Sokan úgy gondolják, hogy politikai véleményük szilárd és állandó. Ha valaki liberálisnak vagy konzervatívnak tartja magát, nehéz elképzelni, hogy egyik pillanatról a másikra átálljon a másik oldalra. Azonban a pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy az emberek attitűdjei – beleértve a politikai nézeteket is – sokkal rugalmasabbak, mint gondolnánk, és jelentősen változhatnak a körülöttünk zajló események hatására.
Politikai nézetek változása fenyegetettség idején
Egy figyelemre méltó példa erre az, hogy az emberek hajlamosak konzervatívabb álláspontokat támogatni fenyegetettség idején. Az Egyesült Államokban például a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy George W. Bush elnök támogatottsága – aki mérsékelten konzervatív republikánus volt – 39 százalékponttal emelkedett, rekordmagas, 90%-os jóváhagyási arányt elérve. Ebben az időszakban az emberek más konzervatív intézkedéseket is támogattak, például a Patriot Act-et, amely a nemzetbiztonságot helyezte előtérbe.
Az ilyen „konzervatív eltolódásokat” – gyakran iszlám fundamentalista terrortámadások után – nemcsak az Egyesült Államokban figyelték meg, hanem világszerte. Az azonban kevésbé világos, hogy miért történnek ezek az eltolódások, és hogy ezek az elmozdulások a konzervativizmus minden aspektusára kiterjednek-e vagy csak bizonyos területekre.
A félelem hatása a konzervativizmusra: egy általános nézet
Gyakori nézet szerint a félelem növeli a konzervativizmus vonzerejét. Ez az elképzelés visszanyúlik az autoritarizmus korai elméleteihez, amelyek szerint szigorú szabályok és erős vezetők vonzóbbak lehetnek akkor, amikor az emberek félnek.
Egy alternatív megközelítés: A harag szerepe a jobboldali eltolódásban
Bár a félelmet gyakran tekintik annak az érzelemnek, amely előidézi a konzervatív irányba történő politikai elmozdulást, nagyon kevés kutatás mérte ténylegesen az érzelmek szerepét ebben a folyamatban. Így nem egyértelmű, hogy valóban a félelem vagy esetleg más érzelem – például a harag – járul hozzá ezekhez a fenyegetés által kiváltott politikai változásokhoz.
Kutatásunkban egy másik elképzelést teszteltünk: hogy talán nem a félelem, hanem inkább a harag lehet az elsődleges hajtóerő ezekben a politikai eltolódásokban. A harag egy erős érzelem, amely cselekvésre ösztönöz különösen akkor, ha valaki igazságtalanságot érez és felelősségre akar vonni valakit. Az Egyesült Államokban és más országokban az emberek általában úgy látják, hogy a konzervatív politikai csoportok keményebbek és határozottabbak. Így különösen egy terrortámadást követően érzett harag arra késztetheti az embereket, hogy inkább konzervatív irányba húzzanak.
Kutatási módszereink
A hipotéziseket három vizsgálat során teszteltük több mint 2000 résztvevő bevonásával:
- Első tanulmány: A résztvevők vagy egy terrortámadásról szóló hírt olvastak, vagy egy semleges tudományos cikket az ételintoleranciáról. Ezután értékelték egy olyan politikust, aki vagy katonai vagy diplomáciai megközelítést támogatott a terrorizmus elleni küzdelemben.
- Második tanulmány: A résztvevőket vagy emlékeztettük a terrorizmusra igazságossági vagy biztonsági szempontból keretezve, vagy egy terrorizmussal nem kapcsolatos cikket olvastak.
- Harmadik tanulmány: A résztvevők arról írtak, mi váltott ki bennük haragot vagy félelmet a terrorizmussal kapcsolatban, vagy egy teljesen más témáról írtak.
A második és harmadik kísérletben arra is kértük őket, hogy értékeljenek különböző politikai intézkedéseket – némelyik kapcsolódott az iszlám terrortámadásokhoz, mások nem –, majd megosztották véleményüket többféle politikai kérdésről.
Eredményeink
Minden vizsgálat során azt találtuk, hogy nem a félelem, hanem inkább a harag volt az elsődleges érzelem, amely összefüggött a konzervatív nézetek felé történő elmozdulással. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az eltolódások szűk körűek voltak: csak azokban a témákban változott meg az álláspontjuk, amelyek közvetlenül kapcsolódtak ahhoz a fenyegetéshez, amire gondoltak.
Például azoknál az embereknél, akik haragot éreztek a terrorizmus miatt, nőtt az agresszív katonai intézkedések támogatottsága, de ez nem befolyásolta például az abortuszhoz való viszonyukat.
Ezek az eredmények összhangban vannak korábbi kutatásokkal is, amelyek baloldali irányú fenyegetés-vezérelt eltolódásokat vizsgáltak: amikor valakit olyan fenyegetésre emlékeztettek fel egy olyan területen (például egészségügy vagy környezetvédelem), ahol általában liberálisabb megoldásokat tartanak hatékonyabbnak, akkor ismételten harag váltotta ki azt a specifikus témákra irányuló baloldali preferenciaváltozást.
Összegzés és jövőbeli irányok
Az érzelmi reakciók – különösen a harag – képesek politikai attitűdök változását előidézni, de csak azokban az ügyekben, amelyek konkrétan kapcsolódnak ahhoz a fenyegetéshez vagy problémához, amely kiváltotta ezeket az érzelmeket. Ezek az eltolódások nem teszik általánossá véve senkit sem szélsőségesebben liberálissá vagy konzervatívvá.
A jövőbeni kutatásaink célja annak feltárása lesz, vajon bizonyos típusú fenyegetések arra késztetik-e az embereket, hogy még inkább megerősítsék meglévő meggyőződéseiket – így például liberálisok még liberálisabbakká váljanak és konzervatívok még konzervatívabbakká.
További olvasnivalók
- Eadeh F. R., & Lambert A. J. (2025). An anger-based framework for understanding terrorism-driven „shifts to the right”: How and why Islamist-focused threats produce narrow changes in political preferences. Journal of Experimental Psychology: General, 154(7), 1981–2005.
https://doi.org/10.1037/xge0001737 - Eadeh F. R., & Chang K. K. (2020). Can threat increase support for liberalism? New insights into the relationship between threat and political attitudes. Social Psychological and Personality Science, 11(1), 88–96.
https://doi.org/10.1177/1948550618815919 - Lambert A. J., Eadeh F. R., & Hanson E. J. (2019). Anger and its consequences for judgment and behavior: Recent developments in social and political psychology. Advances in Experimental Social Psychology, 59, 103–173.
https://doi.org/10.1016/bs.aesp.2018.12.001 - Lerner J.S., & Keltner D. (2000). Beyond valence: Toward a model of emotion-specific influences on judgement and choice. Cognition & Emotion,14(4),473–493.
https://doi.org/10.1080/026999300402763 - Schwarz N. (2012). Feelings-as-information theory. In P.M.Van Lange et al., Handbook of Theories of Social Psychology (Vol.1 pp289–308). Sage Publications.
https://doi.org/10.4135/9781446249215.n15 - Seeberg H.B.(2017). How stable is political parties’ issue ownership? A cross-time,cross-national analysis.Political Studies65(2),475–492.
https://doi.org/10.1177/0032321716650224
A kutatókról
Alan Lambert, pszichológia docense a Washington University in Saint Louis-ban; kutatásai arra irányulnak, hogyan befolyásolják különböző érzelmek az emberek attitűdjeit és értékeit.
Fade Eadeh, pszichológia adjunktus Seattle Egyetemen; kutatásainak fókusza a fenyegetettség következményeihez kapcsolódó igazságkeresés és érzelmek társadalmi és szervezeti pszichológiában betöltött szerepe.
Forrás: https://spsp.org/news/character-and-context-blog/lambert-eadeh-anger-not-fear-political-shifts