Ha azt hitted, hogy a rádiós zenék hallgatása után mindenki jól jár, akkor most kapaszkodj meg! Gene Simmons, a legendás Kiss basszusgitárosa nemrégiben egy szenátusi albizottság előtt szólalt fel, és keményen odaszólt a jelenlegi rendszernek. Szerinte ugyanis az előadók – akik megadják a dalok lelkét – jelenleg “rosszabbul vannak kezelve, mint a rabszolgák”, mert nem kapnak fizetést azért, hogy zenéjük szól a rádióban.
Miért nem kapnak fizetést az előadók a rádiós lejátszás után?
A helyzet egyszerűen szólva abszurd: jelenleg az Egyesült Államokban csak a dalszerzők részesülnek jogdíjban, amikor egy dal felcsendül a rádióban. Az előadók – legyenek akár főénekesek vagy háttérzenészek – viszont kimaradnak ebből a pénzügyi körforgásból. Ez pedig nem csak igazságtalan, de egyben teljesen elavult is.
Simmons szenvedélyes beszédében kiemelte, hogy még olyan ikonikus előadók sem kaptak soha egy centet sem a rádiós játékaik után, mint Frank Sinatra, Bing Crosby vagy Elvis Presley. Ezek az emberek milliószor szóltak az amerikai rádiókban, mégsem láttak ebből anyagi hasznot.
Egy meglepő beszélgetés George Strait-tal
A rocker egy friss élményt is megosztott: a Kennedy Center Honors díjátadón megkérdezte George Strait-et, tudja-e, hogy soha nem kapott jogdíjat az egyik legnagyobb slágere, az „Amarillo by Morning” rádiós lejátszásai után. Strait állítólag fogalma sem volt erről, és még utána kellett néznie a menedzsmentjénél.
Simmons így fogalmazott: „Ha ellenzed ezt a törvényt, akkor nem vagy amerikai. Nem hagyhatjuk, hogy ez az igazságtalanság folytatódjon.” És tényleg: hogyan lehetne elfogadható, hogy azok az előadók, akik meghatározzák kultúránkat és identitásunkat – Elvis és Sinatra –, kevesebbet kapnak, mint egy rabszolga? Mert ugye egy rabszolga legalább ételt és vizet kapott…
Mi az American Music Fairness Act?
Az American Music Fairness Act (AMFA) egy olyan törvényjavaslat, amely kötelezővé tenné a rádiótársaságok számára, hogy fizessenek az előadóknak is a műsorszórásért. Ez nem csak erkölcsi kérdés; ez egy komoly pénzügyi kérdés is. A világ más országaiban már régóta így működik: Oroszországban vagy Kínában például mindkét fél – dalszerzők és előadók – részesülnek jogdíjban.
Érdekes módon néhány ország már visszatartja az amerikai előadók jogdíját azért, mert nálunk nincs ilyen rendszer. Ez pedig nemcsak szégyenletes, de gazdasági hátrányt is jelenthet az amerikai zeneiparnak.
“Hogyan lehetünk másodikak Oroszországnál?”
Simmons ezt szó szerint így mondta ki: „Egy állítólagos despotikus ország jobban fizeti a Rock & Roll királyát (Elvist), mint mi magunk. És mi itt tétlenül nézzük?” Ez szerintem nagyon erős kijelentés – de sajnos igaz is.
A vita másik oldala: mit mondanak a rádiók?
A meghallgatáson Michael Huppe, a SoundExchange nonprofit szervezet vezetője is felszólalt Simmons mellett. Ők gyűjtik és osztják szét a digitális streaming jogdíjakat, így érthető módon támogatják az AMFA-t.
Ezzel szemben Henry Hinton, aki négy észak-karolinai rádióállomás tulajdonosa és műsorvezetője volt az egyetlen ellenző. Szerinte ez az új teljesítmény-jogdíj „gazdaságilag tarthatatlan” lenne a helyi rádióknak. Hinton azt mondta: ha új díjakat kell fizetniük, akkor máshol kell spórolniuk – például helyi sportközvetítések vagy alkalmazotti bérek rovására.
Simmons erre csak annyit reagált: „Három állomásod talán 500 dollárt kellene fizessen – ha egyáltalán –, mi ebben a probléma?” Egy ilyen válasz szerintem tökéletesen összefoglalja azt az igazságtalanságot és aránytalanságot, ami jelenleg fennáll.
Kik támogatják még az American Music Fairness Act-et?
A törvényjavaslat mögött számos híres zenész áll ki nyilvánosan. David Byrne-től Randy Travis-en át Boyz II Men-ig sokan kampányolnak érte mind Washingtonban, mind pedig a médiában. Master P tavaly még egy véleménycikket is írt róla a Rolling Stone magazinnak.
Ez azt mutatja, hogy ez nem csak egy szűk szakmai kérdés vagy pénzügyi vita; ez egy széles körben támogatott mozgalom arra, hogy végre tisztességesen bánjunk azokkal az emberekkel, akik életre keltik kedvenc dalaidat.
Összegzés: Miért számít ez neked?
Lehet, hogy te csak bekapcsolod reggelente kedvenc rádióállomásodat vagy autóban hallgatod a slágereket. De gondolj bele: azok az előadók és zenészek nap mint nap dolgoznak azon, hogy neked örömöt okozzanak. Ha ők nem kapják meg méltó jutalmukat ezért – miközben más országok már rég lépték ezt meg –, akkor valami nagyon nincs rendben.
Szerintem ez nem csak zenei kérdés; ez alapvető igazságossági ügy is. Ha tényleg értékeljük azt a kultúrát és örökséget, amit ezek az előadók képviselnek, akkor ideje lépnünk. Az American Music Fairness Act pedig pont ezt tenné lehetővé.
Te mit gondolsz? Támogatnád ezt a törvényt? Vagy úgy érzed, hogy túl nagy terhet róna ez a helyi rádiókra? Írd meg kommentben!
