Ha te is követted az első Five Nights at Freddy’s filmet, akkor biztosan emlékszel arra a megosztó, de anyagilag sikeres adaptációra, ami 2023-ban érkezett. Nos, a Blumhouse Productions és Scott Cawthon most visszatérnek a rendező Emma Tammi vezetésével egy folytatással, ami ígéretesen sötétebb hangvételű, nagyobb tétű és mélyebben merül el Freddy Fazbear pizzériájának hátborzongató történetében.
A Universal Pictures, Blumhouse, Scott Cawthon Productions és Mind Hive Films támogatásával készült Five Nights at Freddy’s 2 azonban sajnos nem tudja teljesen kihasználni az ambícióit. Hiába a bővített szereplőgárda Josh Hutchersonnal, Elizabeth Laillel és Piper Rubióval, valamint a horror veterán Matthew Lillarddal kiegészülve, a végeredmény inkább zavaros, mint félelmetes.
Történet és témák – Sötétebb múlt és kusza jelen
A film egy brutális flashbackkel indít: fiatal Charlotte meggyilkolása az eredeti Freddy Fazbear pizzériában. Ez az erős kezdés azt mutatja, hogy a készítők tényleg mernek mélyebbre ásni a sötét anyagban. A cselekmény másfél évvel az első rész után játszódik, ahol Mike (Josh Hutcherson) és Vanessa (Elizabeth Lail) próbálnak normális életet élni, miközben titkolják Mike húga, Abby (Piper Rubio) előtt az igazságot.
De amikor Abby titokban visszatér Freddyhez, Bonnie-hoz, Chicához és Foxyhoz, a múlt kísértetei újra felbukkannak – titkokkal és veszélyekkel együtt. Ez az alaphelyzet izgalmasnak hangzik, de sajnos a film nem használja ki eléggé az animatronikus rémálmok adta lehetőségeket.
Bár a cím alapján azt várnánk, hogy rengeteg animatronikus szörnyet látunk majd, valójában ezek közül sok csak villanásszerűen jelenik meg – még maga Freddy is alig kap szerepet. Ez pedig hatalmas csalódás egy olyan franchise-nál, ahol pont ezek a robotikus lények adják az igazi borzongást. Jim Henson Creature Shopja ugyan elképesztő munkát végzett az animatronikák megalkotásával és mozgatásával, de ez sajnos nem válik át igazán fenyegető jelenetekbe.
Szereplők és alakítások – Erős pillanatok egy kaotikus sztoriban
A színészek viszont hoznak néhány emlékezetes pillanatot. Josh Hutcherson Mike-ként hitelesen ábrázolja a traumákkal küzdő biztonsági őrt, aki mindent megtesz húga védelméért. Piper Rubio Abby szerepében remekül egyensúlyoz a kíváncsiság és az érzelmi mélység között. Elizabeth Lail Vanessa karaktere érdekes marad ugyan, de néha következetlenül van megírva a forgatókönyv miatt.
Matthew Lillard William Aftonként rövid időre tér vissza, hogy torz energiát és fenyegetést vigyen a filmbe. Újoncokként McKenna Grace és Skeet Ulrich is feltűnnek röviden, hogy rétegeket adjanak a történethez. A visszatérő trió között van némi kémia, ami stabil pontként szolgál a filmben, de sok mellékszereplő – például Freddy Carter vagy Wayne Knight – sajnos alulhasznált marad.
Horror és atmoszféra – Árnyékok között rejtőző félelem
Emma Tammi rendezése alatt a film próbál feszült légkört teremteni: tágas díszletek, félhomályos folyosók és ügyes praktikus effektek segítenek ebben. A kamera szűk beállításai és tükröződő felületek jól adják vissza azt a klausztrofób érzést, ami miatt annyira szeretjük az eredeti játékokat.
Különösen emlékezetesek azok a jelenetek, ahol az animatronikák – főleg Marionette és Mangle – mozognak: ezekben tényleg látszik Jim Henson műhelyének technikai tudása. Azonban ezekből sajnos kevés van. A film túl gyakran nyúl olcsó jump scare-ekhez, amik ugyan megijesztenek egy pillanatra, de nem építik fel azt az állandó feszültséget vagy rettegést, amit várnánk.
A kulcsfontosságú animatronikák kevés képernyőidőt kapnak; így azok az ijesztő találkozások inkább csak villanások vagy háttérben zajló események maradnak. Ez pedig nagyon elrontja az összhatást: látványos díszletek mellett csak rövid rémület jut nekünk.
Látványvilág és produkciós design – Egy vizuális csemege
Egy dologban viszont tényleg brillírozik a film: Jim Henson Creature Shopja háromszor annyi animatronikát készített most, mint az első részhez. A technikailag bonyolult Mangle-t például több bábuoperatőr mozgatja egyszerre! A pizzéria hatalmas díszlete lenyűgöző: egy 60 méter hosszú folyami hajóattrakcióval és egy 45 méteres barlangrendszerrel bővült.
A produkciós tervező Marc Fisichella és jelmeztervező Whitney Anne Adams aprólékosan kidolgozott különböző korszakokat és helyszíneket – új pizzériától kezdve elhagyatott romokig –, ami vizuálisan igazán gazdag élményt nyújt.
Hangzásvilág és zene – Az egyik legerősebb elem
A Five Nights at Freddy’s 2 egyik legjobb oldala kétségkívül a hangzásvilág. Newton Brothers zenéje mesterien egyensúlyoz feszültség és játékosság között – pont úgy keverve horror elemeket camp-es hangulattal, ahogy azt megszoktuk.
A mechanikus nyikorgásoktól kezdve a robotikus zümmögésekig minden apró hang tökéletesen illeszkedik ahhoz az érzéshez, mintha élő gépek lennének körülöttünk. Ezeket a hangokat ügyesen használják arra is, hogy még akkor is fenntartsák a feszültséget, amikor épp nem látjuk az animatronikákat.
A háttérben hallható gyereknevetés vagy arcade gépek zaja disszonáns légkört teremt; még az üres folyosók csendjét is megtöri egy finom hanghatás. Ezek azok a részletek, amik sokszor jobban működnek mint maga a vizuális rémület.
Persze akadnak túlzó pillanatok is: hirtelen hangos zajok vagy éles zenei betétek gyakran olcsó jump scare-ekhez kötődnek. Ez lehet hogy fiatalabb vagy alkalmi nézőknél működik, de aki lassabb tempójú pszichológiai horrort várna, annak csalódás lehet.
Tempó és összhatás – Több szálon futó káosz
A film tempója talán a legnagyobb problémája. A bővített szereplőgárda és helyszínek miatt sokszor zsúfoltnak érződik: akciójeleneteket próbálnak gyorsan összecsapni karakterfejlődésekkel meg expozícióval. Ez hol túl gyors hol túl lassú ritmust eredményez.
A hatalmas pizzéria különleges helyszínei látványosak ugyan (folyami hajóattrakció vagy barlangrendszer), de néha túl hirtelen váltanak egyik helyről a másikra – ez pedig megtöri az összhangot. Az érzelmi csúcspontok (például Mike és Abby testvéri kapcsolata vagy Vanessa apjával való viszonya) gyakran háttérbe szorulnak a látványosság mögött.
Mindezek ellenére akadnak olyan jelenetek is, amik megmutatják mit tudna ez a franchise nagy vásznon: jól megkomponált animatronikus találkozások vagy praktikus effektek által keltett valódi feszültség pillanatai. Csakhogy ezek sajnos túl ritkák ahhoz, hogy igazán átütő élményt nyújtsanak.
Összegzés – Egy ambiciózus folytatás árnyékban
Five Nights at Freddy’s 2 minden kétséget kizáróan ambiciózus vállalkozás: lenyűgöző díszletekkel, részletes animatronikákkal és erős színészi alakításokkal operál. Ugyanakkor hiányzik belőle az igazi félelem gerjesztése és narratív koherencia.
Még ha több animatronika is van benne mint az első részben (bár Freddy maga meglepően kevés időt tölt képernyőn), ezek inkább csak villanásszerű fenyegetések maradnak. A kaotikus tempóval kevert következetlen történetmesélés pedig inkább frusztrálóvá teszi az élményt.
Szerintem ez egy olyan folytatás lett, amit főleg azok fogják értékelni igazán, akik már nagyon kíváncsiak voltak arra hogyan bővítik tovább ezt az univerzumot. Az igazi horror rajongók viszont csalódhatnak abban, hogy nem kaptak igazi rémületet vagy mélyebb érzelmi kötődést.
Összességében tehát egy szívvel-lélekkel készült alkotásról beszélünk rengeteg szakmai tudással megspékelve – de sajnos ezúttal nem sikerült összehozni azt az egységes rettegést és izgalmat sem vizuálisan sem történetileg, amit várnánk egy ilyen kultuszfilmtől.
Forrás: https://www.gamerbraves.com/five-nights-at-freddys-2-review-ambitious-but-disappointingly-shallow/
