Az elmúlt évtizedben végre megtörtént az, amire a videojáték-adaptációk rajongói régóta vártak: a filmek és sorozatok színvonala elkezdett felzárkózni az alapanyagokhoz. Különösen a televíziós feldolgozások hoztak kiemelkedő minőséget, gondoljunk csak az Arcane vagy a Castlevania animációs sorozatokra, vagy az Emmy-díjra jelölt élőszereplős produkciókra, mint a The Last of Us vagy a Fallout. A mozifilmek terén még mindig megoszlanak a vélemények, de anyagilag hatalmas sikereket értek el olyan franchise-okkal, mint a Sonic the Hedgehog, a The Super Mario Bros. Movie vagy az új Minecraft Movie, amelyek milliárdos bevételeket hoztak.
De mi van azokkal a játékokkal, amelyek nem egy hatalmas fejlesztőóriástól származnak? Itt jön képbe a Five Nights at Freddy’s, amely egy mikro-költségvetésű indie horrorjátékként indult, majd YouTube-videók és vírusvideók segítségével robbant be a köztudatba. A játék több folytatást is kapott, és egy meglepően fiatal rajongótábort épített ki annak ellenére, hogy keményen horror műfajban mozog. Így nem volt meglepő, hogy a Blumhouse stúdió végül elkészítette saját élőszereplős adaptációját.
A Five Nights at Freddy’s első filmje: siker anyagilag, de kritikailag megosztó
Bár az első rész kritikái katasztrofálisak voltak, mégis sikerült elkapnia azt a magot, amelyre építhetett: a rajongókat. A film bekerült minden idők 15 legjövedelmezőbb videojáték-adaptációja közé, ráadásul egyszerre debütált a Peacock streaming platformon is, ahol rekordokat döntött. Ezután nem is kellett sokat várni a folytatás bejelentésére: nagyobb költségvetés, több színész és látványosabb praktikus effektek ígérkeztek.
Miről szól a Five Nights at Freddy’s 2?
A történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Mike Schmidt (Josh Hutcherson), az eredeti film biztonsági őre próbálja maga mögött hagyni rémálmait. Most azonban testvére, Abby (Piper Rubio) és Vanessa (Elizabeth Lail), aki korábban ellenfele volt, most pedig szövetségese lett Mike-nak, mind hárman igyekeznek normális életet élni. Ám Abby hiányolja az animatronikus barátait – és hamarosan együtt fedezik fel William Afton (Matthew Lillard) rémtetteinek eredetét az eredeti Freddy Fazbear’s Pizzeria helyszínén.
A praktikus effektek továbbra is lenyűgözőek – de vajon elég ez?
A legnagyobb erénye az első filmnek egyben a legnagyobb problémája is volt: a praktikus animatronikus jelmezek és díszletek. Ezek tényleg fantasztikusan néznek ki – mintha életre kelnének a képernyőn –, azonban méretükből és mozgásuk lassúságából adódóan inkább inkább viccesek vagy furcsák voltak, mint félelmetesek. Ez az úgynevezett „Walking Dead-szindróma”, amikor egy lassú mozgású szörny inkább nevetségesnek tűnik.
A második részben ez sajnos nem változott sokat: ugyanazok a hatalmas, zajos animatronikus figurák vannak jelen, amelyek látványra tökéletesek, de harci képességeik kevésbé hihetőek. Az alkotók azonban mindent megtettek azért, hogy ezek a karakterek illeszkedjenek ebbe a világba – és tényleg úgy néznek ki, ahogy azt a játékokból megszoktuk.
A színészi játék és forgatókönyv továbbra is gyenge pont
Ami viszont kevésbé javult: az emberi karakterek dialógusai és jellemei. Josh Hutcherson Mike-ja és Elizabeth Lail Vanessa-ja sajnos továbbra is sablonos horror-hősök maradtak – olyanok, akiket bárki játszhatna bármilyen hasonló filmben. Ők talán a legkevésbé érdekes részei az egész filmnek még akkor is, amikor a végjátékban izgalmasabb irányba indulnak el.
A mellékszereplők viszont jobban teljesítenek: Megan Fox és Matthew Patrick hangjai alig felismerhetőek élőszereplős formában; Wayne Knight pedig egy igazi ’90-es évekbeli ikonként egy gonosz zsarnokot alakít remekül. Matthew Lillard szerepe kisebb ugyan, de Skeet Ulrich jelenetei meglepően meggyőzőek – olyan Steve Buscemi-féle őrületet hoznak be egy amúgy abszurd filmbe.
Miért ijesztőbb és szórakoztatóbb az új rész?
Az első rész legnagyobb baja egyszerűen az volt: unalmas volt. Nem próbált igazán félelmetes lenni, miközben túl komolyan vette magát. Ezek voltak azok a hibák, amiket muszáj volt kijavítani – szerencsére ezt meg is tették.
A második rész jóval több ijesztő pillanatot pakol bele – bár ezek nagy része hangos jump scare-ekből áll. Tudom-tudom: sok horrorrajongó nem szereti ezt a műfajtársat; de valljuk be őszintén, ez mindig is része volt ennek a franchise-nak. Panaszkodni arra, hogy van jump scare egy Five Nights at Freddy’s filmen olyan lenne, mintha egy Hellraiser-filmben hiányolnánk a gore-t.
Még maga főgonosz is sokkal hátborzongatóbb jelenléttel bír ebben az epizódban – köszönhetően néhány igazán jól sikerült speciális effektnek –, így összességében tényleg sikerült visszahozni azt az atmoszférát, amitől ez az univerzum működik.
Könnyedebb hangvétel és humor – ez már nem csak sötét rémálom
A Five Nights at Freddy’s koncepciója eleve elég abszurd (egy gyerekbarát pizzéria animatronikus figurái ölnek meg embereket), ezért jó látni, hogy most már lazábbra vették a figurát. Van pár vicces vizuális poén és humoros pillanat is – néha ironikus módon –, ami segít oldani azt a komorságot és melodrámát, ami az első filmet jellemezte.
Összegzés: Egy korrekt folytatás egy vegyes fogadtatású alap után
Nem állítanám azt semmiképp sem, hogy ez lenne minden idők legjobb horror folytatása (nem ér fel mondjuk egy Annabelle: Creation vagy Ouija: Origin of Evil szintjéhez), de amit vállalt: hogy jobb legyen elődjénél – azt teljesíti.
Míg az első rész csak minimális elégedettséget nyújtott rajongóknak és unalmat azoknak kívülállóknak, addig ezúttal már mindkét tábor találhat magának valami élvezhetőt. Egy korrekt robot-slasher lett belőle több ijesztő jelenettel és izgalmasabb irányvonalakkal.
Ráadásul úgy tűnik, hogy ez csak az út kezdete lehet egy érdekesebb trilógiának – ha Emma Tammi rendező és Blumhouse stúdió tartja ezt az emelkedő formát.
További infók:
- Megjelenés: 2025. december 5.
- Rendező: Emma Tammi
- Forgatókönyvírók: Scott Cawthon, Matthew Lillard (William Afton karakterének megformálója)
- Kiemelt szereplők: Josh Hutcherson (Mike Schmidt), Piper Rubio (Abby), Elizabeth Lail (Vanessa)
Pro & Kontra
- Előnyök: lenyűgöző praktikus effektek; kevésbé melodramatikus történet; sokkal ijesztőbb atmoszféra;
- Hátrányok: továbbra is sablonos emberi karakterek; néhol gyenge forgatókönyv; logikai bakik;
Szerinted megéri újra ellátogatni Freddy Fazbear pizzériájába? Ha szereted a klasszikus jump scare-ekkel teli horrort és nem bánod egy kicsit lazább hangvételt sem, akkor szerintem érdemes adni neki egy esélyt!
Forrás: https://collider.com/five-nights-at-freddys-2-movie-review-josh-hutcherson-mckenna-grace/
