Ha valaki, akkor Joan Brugge, Ph.D., a Harvard Medical School egyik vezető kutatója pontosan tudja, milyen nehézségekkel jár ma a rákkutatás. „Nem állhatunk meg csak azért, mert most nehézségekkel nézünk szembe” – mondja az irodájában ülve. „Mindannyiunknak keményen kell dolgoznia, hogy változást érjünk el a rákbetegek és családjaik életében. Ez mindenkit érint.”
A remény egy apró üvegben: a mellrák megelőzésének kulcsa
Harvard orvosi campusán egy egyszerűnek tűnő fémasztalon két tucat kis üveg sorakozik, mindegyik rózsaszín műanyag fedéllel lezárva. Ezekben az üvegekben rejlik Joan Brugge jelenlegi, többéves kutatási projektjének lényege: mellszövetminták, amelyeket páciensek adományoztak biopszia vagy műtét után.
Brugge óvatosan felemel egy üveget, és tiszteletteljesen nézi. Ezekben az apró mintákban rejlik az a lehetőség, hogy új utakat találjunk a mellrák megelőzésére – egy olyan betegségre, amely az Egyesült Államokban minden nyolcadik nőt érint, és férfiakat is sújthat.
A kutatócsoport már több mint száz ilyen mintát elemzett. Nagy teljesítményű mikroszkópokkal és bonyolult számítógépes algoritmusokkal térképezik fel a mellrák kialakulásának minden lépését: az első sejtmódosulástól kezdve egészen a kis sejtcsoportok kialakulásáig – még jóval azelőtt, hogy ezek daganatokká nőnének.
A „magsejtek” felfedezése – egy újabb lépés a megelőzés felé
2024 végén Brugge és csapata áttörést ért el: sikerült azonosítaniuk olyan speciális sejteket a mellszövetben, amelyek tartalmazzák a daganatok genetikai magját. Ami igazán meglepő volt: ezek a „magsejtek” meglehetősen gyakoriak, jelen vannak minden egészségesnek tűnő mintában is – még azokban is, akik soha nem szenvedtek mellrákban.
Ezek az eredmények új reményt adnak arra, hogy megtaláljuk azt a módot, amellyel időben felismerhetjük, izolálhatjuk és elpusztíthatjuk ezeket a mutáns sejteket, mielőtt daganatokká fejlődnének.
A finanszírozási válság árnyékában
De itt jön be a képbe egy sötétebb oldal. Idén áprilisban Joan Brugge laborjának 7 millió dolláros szövetségi támogatását befagyasztották – pont akkor, amikor éppen kritikus fázisban voltak. Az ok? A Trump-kormányzat felfüggesztette Harvard egyetem szövetségi támogatásait az antiszemitizmus kezelése miatt az intézményben.
Ez nem csak pénzügyi csapás volt: hétből tizennyolc munkatársát elveszítette Brugge. Többen elvesztették ösztöndíjaikat vagy fizetésük bizonytalanná vált. Bár szeptemberre helyreállt a támogatás, addigra már lemaradtak a következő pályázati kör jelentkezési határidejéről – így augusztusban véget érhet jelenlegi finanszírozásuk.
Küzdelem az új forrásokért és az elvándorló tehetségekért
Brugge kénytelen volt magánalapítványoktól és adományozóktól pénzt szerezni, hogy legalább két pozíciót meg tudjon tartani egy évig. Azonban az álláskeresők óvatosak – ki akar ma bizonytalan helyzetbe kerülni?
Az Egyesült Államok rákkutatási finanszírozása bizonytalanabb, mint valaha. A Trump-kormányzat javasolta az NIH (Nemzeti Egészségügyi Intézet) költségvetésének majdnem 40%-os csökkentését 2026-ra. Ezzel szemben a Kongresszus különböző tervei növelnék azt – de még nincs konszenzus.
Milyen hatással van mindez ránk?
Mark Fleury, az Amerikai Rákszövetség képviselője emlékeztet arra, hogy az állami finanszírozás nélkül nem csökkent volna ennyit a rák miatti halálozás az elmúlt évtizedekben. „Még rengeteg út áll előttünk” – mondja –, „mert vannak még nagyon veszélyes ráktípusok és olyan társadalmi csoportok, akik számára sokkal rosszabbak az esélyek.”
A költségvetési megszorítások közvetlenül befolyásolják majd a kezelési lehetőségeket is: egy 10%-os NIH-költségvetéscsökkentés évente két új gyógyszer vagy kezelés piacra kerülését akadályozná meg.
A gyógyszerfejlesztés veszélyben
Egy friss tanulmány szerint az FDA által jóváhagyott új gyógyszerek több mint fele NIH-támogatással készült kutatások eredménye volt. Ha az NIH költségvetése valóban ilyen mértékben csökkenne, sok ígéretes gyógyszer soha nem jutna el hozzánk.
Pierre Azoulay, a Massachusetts Institute of Technology professzora szerint ez olyan kérdéseket vet fel, amiket nem hagyhatunk figyelmen kívül: „Mintha saját magunkat lőnénk lábon.”
A jövő generáció kutatóinak kilátástalansága
A finanszírozási bizonytalanság nemcsak Brugge laborját sújtja. A kutatócsoportból többen elhagyták az országot vagy más területekre mentek dolgozni. Egyikük például Svájcba költözött Ph.D.-programra – mert úgy érezte, Amerikában már nem biztonságos vagy kiszámítható hely tudományos karriert építeni.
Brugge már nem vesz fel külföldi jelentkezőket sem – nem engedheti meg magának azt az újonnan bevezetett vízumdíjat, amely akár százezer dollárba is kerülhet egy külföldi kutató után.
Kutatói lét vagy túlélés?
„Mindig ott lesz ez az egzisztenciális fenyegetés” – mondja Brugge –, „nem tudjuk, mikor jön egy újabb döntés vagy esemény, ami hasonló károkat okozhat.” Már többször gondolt arra is, hogy bezárja laborját. De amikor ránéz ezekre a rózsaszín fedeles üvegekre, még mindig látja bennük azt a hatalmas potenciált, ami miatt érdemes folytatni.
Zárszóként
A harvardi labor története nem csak egy tudományos sikersztori vagy kudarc; ez egy élő példa arra is, hogyan tudják politikai döntések és bürokratikus akadályok megbénítani azt a munkát, ami emberek millióinak életét menthetné meg. Joan Brugge kitartása inspiráló – de vajon meddig bírja még ezt a nyomást? És mi lesz azokkal a fiatal tehetségekkel, akik most döntenek arról, hogy maradnak-e itthon vagy mennek máshová?
Ez nem csak amerikai probléma; globális kihívásként kell tekintenünk rá. Mert ha most nem támogatjuk eléggé a rákkutatást, holnap már késő lehet visszafordítani azt a kárt, amit okozhatunk saját magunknak.
