Ha most nem figyelünk oda a korallzátonyokra, könnyen lehet, hogy pár évtized múlva már csak képeken láthatjuk őket. Mauritius partjainál az idei tavaszi hőhullámok során az óceánok hőmérséklete olyan magasra szökött, hogy a korallok 80%-a elsápadt, vagyis kifehéredett – ez pedig egyenlő a pusztulással. De van egy jó hír is: a szigetországban zajló hőálló koralltelepítési programok biztató eredményeket mutatnak, és talán még nem késő cselekedni.
Miért olyan fontosak a korallzátonyok?
A korallzátonyok nem csak gyönyörűek, hanem létfontosságúak is: az összes tengeri faj negyedének adnak otthont, és világszerte milliók megélhetését biztosítják. Mauritius környékén közel 250 korallfaj él, amelyek nemcsak a biodiverzitás szempontjából értékesek, hanem a turizmus és halászat milliárdos bevételeinek alapját képezik.
Azonban a tudósok egyre hangosabban figyelmeztetnek: ha nem lépünk sürgősen, 2050-re szinte az összes egészséges korallzátonyt elveszíthetjük. Ez pedig nem csak természeti katasztrófa lenne, hanem gazdasági és társadalmi válság is.
A hőálló korallok – vajon tényleg megmenthetik a zátonyokat?
A Mauritius Oceanography Institute kutatói az elmúlt időszakban olyan korallfajokat azonosítottak, amelyek jobban bírták a márciusi hőhullámot. Ezek a hőálló változatok túlélési aránya jelentősen meghaladta a többi fajét – egyes esetekben mindössze 10% fehéredést tapasztaltak, míg a természetes állományban ez sokkal rosszabb volt.
Nadeem Nazurally, a Mauritius Egyetem kutatója saját tenyésztelepein figyelte meg ezt az eltérést: míg a természetes élőhelyeken hatalmas károk keletkeztek, nála az utóbbi években akár 88%-os túlélési arányt is mértek. Ez azért meglepő és biztató egyszerre – hiszen azt mutatja, hogy megfelelő fajválasztással és gondos telepítéssel még van esélyünk.
Hogyan működik ez a gyakorlatban?
A siker kulcsa a fajok gondos kiválasztása és elhelyezése. A kutatók különböző körülmények között tesztelik a korallokat, hogy megtalálják azokat, amelyek leginkább ellenállnak a meleg víz okozta stressznek. Ezekből lesznek aztán azok az „alapító” kolóniák, amelyekből új zátonyrendszereket építenek.
Idén Mauritius partjainál az óceán felszíni hőmérséklete elérte a 31°C-ot (88°F), ami jóval magasabb az átlagosnál. Az első nagyobb fehéredési hullám még 1998-ban történt, azóta pedig további három hasonló esemény sújtotta a térséget.
Változás a helyi koralltelepítési stratégiában
A kormány nemrégiben átgondolta eddigi stratégiáját, miután egy audit rávilágított arra, hogy sok hagyományos tenyésztelepen alig marad életben néhány százaléknyi korall. Egyes helyeken még 10% sem volt az életben maradás aránya – ez pedig nyilvánvalóan tarthatatlan.
Ezért most már nem csak a hagyományos töredékes szaporítást támogatják, hanem egyre nagyobb hangsúlyt kap a szexuális szaporítás is. Ez azt jelenti, hogy nem klónokat hoznak létre, hanem genetikai sokféleséget biztosító új kolóniákat nevelnek – ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy ezek az élőlények alkalmazkodni tudjanak az egyre változó környezeti feltételekhez.
A helyi kezdeményezések
Például az Odysseo óceánárium évente gyűjti össze a korallel való szaporodáshoz szükséges petesejteket és spermiumokat. Ezeket lebegtetett tenyészetekben termékenyítik meg természetes módon – így jönnek létre azok az új generációk, amelyek remélhetőleg ellenállóbbak lesznek.
Nagy volumenű projektek és kritikák
A Nemzetközi Fejlesztési Program (UNDP) támogatásával egy tízmillió dolláros projekt keretében novemberig közel nyolc hektárnyi károsodott zátonyt szeretnének helyreállítani Mauritiuson. Már három hektárt beültettek tenyészetből származó korallokkal.
Persze akadnak kritikus hangok is: sokan úgy vélik, hogy ezek az erőfeszítések nem tudják lépést tartani az éghajlatváltozás gyors ütemével. A nagy volumenű telepítések költségesek és gyakran sikertelenek. Mások szerint viszont pont azért kell folytatni ezeket a munkákat, mert nincs más alternatíva – csak jobb módszerekkel lehet hatékonyabbá tenni őket.
Több mint puszta túlélés
A helyreállított zátonyok nem csupán magukban véve fontosak: új élőhelyeket teremtenek halaknak és más tengeri élőlényeknek is. Emellett fiatal kutatók tanulhatnak itt gyakorlati tudást, és a helyi közösségek is erősödhetnek általa – hiszen közvetlen kapcsolatba kerülnek természeti értékeikkel.
Nazurally például aktívan oktatja a helyieket koralltartási technikákra, ezzel inspirálva egy új generációt arra, hogy foglalkozzanak tengerbiológiával és környezetvédelemmel.
Kihívások és kilátások
A legfrissebb globális jelentések szerint már akkor kritikus ponthoz érkeznek ezek az élőlények, ha mindössze két fokkal emelkedik az óceán hőmérséklete – nos, már most több mint két fokkal vagyunk túl az ipari forradalom előtti időszakon.
Mauritius kormánya májusban váratlanul szigorúbb irányelveket vezetett be a telepítési projektekre vonatkozóan – ez sokakat meglepett és vitát váltott ki. Végül szakértők bevonásával finomították ezeket az előírásokat.
Pierre Edgard Daniel Marie kutató szerint ugyanakkor nem szabad feladni: folyamatosan tesztelik az újabb hőtűrő fajtákat és fejlesztik technikáikat annak érdekében, hogy minél hatékonyabb legyen a védekezés.
Megmenthetjük még időben?
Kérdés persze: vajon elég időt nyerhet-e ez a fajta helyreállítás ahhoz, hogy közben globálisan is sikerüljön visszaszorítani az óceánok felmelegedését? Ez nem csak Mauritius számára fontos kérdés – minden tengerparti ország sorsa múlik rajta.
Több ezer mauritiusi család él abból, hogy halászhatnak egészséges zátonyok mentén. Ha ezek eltűnnek, nemcsak természeti katasztrófával nézünk szembe, hanem gazdasági összeomlással is. A koralltelepítés tehát egy eszköz sok közül – de nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy megőrizzük ezt az értékes ökoszisztémát.
Forrás: https://happyeconews.com/heat-resistant-coral-restoration/
