Nemrégiben egy TED-előadásban fogalmaztam meg egy gondolatot, ami azóta is foglalkoztat: vajon mi vagyunk-e az utolsó generáció, vagy az első fenntartható? Ez a kérdés nem csak egy frappáns cím, hanem egy mélyebb filozófiai és gyakorlati kihívás is. A témát korábban könyvben is feldolgoztam, amelynek eredeti címe Az első generáció volt, de végül a Nem a világ vége címet kapta. Bár a cím változott, a lényeg ugyanaz maradt: először a történelemben képesek vagyunk egyszerre javítani az emberi életminőséget és csökkenteni a környezeti terhelést.
A fenntarthatóság nem új probléma – vagy mégis?
Sokan úgy gondolják, hogy a fenntarthatóság hiánya új keletű probléma, mintha őseink mindig is tökéletes harmóniában éltek volna a természettel, és csak most borult volna fel ez az egyensúly. Környezetvédelmi háttérrel rendelkezőként én is így gondoltam korábban. Ha megnézed bármelyik grafikonon a szén-dioxid-kibocsátás, a földhasználat vagy a légszennyezés alakulását az elmúlt évszázadban, látod, hogy meredeken emelkednek ezek az értékek. Ez könnyen azt az érzést kelti, hogy régen minden rendben volt, most pedig katasztrófa közeleg.
Ez a nézőpont azonban csak a történet egyik fele. A fenntarthatóság számomra ennél sokkal összetettebb fogalom. Természetesen fontos számomra a környezet védelme – nemcsak azért, hogy megőrizzük a jövő generációinak lehetőségeit, hanem azért is, hogy más fajok és ökoszisztémák számára is élhető maradjon a bolygó. De legalább ennyire fontosak azok az emberek is, akik ma élnek: szeretném, ha egészségesek lennének, jól tápláltak, szegénységtől mentesek és boldogok lennének.
A fenntarthatóság két oldala: emberi jólét és környezeti terhelés
Ha így nézzük, akkor a fenntarthatóság egyenlete két részből áll:
- Az emberi életminőség javítása
- A környezeti terhelés csökkentése
Eddig az emberiség jelentős előrelépéseket tett az első területen – jobb egészségügyi ellátás, alacsonyabb gyermekhalandóság, hosszabb élettartam –, de ez sokszor nagy árat követelt a második területen.
A gyermekhalandóság drámai csökkenése
Vegyük például a gyermekhalandóságot: évszázadokon át egy újszülött túlélési esélye egészen serdülőkorig nagyjából ötven százalék volt. Ez azt jelentette, hogy ha egy családnak hat gyermeke született, akkor akár három közülük elhunyt fiatalon. Ez nem csak távoli múltbéli adat – modern vadászó-gyűjtögető társadalmakban is hasonló arányokat mértek.
Az elmúlt pár évszázadban azonban valami elképesztő történt: ez az arány drasztikusan csökkent. Ma már globálisan mindössze 4% körül van a gyermekhalandóság. Ez hatalmas előrelépés – még akkor is, ha sajnos ma is vannak országok (például Nigéria), ahol ez az arány jóval magasabb (akár 10%), de még ott is látunk jelentős javulást.
További fejlődések: anyai halálozás és szegénység csökkenése
Nem csak a gyermekek túlélése javult: az anyai halálozás száma is több mint felére csökkent globálisan az elmúlt négy évtizedben. A legszegényebb országokban – például Sierra Leonéban – ez a csökkenés még drámaibb volt. Emellett az extrém szegénységben élők aránya világszerte zuhant: míg korábban háromnegyedük élt napi három dollárnál kevesebből, ma már ez az arány tíz százalék körül van.
A gyerekek többsége oltást kap súlyos betegségek ellen; sokan járnak iskolába; az emberek átlagos élettartama nőtt; és még a természeti katasztrófák okozta halálesetek száma is csökkent annak ellenére, hogy klímaváltozás zajlik. Ezek mind olyan eredmények, amelyek azt mutatják: képesek vagyunk megoldani látszólag leküzdhetetlen problémákat.
A történelmi kompromisszum: fejlődés vagy természetvédelem?
Mindezek mögött azonban ott állt egy komoly ár: ez a fejlődés nagyrészt fosszilis energiahordozókra épült. A szén-dioxid-kibocsátás növekedése mellett jelentős mértékben nőtt a földhasználat intenzitása is – ma már a lakható földterület fele mezőgazdasági célokat szolgál.
A mezőgazdaság felelős az erdőirtásért, biodiverzitás-csökkenésért és vízszennyezésért is. Ha megnézzük ezeknek az ökológiai mutatóknak az alakulását, világosan látszik: eddig mindig volt egy átváltási pont – vagy jobb életminőségünk volt alacsonyabb környezeti terheléssel, vagy magasabb életszínvonal mellett nagyobb károkat okoztunk.
Környezeti problémák nem csak most kezdődtek
Sokan azt hiszik, hogy légszennyezés vagy biodiverzitás-csökkenés csak ipari forradalom után jelent meg. Pedig nem így van! Már őseink is okoztak károkat: például több tízezer évvel ezelőtt sok nagytestű emlős kihalt valószínűleg részben emberi tevékenység miatt.
A légszennyezés sem új keletű probléma – már az ókori Egyiptomban és más társadalmakban is találtak bizonyítékokat arra, hogy emberek mérgező levegőt lélegeztek be. Az viszont igaz, hogy napjainkban ezek a problémák sokkal nagyobb léptékűvé váltak.
Törhetjük-e ezt a kompromisszumot?
A legfontosabb kérdés tehát: képesek vagyunk-e egyszerre javítani az életminőséget és csökkenteni környezeti terhelésünket? Szerintem igen – és már vannak erre biztató jelek.
Megújuló energiaforrások térnyerése
A fosszilis energiahordozók helyett egyre inkább megfizethetővé válnak a megújuló energiaforrások – mint például a nap- és szélenergia –, amelyek jóval kisebb környezeti lábnyommal járnak. Az elmúlt évtizedben ezek ára drasztikusan csökkent, így már nem kell választani rövid távú gazdasági növekedés és hosszú távú klímavédelem között.
Például Kína tíz év alatt kétharmaddal csökkentette városi levegőszennyezettségét – ez több évvel meghosszabbította sok városlakó várható élettartamát. Hasonlóan sikeresek voltak olyan globális kezdeményezések is, mint az ózonréteg helyreállítása vagy az európai savas esők elleni harc.
Fenntartható mezőgazdasági innovációk
A mezőgazdaságban is látunk pozitív változásokat: növekszik az egységnyi területen termelt élelmiszer mennyisége úgy, hogy közben csökken a műtrágyák és peszticidek használata bizonyos régiókban (például Európában és Kínában). A precíziós technológiák segítenek abban, hogy pontosan ott használjunk tápanyagokat, ahol szükségesek – így kevesebb hulladék keletkezik.
Diverzifikált étrend és növényi alapú alternatívák
A hús- és tejtermék-fogyasztás növekedése ugyan javította sok ember táplálkozását világszerte (például több fehérje jutott hozzájuk), de ez komoly terhet rótt bolygónkra és állatokra egyaránt. Szerencsére ma már egyre többféle növényi alapú alternatíva érhető el – húsmentes „csirke”, növényi alapú hamburger –, amelyek segíthetnek mérsékelni ezt a terhelést anélkül, hogy lemondanánk ízekről vagy tápanyagokról.
Kihívások és lehetőségek előtt állunk
Mindezek alapján azt mondhatjuk: van választási lehetőségünk. Nem törvényszerű, hogy visszalépjünk vagy stagnáljunk; képesek vagyunk előrelépni egy olyan világ felé, ahol kilencmilliárd ember él majd boldogan és egészségesen egy élhető bolygón.
De ehhez tudatos döntésekre van szükségünk: megfelelő beruházásokra, okos politikákra és arra, hogy erőforrásainkat oda irányítsuk, ahol leginkább szükség van rájuk. Ha ezt elmulasztjuk, könnyen visszaeshetünk abba az állapotba, amikor sem embereknek nem lesz jobb életük, sem pedig bolygónk nem lesz egészségesebb.
Zárógondolatok – A világ egyszerre rosszabb és jobb hely
Egy fontos keretet szeretnék megosztani veled: Max Roser szerint három állítás egyszerre igaz szinte mindig:
- A világ rettenetes hely tud lenni
- A világ sokkal jobb lett idővel
- A világ még sokkal jobb lehetne
Például bár évente öt millió gyermek hal meg megelőzhető okok miatt (ami borzasztó), ugyanakkor ez az arány jelentősen csökkent az elmúlt évszázadokhoz képest (ami biztató), ráadásul tudjuk azt is, hogy további javulás lehetséges (ami reményt ad).
Ezeket együtt tartani fejben nehéz – de nélkülük nem érthetjük meg igazán sehol sem tartunk most valójában. És talán ez adja meg azt az erőt is nekünk mindannyiunknak (neked is!), hogy tegyünk azért: legyünk mi azok az első fenntartható generáció!
Forrás: https://www.sustainabilitybynumbers.com/p/sustainable-generation
