A zenekar 1989-ben jelentette meg önmagáról elnevezett első albumát John Leckie producerrel. Ez az album kulcsfontosságú lett a Madchester mozgalomban, amely ötvözte az indie rockot és a rave kultúrát. Mani basszusjátéka és Alan „Reni” Wren dobos ritmusa adta az album jellegzetes groove-ját.
1991-ben Mary Anne Hobbs az NME-ben „az elmúlt évtized legfolyékonyabb crossover albumának” nevezte ezt a lemezt.
A 2009-es jubileumi újrakiadás kapcsán Mani így nyilatkozott: „Ez egy klasszikus album, amely még ma is releváns a fiatalok számára. Huszonöt évvel később is frissnek hat egy olyan zenei közegben, ahol sokszor unalmas és biztonsági játékot játszó produkciók uralkodnak.”
A Spike Island koncert és második album kihívásai
1990-ben a Stone Roses egy emlékezetes koncertet adott Spike Islanden Widnesben 27 000 néző előtt – bár ez az esemény inkább katasztrofálisnak bizonyult. Második albumuk, a Second Coming csak négy évvel később jelent meg, és vegyes kritikákat kapott.
John Harris az NME-ben úgy fogalmazott: „Bármilyen más lemez lett volna ez az első után, csalódást okozott volna.” Mani viszont úgy vélte 2000-ben, hogy az albumot túl korán ítélték el: „Nem akartunk egy Herman’s Hermits-szerű folytatást készíteni; felnőttünk és más irányba mentünk.”
A Stone Roses feloszlása és további zenei kalandok
A zenekar 1996-ban feloszlott. Ezt követően Mani csatlakozott a Primal Scream-hez basszusgitárosként, ami új lendületet adott mindkét fél kreativitásának. Egy 2006-os Uncut interjúban összehasonlította a két zenekart: „A Primal Scream demokratikusabb közösség; míg a Stone Roses-nál inkább Ian Brownra és John Squire-ra figyeltünk.”
Mani egészen 2017-ig tagja maradt mindkét formációnak – részt vett a Stone Roses újjáalakulásában (2011–2017), új dalokat is kiadtak (például az All for One-t és a Beautiful Thing-et).
Egyéb zenei projektek és személyes élet
Mani tagja volt továbbá egy basszusgitáros szupergruppnak is Freebass néven Andy Rourke-kal (The Smiths) és Peter Hook-kal (New Order), valamint Gary Briggs-szel (Haven).
Személyes életében Manchester United drukker volt, szenvedélye volt a horgászat is – gyakran járt horgászni majd utána kocsmába barátaival.
Sajnos családját is érte veszteség: felesége, Imelda 2023-ban hunyt el rákban. Mani két ikerfia maradt hátra: Gene Clarke és George Christopher, akik most 12 évesek.
Örökség és visszatekintés
Egy korábbi interjúban Mani így foglalta össze pályafutását: „Soha nem tekintettem kudarcra azt, ami történt. Észak-Manchesterből jöttem – nem éppen a legjobb környékről –, mégis bejártam kétszer-háromszor a világot zenélve. Van otthonom, kényelmesen élek. Lehettem volna drogdíler vagy autótolvaj is – ahogy sok barátom –, vagy akár halott is lehetnék.”
Közelgő tervek sajnálatosan elmaradnak
Mani nemrég jelentette be egy átfogó előadói turnéját Nagy-Britanniában 2026 szeptemberétől 2027 júniusáig. Ebben vissza kívánt tekinteni karrierje meghatározó pillanataira – például a Stone Roses legendás Spike Island-i koncertjére vagy az együttes 2012-es visszatérő turnéjára. Ezeket már sajnos nem tudja megvalósítani.
Gary “Mani” Mounfield emléke örökké élni fog mindazok szívében, akik szerették zenei munkásságát és személyiségét. Nyugodjon békében!
