Nemrégiben ismét a középpontba került Sabrina Carpenter neve, de nem a legjobb okból. A Fehér Ház ugyanis egy új videót tett közzé, amelyben a fiatal popénekesnő arca és hangja szerepel az amerikai bevándorlási hatóság (ICE) deportációs akcióinak népszerűsítésére. Ez a lépés különösen érdekes, mert alig pár nappal korábban Carpenter nyíltan elítélte az első, vele készült videót, amelyben engedélye nélkül használták fel a zenéjét – és ezt a videót végül le is törölték.
A botrány kezdete: az első videó, ami felháborította Carpentert
A történet úgy kezdődött, hogy a Fehér Ház egy promóciós anyagban felhasználta Sabrina Carpenter „Juno” című dalát, miközben az Immigration and Customs Enforcement (ICE) ügynökei embereket tartóztattak le. A popcsillag azonban nem hagyta szó nélkül: Twitteren keményen bírálta a kormányzatot, mondván, hogy ez a „gonosz és undorító” felhasználás teljesen elfogadhatatlan, és felszólította őket, hogy soha többé ne használják őt vagy zenéjét ilyen embertelen célokra.
Ezután a Fehér Ház törölte az eredeti videót – de nem sokáig maradt csendben.
Az új videó: szarkasztikus üzenet vagy provokáció?
Pénteken az X (korábbi Twitter) platformon jelent meg egy újabb videó, amelyben Sabrina Carpenter egy átdolgozott jelenetben szerepel. Az eredeti SNL-promójából vett részletben Carpenter azt mondta: „Lehet, hogy le kell tartóztatnom valakit, mert túl dögös.” A Fehér Ház azonban ezt átírta: „túl dögös” helyett „illegális” lett hallható.
A jelenetben Carpenter mellett áll Marcello Hernández, az SNL egyik sztárja, akinek kubai és dominikai származású szülei vannak. Hernández kinyújtja a karját, mintha bilincsbe vernék, majd azt mondja: „Akkor én jelentkezem.”
Ezután a videó váltakozik felvételekkel, ahol szövetségi ügynökök embereket tartóztatnak le, miközben Gucci Mane „I Get the Bag” című száma szól háttérként. Az egész anyag egyértelműen arra épít, hogy a deportációkat menőnek vagy hatékonynak mutassa be – de vajon tényleg ez lenne a valóság?
Sabrina Carpenter reakciója és az ügy társadalmi visszhangja
Carpenter korábbi tiltakozása után sokan támogatták őt az online térben. Nem véletlenül: amikor egy művész ilyen erősen kiáll saját értékei mellett, az mindig figyelemre méltó. Az új videó megjelenése azonban ismét kérdéseket vet fel arról, hogy milyen eszközökkel élnek vissza politikai célokra hírességek képeivel és zenéivel.
Az ügy kapcsán érdemes elgondolkodni azon is, hogy milyen hatással van mindez a bevándorlókra és azok családjaira. Az ICE akciói sokszor drámai következményekkel járnak – nem csoda hát, hogy egyre többen kritizálják ezeket a lépéseket.
Trump támogatottsága zuhan a fiatalok körében
Érdekességként megemlíthetjük, hogy Donald Trump elnök támogatottsága jelentősen csökken az ifjúság körében – különösen azok között, akik kulcsszerepet játszottak abban, hogy 2024-ben visszakerült a Fehér Házba. Egy friss CNN elemzés szerint februárhoz képest most már -46 ponton áll Trump népszerűsége a 18-29 évesek között.
Ez azért is meglepő lehet, mert négy évvel ezelőtt még +10 ponttal vezetett ebben a korcsoportban. Vajon mennyiben befolyásolja ezt az olyan ügyek kezelése, mint például az ICE akciók vagy éppen a hírességek bevonása politikai kampányokba?
További fejlemények és társadalmi viták
A bevándorlási politika mellett más fontos témák is foglalkoztatják most Amerikát: például egy admirális beszámolója szerint két túlélője volt annak a hajónak, amelyet kétszer is megtámadtak drogkereskedelemmel vádolva – ám ezeknek nem volt kommunikációs eszközük segítségkéréshez.
Eközben Arizona egyik demokrata képviselője arról számolt be, hogy egy ICE-ügynök borssprével támadta meg őt egy razzia során – ami jól mutatja az intézkedések agresszivitását.
És ha már politikai botrányoknál tartunk: Trump kapta meg első FIFA Béke-díját is idén decemberben – ami sokak szerint inkább gúnyos gesztus volt annak fényében, hogy emberi jogi szervezetek keményen bírálták emiatt a FIFA-t.
Összegzés
A Sabrina Carpenter-ügy jól példázza azt a feszültséget és konfliktust, ami ma Amerikában jellemzi a bevándorlási politikát és annak kommunikációját. Egy fiatal művész hangosan kiáll amellett, amit helyesnek tart – erre pedig politikai szereplők reagálnak provokatív módon.
Szerintem ez nem csak egy egyszerű médiaesemény; ennél sokkal többről szól: arról, hogyan használják fel a kultúrát és hírességeket politikai célokra anélkül, hogy tiszteletben tartanák személyes határaikat vagy értékeiket. És persze arról is szól, milyen irányba halad Amerika társadalma ebben az érzékeny kérdésben.
Te mit gondolsz erről? Vajon meddig mehet el egy kormányzat ilyen eszközökkel? És hogyan tudnak ebben helytállni azok a művészek vagy civilek, akik nem szeretnének eszközzé válni?
