Ha valaki, akkor Elon Musk nem az a típus, aki félrenéz, amikor valami igazán nagy kihívás áll előtte. Amikor bejelentette, hogy átveszi a Washingtonban működő Department of Government Efficiency, vagyis röviden a DOGE nevű szervezet irányítását, sokan azt várták, hogy végre valaki rendet tesz az amerikai kormányzati bürokrácia és pazarlás dzsungelében. De most, 2025 végén, Musk maga is elismeri: nem biztos, hogy megérte az egész káoszt.
A DOGE: Elon Musk kormányzati kalandja
A Tesla és SpaceX vezére egy friss interjúban a The Katie Miller Podcast-ben vallott arról, milyen érzés volt Washington leginkább mémekből ismert ügynökségét vezetni. „Kissé sikeresek vagyunk. Valamennyire sikeresek” – mondta Musk, amikor Miller rákérdezett, hogy elérte-e a DOGE azt, amit remélt.
Ez az őszinteség engem meglepett. Hiszen Musk nem az a típus, aki félvállról veszi a dolgokat. De azt is hozzátette: „Inkább a cégeimen dolgoztam volna.” Ez azért árulkodó. Mintha azt mondaná: talán jobb lett volna nem belekezdeni ebbe az egész politikai hullámvasútba.
A kormányzati pazarlás mélyebb bugyrai
Musk nem kertelt: „Évente valószínűleg 100-200 milliárd dollárnyi zombifizetés megy el feleslegesen.” Ezek azok az összegek, amik gyakorlatilag csak úgy folynak tovább anélkül, hogy bármi értelmes célra használnák őket. A DOGE ennek csak egy töredékét tudta leállítani.
És itt jön az igazi csavar: ha megpróbálod elvágni ezt a pénzcsapot, akkor az érintettek – akiknek ez a korrupciós pénzfolyam életbevágó – keményen visszaütnek. Musk ezt így fogalmazta meg: „Ha megállítod a politikai korrupció pénzáramlását, akkor nagyon durván reagálnak. Ők tényleg akarják, hogy folyjék tovább a pénz.”
A Tesla-ellenes vandalizmus és politikai viharfelhők
Musk említette azt is, hogy amikor elkezdett együttműködni Donald Trump második adminisztrációjával, brutális vandalizmus tört ki Tesla autók ellen. Ez nem csak egy véletlen támadás volt – ez egyfajta politikai üzenet is volt azok részéről, akik veszélyben érezték magukat Musk lépései miatt.
Egy ilyen helyzetben nem csoda, hogy Musk most már habozik: „Nem hiszem, hogy újra belevágnék” – mondta Katie Millernek. „Tudom most már azt is, hogy ha nem lett volna ez a politikai vihar, akkor nem gyújtogatták volna az autókat.” Ez pedig jól mutatja, milyen törékeny és veszélyes terepen mozgott.
Kormányzati illúziók nélkül
Musk azt is elárulta: sosem voltak illúziói Washingtonnal kapcsolatban. Különösen kritikus volt azzal kapcsolatban, ahogy szerinte hatalmas összegek áramlanak át migránsok felé – amit ő „óriási pénzmágnesnek” nevezett. Szerinte ez ösztönzi az embereket arra, hogy az Egyesült Államokba jöjjenek.
Ezzel együtt sem rejtette véka alá csalódottságát és kritikáját a kormányzati kiadásokkal kapcsolatban. Ez egy olyan téma, ami sokakat foglalkoztat itthon is – hiszen ki ne szeretné látni végre azt a pillanatot, amikor tényleg hatékonyan használják fel az adóforintokat?
Személyes vallomások és AI-félelmek
Bár sokat beszélt politikáról és gazdaságról, Musk gyakran visszatért személyes témákhoz is. Elmondta például, hogy még mindig rémálmok gyötrik az AI miatt – napokon át képes ébren tartani ez az aggodalom. „Mi tart ébren? Az AI rémálmok.” – mondta kissé ironikusan.
Ezzel együtt hangsúlyozta: nincs irracionális félelme. „A félelem az elme gyilkosa” – idézte Frank Herbert Dűnéjéből –, és ha talál irracionális félelmet magában, azt igyekszik gyorsan elfojtani.
A nyilvánosság és biztonsági kihívások
Musk arról is beszélt, milyen nehézségekkel jár számára a nyilvános élet. A rajongók önfeledt szelfizései mellett komoly biztonsági aggályok is felmerültek különösen Charlie Kirk meggyilkolása után. „Az élet hardcore módban zajlik: egyetlen hibát sem engedhetsz meg magadnak anélkül, hogy ne legyen súlyos következménye.”
Záró gondolatok: Megéri-e belevágni újra?
Musk bizonytalansága végig ott lebegett az interjú során. Bár sokat tett azért, hogy változtasson egy rendszerben, ami látszólag mozdíthatatlanul állt előtte, most úgy tűnik: ha visszamehetne az időben, inkább maradna távol ettől a politikai viharoktól.
„Nem hiszem,” válaszolta arra a kérdésre, hogy újra vállalná-e a DOGE vezetését. „Tudva azt, amit most tudok.” És ez talán mindennél többet elmond arról, milyen kemény dió volt ez az egész kaland még Elon Musk számára is.
Mire tanít minket Elon Musk története?
Szerintem ez egy fontos leckét hordoz mindannyiunk számára: még ha van is bennünk vágy arra, hogy rendet tegyünk egy bonyolult rendszerben – legyen szó akár kormányról vagy vállalatról –, néha rá kell jönnünk arra is, mikor érdemes hátrébb lépnünk vagy más utat választanunk. A politika ugyanis nem csak számokról szól; emberek játszmái és érdekek hálójában mozog minden döntés.
Kíváncsi vagyok rád: te mit gondolsz? Megéri-e belevágni egy ilyen őrült harcba? Vagy jobb inkább csendben építeni valami újat máshol? Írd meg kommentben!
