A Fehér Ház legújabb, csillogó felújítási projektje – amelynek központi eleme a világ legpompásabb bálterme lesz – hivatalosan „nulla költséggel” valósul meg az amerikai adófizetők számára. De vajon tényleg így van ez? Brett Arends, a MarketWatch újságírója utánajárt a részleteknek, és megdöbbentő összefüggéseket tárt fel.
A bálterem építése: egy 300 millió dolláros beruházás
A Fehér Házban épülő új bálterem kivitelezése várhatóan 300 millió dollárba kerül. Ez az összeg jelentős, különösen egy olyan időszakban, amikor az amerikai kormányzat egyes részlegei leálltak finanszírozási problémák miatt. Az építkezés azonban szerencsére tovább folyik, köszönhetően annak, hogy a költségeket nem közvetlenül az állami költségvetésből fedezik.
A projekt finanszírozását ugyanis magánadományokból biztosítják, amelyeket a Trust for the National Mall nevű nonprofit szervezet gyűjt össze. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az állam ne vállalja közvetlenül a hatalmas kiadást – legalábbis első ránézésre.
Adókedvezmények és az állami kincstár veszteségei
Azonban a helyzet ennél jóval összetettebb. Az adószakértők szerint ugyanis a magánadományok teljes mértékben levonhatók az adóalapból. Ari Sonneberg, a bostoni Wagner Law Group adójogásza így fogalmazott:
„Ha egy nonprofit szervezetet hoztak létre kifejezetten a Fehér Ház építkezésének lebonyolítására, és magánszemélyek vagy vállalatok ehhez adományokat nyújtanak, akkor ezek az adományok levonhatók az adóbevallásból.”
A Trust for the National Mall is megerősítette, hogy az adományok adókedvezményre jogosítanak. Az IRS (az amerikai adóhatóság) szabályai szerint ezek az összegek akár az éves igazított bruttó jövedelem 60%-áig is levonhatók.
Ez azt jelenti, hogy bár első pillantásra úgy tűnik, hogy a felújítás nem kerül pénzbe az államnak, valójában jelentős bevételkiesést okoz:
- Az egyéni jövedelemadó legmagasabb kulcsa 37%, amely 609 351 dollár feletti jövedelem esetén érvényes egyedülállók számára.
- A vállalati társasági adókulcs 21%.
Ha a teljes 300 millió dolláros támogatást vállalatok adják (21%-os kulccsal), akkor az állami kincstár vesztesége körülbelül 63 millió dollár. Ha magánszemélyek adják (37%-os kulccsal), akkor ez akár 110 millió dollárra is rúghat. Mivel a támogatók között mindkét csoport megtalálható, a tényleges veszteség valahol e két érték között lesz.
A világ legjobb bálterme – de milyen áron?
A tervezett bálteremről sokan úgy vélik, hogy minden eddigi híres teremnél pompásabb lesz – legyen szó Versailles-ról, Buckingham Palotáról vagy akár a Kremlről. Ez valóban nem kis teljesítmény lenne, és nemzetközi szinten is növelheti Amerika presztízsét.
Azonban felmerül a kérdés: miért áll meg itt a projekt? Miért ne lehetne még emlékezetesebbé tenni a Fehér Házat? Egyes ötletek szerint például egy jól ismert ingatlanfejlesztővel kötött kedvezményes bérleti szerződéssel akár bevételt is generálhatna az állam.
Egy merész ötlet: kaszinó és aranyszínű Fehér Ház?
Brett Arends ironikusan megjegyzi, hogy miért ne lehetne például „TRUMP Elnöki Hotel, Üdülő és Kaszinó” címmel működtetni az épületet? Ez persze csak egy provokatív gondolatkísérlet, de rámutat arra, hogy milyen széles skálán mozoghatnak még a lehetőségek.
Továbbá felveti azt is, hogy miért kell ragaszkodni ahhoz, hogy a Fehér Ház fehér legyen? Miért ne lehetne például aranyszínűre festeni? Bár ez sokak számára túlzásnak tűnhetne, de kétségtelenül növelné az épület látványosságát és nemzeti büszkeséget keltene.
Költségvetési dilemmák: luxus vagy alapvető szükségletek?
Mindezek mellett érdemes megjegyezni Brett Arends szarkasztikus megjegyzését arról is, hogy az ilyen luxusberuházások finanszírozása könnyen megoldható lenne például olyan programok költségvetésének csökkentésével, mint a Medicaid vagy az SNAP (élelmiszersegély-program). Ez azonban komoly társadalmi vitákat válthat ki.
Összegzés
A Fehér Ház báltermének felújítása tehát nem csupán egy egyszerű építkezési projekt. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy magánadományokból finanszírozzák és nincs közvetlen terhe az államkasszára nézve, valójában jelentős adókedvezmények révén komoly bevételkiesést okoz ez az amerikai kormányzatnak – vagyis végső soron nekünk, adófizetőknek.
Ez pedig újra felveti azt az örök kérdést: hogyan osszuk el helyesen az állami forrásokat? Mennyit ér meg nekünk egy világszínvonalú bálterem és mennyit kell áldoznunk érte más fontos társadalmi programokból?
Brett Arends elemzése rávilágít arra is, hogy bár a luxusberuházások vonzóak lehetnek presztízs szempontjából, mindig érdemes átgondolni azok valódi költségeit és következményeit.