Elizabeth Berkley azonnal, meglepően közvetlen és melegszívű a beszélgetés során, így egy pillanatig tart, míg felfogom, hogy épp most küldi el a nyilvánosságot kezelő munkatársát a Zoom-hívásunkból. „Azt hiszem, David és én jól vagyunk” – mondja némi bevezető után. A publicista egy pillanatra még ott van, majd eltűnik a képernyőről, és Berkley folytatja: „Ezt a beszélgetést csak veled szeretném lefolytatni.”
A Showgirls megjelenése és az azt követő vihar
Ez nem lesz egy hollywoodi botránykönyv, de Elizabethnek van egy története, amit el akar mesélni – egy új fejezetet szeretne nyitni karrierjében, amelyet megtanult önállóan irányítani. Gyakran nem volt más választása.
Idén ünnepeljük a Showgirls 30. évfordulóját, amely Elizabeth Berkley nagyjátékfilmes debütálása volt. Paul Verhoeven provokatív alkotása Nomi Malone-t, egy Las Vegasba érkező táncost állította középpontba, akinek zsebében semmi más nem volt, csak az álmai és az elszántsága. Az NC-17-es besorolású film megjelenésekor kritikailag lehúzták, késő esti műsorok és sajtó is gúnyolta, és anyagilag is csődöt mondott.
Berkley, aki korábban tinédzserként vált ismertté a Saved by the Bell című sorozatban, szembesült a kritikusok könyörtelen támadásaival, és csapata is elhagyta őt (CAA ügynökség). Ő maga ezt az időszakot „30 évnyi építkezésnek” nevezi egészen napjainkig: „Egész idő alatt erre a pillanatra dolgoztam.”
Új kezdetek és visszatérés a reflektorfénybe
Tavaly jelent meg az indie Shell, amelyben Berkley 51 évesen 15 év után tért vissza nagyjátékfilmben Kate Hudson és Elisabeth Moss oldalán. Emellett vendégszerepelt a téli szezonban véget ért Cobra Kai-ban és Ryan Murphy frissen bemutatott jogi drámájában, az All’s Fair-ben is – utóbbiban egy sürgős segítségre szoruló ügyfelet alakít.
Berkley hosszú ideje nem szerepelt tévésorozatban; legutóbbi kreditje a Peacock 2020-as Saved by the Bell rebootján kívül egy 2016-os epizód volt a New Girl-ből. Ryan Murphy azonban személyesen tette neki az ajánlatot. „Ő képes meglátni valakiben azt, amire valójában képes lehet – még ha eddig nem is kapott rá lehetőséget” – mondja Berkley.
A nehézségek leküzdése és önmaga megvédése
Berkley mindig tudta, mire képes. Mindössze 21 éves volt, amikor megjelent a Showgirls. A nehéz interjúkra való felkészülés részeként publicistái rendszeresen mutattak neki olyan kritikákat, amelyek nyíltan sértegették külsejét és képességeit. „Sok minden történt akkoriban, ami ma már elképzelhetetlen lenne – senkit sem lehetne ilyen mértékben megtámadni” – emlékszik vissza.
„Nem értettem, hogyan lehetnek az emberek ennyire kegyetlenek, de erős vagyok. El kellett választanom azt, amit mondanak attól, amit én igaznak hiszek.” Az ő túlzóan stilizált alakítását Verhoeven irányítása formálta. „Mélyen hittem magamban és a munkámban. Reméltem, hogy valaki kiáll értem.”
A Showgirls alkotói közül sokan elhagyták a süllyedő hajót, de Berkley tíz országot járt végig egyedül sajtótájékoztatók miatt. „Nem éreztem jól magam emiatt, de büszke vagyok rá. Nem vagyok feladó” – mondja. „Beszélni akartam. Hallatni akartam a hangomat. Nem volt más platformom.”
Két év kényszerű hallgatás után: újra harcban
A Showgirls utáni időszakban két évig nem engedték meghallgatásokra járni Berkley-t. „A legnehezebb az volt, hogy szó szerint kizártak abból, amit annyira szerettem” – meséli.
Eközben színész- és táncórákra járt és folyamatosan figyelte a lehetőségeket. Nem engedték be castingra például A férjek klubjához (The First Wives Club), ezért maga küldött be egy meghallgatási videót – ami akkoriban ritkaságnak számított –, miután személyesen felvette a kapcsolatot Sherry Lansinggel, a Paramount vezetőjével. Megkapta a szerepet, ez volt az egyik első munkája Showgirls után.
Berkley lassan visszaküzdötte magát kisebb szerepekbe független filmekben és sorozatokban, valamint Londonban és New Yorkban színpadon is elismerést szerzett. A New York Times kritikusa például így írt róla 2005-ben David Rabe off-Broadway darabjában (Hurlyburly): „Ezennel terjesztem az igét: ő bizony nagyon jó,” dicsérve ezzel tehetségének fejlődését Showgirls óta.
A Showgirls kultuszfilmmé válása
Közben a Showgirls lassan kulturális újraértékelésen ment keresztül: kritikusok elkezdték ünnepelni mint erőteljes és élvezetes szatírát. Különösen queer közönség kötődött Berkley túlzó és mindent elsöprő alakításához.
A film tudományos körökben is vizsgálódás tárgyává vált; filmesek és divattervezők is inspirációt merítettek belőle. Ez még jóval a közösségi média térnyerése előtt történt, így Berkley csak 2015-ben ébredt rá igazán erre Los Angeles-i 20 éves jubileumi vetítésén: „Ez egy olyan mély pillanat volt számomra, amit el sem tudok mondani.”
A jelen: show-körút és új lehetőségek
Tíz évvel később Berkley teljes mértékben elfogadta a Showgirls jelenséget. Mintha helyrehozná azt az elszigetelt globális sajtóturnét három évtizeddel ezelőtt: most ő vezeti az évfordulós turnét legalább tíz amerikai városban.
- Minden esemény vetítéssel és extra felvételekkel jár együtt.
- Berkley személyes jelenléte garantált.
- Az októberi Cinespia vetítésen 5 000 rajongó fogadta őt úgy, mint egy rockcsillagot.
„Most van itt az ideje annak, hogy visszaszerezzem saját történetemet, megosszam azt és személyesen köszönjem meg rajongóimnak” – mondja Berkley.
All’s Fair premierje és ikonikus Versace-pillanat
Berkley részt vett az All’s Fair premierjén is múlt hónapban. Egy nap Beverly Hills utcáin sétálva meglátott egy ruhát egy kirakatban – Versace márkajelzésűt –, ami rögtön eszébe juttatta legendás jelenetét Nomi Malone-ként:
“Ver-sayce” – ismételgette tudatlanul karaktere az ikonikus divatház nevét.
Berkley elmesélte: amikor belépett az üzletbe és felpróbálta ugyanazt a ruhát, tökéletesen illett rá – pont úgy mint Nominak harminc évvel ezelőtt. „Olyan volt ez számomra, mint Hamupipőke üvegcipellője.” A vörös szőnyegen pedig Kim Kardashian és Sarah Paulson társaságában ő lopta el a show-t.
Kitekintés: Álmok és tervek a jövőre nézve
Berkley most arra koncentrál, hogy megvalósítsa következő lépéseit karrierjében:
- Szeretne Greta Gerwiggel dolgozni rendezőként.
- Tökéletesnek tartja magát olyan sorozatokhoz mint a White Lotus.
- Szeretne szerepelni The Studio című produkcióban is.
Berkley ritkán ad interjúkat ilyen nyílt önmarketinggel – de most őszinte lelkesedéssel meséli el átalakulását három évtizeddel ezelőtti nehézségei után.
Záró gondolatok: kitartás és remény
A beszélgetés végén Elizabeth könnyek között tör ki – ezek azonban felszabadító könnyek. Majd mosolyogva így összegzi:
“Voltak akadályok az utamon, de soha nem adtam fel.”
“Sok álmom valóra vált már – de még rengeteg vár rám.”
