Amikor először álltam az izraeli katonák előtt a Netzarim ellenőrzőponton Gázában 2024 áprilisában, már túl voltunk hat hónapnyi háborún. De ez volt az első alkalom, hogy szemtől szembe kerültem velük – és tudtam, hogy minden szavam számít, akár az életünkért is. Azóta sem tudom kiverni a fejemből azt a pillanatot, amikor a gépies kérdések mögött egy olyan rendszer állt, amely nemcsak minket figyelt, hanem minden mozdulatunkat, minden kapcsolatunkat digitálisan is nyomon követte.
A túlélésért játszott szerep: igazat mondani, de csak annyit, amennyi kell
Feleségemmel, Asmaával és két éves kisfiunkkal, Rafikkal készültünk erre a találkozóra. Asmaa terhes volt, Rafik pedig alultáplált és gyenge. Tudtuk, hogy nem mondhatjuk el teljesen az igazat – nem árulhattuk el, hogy újságírók vagyunk, vagy hogy menekülni akarunk Gázából az egyiptomi Rafah átkelőn keresztül. Csak annyit mondtunk, hogy egy kitelepített család vagyunk, aki Izrael utasításait követi – utasításokat, amelyek gyakran légiposta szórólapokon vagy automatikus telefonhívásokon keresztül érkeztek.
Az út a tengerparti romos úton vezetett. A babakocsi kerekei csikorogtak a törött betonon, felettünk drónok zümmögtek. A Netzarim ellenőrzőpont egykor családok sétányának számított itt a parton – ma tankokkal, földsáncokkal és arcfelismerő kamerákkal teli katonai folyosóvá vált.
Az arcfelismerő kamera hideg tekintete
A katonák ötös csoportokba tereltek minket. Amikor Asmaa és Rafik előttünk haladtak át egy sötét kameránál, amelynek piros fénye villogott, visszatartottuk a lélegzetünket. Aztán engem hívtak elő. A nevemet kimondták – és hirtelen minden előre gyakorolt válaszom értelmét vesztette. Nem attól féltem, amit megtudhatnak rólam; attól rettegtem, amit már tudtak.
Izrael 2023 október 7-e után indított katonai hadművelete Gázát felismerhetetlenné változtatta. Bombák és tankok pusztították el otthonainkat és közösségeinket – de mindez csak egy része volt a történetnek. A másik oldalon ott volt egy kifinomult megfigyelőrendszer: drónok lebegtek az égbolton, arcfelismerő kamerák pásztázták az utcákat, telefonjainkat figyelték és lehallgatták hívásainkat.
A mesterséges intelligencia mint halálos eszköz
A hadsereg mesterséges intelligenciát használt célpontok kiválasztására – állítják szakértők és helyiek –, miközben szociális média fiókjainkat is monitorozták. Az izraeli hadsereg tagadja ezeket az állításokat: szerintük soha nem céloztak meg szándékosan újságírókat vagy civileket.
De én magam is megtapasztaltam ezt a rendszert: két nappal azután, hogy átengedtek a Netzarim ponton, sikerült elmenekülnöm Gázából. Az elmúlt évben több tucat emberrel beszéltem Gázában arról, milyen érzés folyamatosan megfigyelve élni.
A félelem beszivárgása a mindennapokba
Marwan kórházigazgató elmondta nekem: „Mi értelme van annak, hogy látják Facebook-bejegyzéseimet vagy lehallgatják hívásaimat, amikor tömeges mészárlás zajlik körülöttünk?” De aztán mégis mesélni kezdett arról, hogyan zárta be magát egyre inkább ebbe a megfigyelő hálóba: már nem merte felhívni testvérét sem féltve attól, hogy bármi félreérthető lehet.
Khaled mentős arról számolt be nekem egy kihallgatás során: „Minden üzenetet látják.” Egy egyszerű SMS is elég volt arra, hogy megmutassák neki mennyire behatolnak privát életébe.
Mindenki mesélt arról az érzésről, amikor úgy érzi: még gondolatai is nincsenek biztonságban.
A drónok zümmögése mint állandó rémület
Mary íróként mesélte el nekem egyik legmegrázóbb élményét: éjszaka felébredt egy zümmögő hangra – egy drón lebeghetett közvetlenül mellette. Néhány héttel később egy női szomszédját lelőtték egy ilyen fegyveres drónnal a balkonon gyerekével együtt.
„Nem is maga a halál félelmetes,” mondta Mary. „Hanem az előtte járó terror.”
A technológia árnyoldala: kontroll helyett rettegés
Gáza lakói számára nemcsak fizikai veszteségeket jelentett ez a háború – elveszítették azt is, ami láthatatlan: a magánszférát és azt az intimitást, amely lehetővé tenné a félelem nélküli kommunikációt.
Egy 2023-as felmérés szerint majdnem kétharmaduk úgy érzi: folyamatosan figyelik őket az izraeli hatóságok.
Ez nem csupán technológiai kérdés; ez évtizedek óta tartó megszállás totális kontrollja digitális köntösben – ahol még ha nincs is mit rejteniük az embereknek, akkor sem lehetnek nyugodtak.
A családi múlt árnyai és a digitális megszállás
A családom története is erről szól: nagyapáim 1948-ban menekültek el Jaffából; nagymamám mindig azt mondta: még lisztet is csak papírok ellenében kaphattak segélyből. Ez volt az első kontroll – éhség és adminisztráció eszközei.
Az izraeli megszállás kezdetektől fogva örökölte ezeket a megfigyelési módszereket – népszámlálásoktól kezdve térképezésen át egészen az elektronikus kommunikációig.
A digitális kor fogságában
Amikor gyerek voltam, apám már akkor gyanakodva kezelte a technológiát: nem vett okostévét vagy nem vette fel rögtön a telefont. Tudta jól – valaki hallgat minket.
A 2000-es években Gáza lett talán az egyik legjobban megfigyelt terület a világon. Minden mozdulatunkat drónok pásztázták; telefonjaink jelei térképezték mozgásunkat; engedélyeinket digitális adatbázisokban tárolták.
A nagy tech cégek szerepe
Kiderült: több nyugati techóriás segítette Izraelt ebben a megfigyelési rendszerben. Microsoft adatközpontjai tárolták milliónyi lehallgatott palesztin hívást; Palantir technológiája támogatja katonai műveleteket; Google Photos arcfelismerést biztosított; Amazon pedig titkos rendszerekkel segítette az adatkezelést.
Ezekkel az eszközökkel algoritmusok rangsorolták az embereket fenyegetettség alapján – döntve arról ki élhet vagy halhat meg pillanatok alatt.
A drónok mint gyilkos szemek
A drónokat Gázában zanana-nak hívjuk – „zümmögők”. Ezek nemcsak figyelnek; néha fegyvereket hordoznak és akár hangokat is utánoznak – például síró babákét –, hogy megtévesszék áldozataikat.
Sokan féltek még ételosztó helyekre is menni attól tartva, hogy arcukat felismerik és bekerülnek egy „feketelistára”. Egyes biztonsági őrök ezt megerősítették külsős riportereknek.
Túlélési stratégiák és emberi történetek
Mohammed például mindent megtett azért, hogy minél átláthatóbb legyen: áttetsző zacskót vitt piacra és sosem hagyott magán hordozható táskát. Mégis megaláztatások sora várta őt egy elfogás során: meztelenre vetkőztették esőben állva órákig bilincselve.
Egy női fogvatartott pedig kegyetlen kínzásokról számolt be – verésekből és megaláztatásokból álló pokolról –, miközben kollaborációra próbálták rávenni őt ígéretekkel és fenyegetésekkel.
Újságíróként célkeresztben
Már 2023 októbere óta jelentettem meg tudósításokat Gázából különböző médiumoknak. Telefonomat tele fenyegetésekkel bombázták; kollégáim közül sokakat megöltek vagy célba vettek azért mert beszéltek igazságokról.
Egyik kolléganőm például abbahagyta az újságírást saját biztonsága érdekében – választania kellett családja vagy munkája között.
A személyes veszteség súlya
Egy reggel bombatalálat érte otthonunkat. Én magam alig bírtam mozogni a romok alatt; feleségem és kisfiam életben maradtak ugyan de négy másik családtagunk meghalt azon a napon. Tudtam: valószínűleg engem követtek telefonon keresztül egészen odáig.
A gépek mögött emberek vannak
Bár sokszor úgy éreztem magam mint egy adatpont vagy célpont ebben a hideg rendszerben, mindig ott volt bennem az emberi oldal: apaként aggódva Rafikért; férjként Asmaáért; újságíróként pedig azért hogy elmondjam ezt mindenkinek.
Kihallgatásaim során láttam hogyan használják fel minden apró információmat ellenem – még olyan részleteket is tudtak rólam amiket soha nem osztottam meg nyilvánosan.
A jövő árnyai
Bár most már biztonságban vagyunk Egyiptomban, tudom jól: Gázában továbbra is működik ez a totális megfigyelési rendszer. Az amerikaiak által működtetett drónfelügyelet csak újabb réteg ezen kontroll alatt. A jövőbeni lakhatási engedélyekhez is hasonló digitális jóváhagyások kellenek majd – akik nem felelnek meg ennek, azoknak esélyük sem lesz visszatérni otthonukba.
Zárszóként
Mary szavaival élve: „A magánélet luxussá vált számunkra Gázában miután elveszett emberi méltóságunk.” Ez nem csupán háború vagy megszállás kérdése többé; ez egy olyan valóság ahol a technológia eszköze lett annak hogy elvegyék tőlünk azt ami leginkább emberré tesz minket: szabadságot beszélni félelem nélkül.
Én pedig írok tovább – mert ha már egyszer bekerültünk ebbe az adatbázisba, legalább legyen saját történetünk benne.
Forrás: https://nymag.com/intelligencer/article/watched-tracked-targeted-israel-surveillance-gaza.html
