2025. november 8-án Brazíliában, az egyre fogyatkozó Amazonas esőerdő szélén kezdődött meg a COP30 ENSZ klímakonferencia, amelyen a világ vezetői összegyűltek, hogy közösen lépjenek fel a globális klímaválság ellen. A találkozó fókuszában a fejlődő országok és a gazdagabb nemzetek közötti kibocsátási különbségek kiegyenlítése áll, hiszen ezek az országok szenvedik el leginkább a klímaváltozás pusztító hatásait, miközben az üvegházhatású gázok legnagyobb részét a fejlett államok bocsátják ki.
A COP30 konferencia céljai és kihívásai
A brazil elnök, Luiz Inácio Lula da Silva hangsúlyozta, hogy sürgős szükség van egy konkrét cselekvési tervre, amely képes visszafordítani az erdőirtást, felváltani a fosszilis tüzelőanyagokat és mozgósítani a szükséges forrásokat. Az egyik legfontosabb kezdeményezés egy globális karbonpiac létrehozása, amely lehetőséget adna azoknak az országoknak vagy vállalatoknak, amelyek kevesebb kibocsátást produkálnak a kitűzött céljaiknál, hogy kreditjeiket eladják azoknak, akik túllépik vállalásaikat.
Anyagi támogatás és nemzetközi ígéretek
A gazdagabb országok tavaly 300 milliárd dollárt ígértek a szegényebb nemzetek támogatására, hogy azok kezelni tudják a klímaváltozás széleskörű hatásait. Azonban eddig egyetlen fillér sem érkezett meg ezekhez az országokhoz. A fejlődő államok és nemzetközi civil szervezetek szerint ez az összeg messze nem elegendő: ők legalább 1,3 billió dolláros támogatást tartanak szükségesnek különböző kormányzati és magánforrásokból.
A legsúlyosabban érintett országok hangja
A pénteki vezetői találkozón több olyan ország képviselője is felszólalt, amelyek már most is súlyos károkat szenvednek el. Smith Augustin haiti diplomata elmondta, hogy az elmúlt időszakban pusztító hurrikánok, például Melissza milyen mértékben rombolták le hazáját. A kis szigetállamok pedig – amelyek hozzájárulása a globális kibocsátáshoz minimális – mégis aránytalanul nagy árat fizetnek.
Kithure Kindiki kenyai alelnök beszámolt arról, hogy országa egyre gyakoribb szélsőséges időjárási eseményekkel küzd: hosszú aszályokat váltanak fel pusztító árvizek, amelyek életveszélyes földcsuszamlásokkal járnak együtt. Nemrégiben halálos földcsuszamlás történt Kenyában.
Barbados miniszterelnöke, Mia Mottley kemény kritikával illette a világ vezetőit: „Le kell hajtanunk fejünket szégyenkezve”, mivel az Egyiptomban 2022-ben létrehozott veszteség- és kárenyhítési alap tőkéje még mindig kevesebb mint 800 millió dollár, miközben Jamaica több mint 7 milliárd dolláros károkat szenvedett el. Hasonlóan súlyos helyzetben vannak Kuba, Haiti és a Bahama-szigetek is.
Az Afrikai Unió Bizottságának elnöke, Mahmoud Ali Youssouf hangsúlyozta: ezek az országok nem alamizsnát kérnek, hanem klímaigazságosságot.
Kritika az Egyesült Államok felé
Több vezető bírálta az Egyesült Államokat is, amely Donald Trump elnöksége alatt „átverésnek” minősítette a klímaváltozást és megtagadta egy ENSZ-képviselő küldését a tárgyalásokra. Ezzel párhuzamosan tovább mélyítették fosszilis energiahordozók kitermelését és használatát.
Az ENSZ környezetvédelmi programjának figyelmeztetései
A közelmúltban megjelent jelentésében az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) arra figyelmeztetett, hogy „nagyon valószínű”, hogy a világ hamarosan túllépi az 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedési küszöböt – amelyet a párizsi egyezményben fogadtak el –, akár már a következő évtizedben.
Az ENSZ főtitkárának felszólítása
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár Brazíliában tartott beszédében arra hívta fel a jelenlévőket, hogy válasszanak: vezessenek vagy engedjék magukat vezetni a pusztulásba. „Túl sok vállalat rekordprofitot termel a klímaválság okozta pusztításból, miközben milliárdokat költenek lobbi tevékenységre, megtévesztésre és előrelépések akadályozására. Túl sok vezető pedig ezeknek az érdekcsoportoknak van kiszolgáltatva” – mondta Guterres.
A főtitkár hozzátette: bár rövid távon elkerülhetetlennek tűnik az 1,5 Celsius-fokos határ átlépése, „az számít igazán, hogy mennyivel és meddig”. Az ENSZ célkitűzése szerint 2030-ra világszerte közel felére kell csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátást, 2050-re pedig nettó zéróra kell jutniuk az országoknak – ezt követően pedig negatív kibocsátásra kell törekedniük.
Összegzés
A COP30 konferencia kulcsfontosságú pillanatot jelent a globális klímavédelem történetében. A fejlődő országok sürgetik a gazdagabb nemzeteket arra, hogy ne csak ígéreteket tegyenek, hanem konkrét lépésekkel támogassák őket abban, hogy megküzdjenek a már most is súlyos következményekkel járó klímaváltozással. A világ vezetőinek felelőssége óriási: vagy együttműködnek egy fenntarthatóbb jövő érdekében, vagy hagyják tovább romlani bolygónk állapotát.





