A klímaváltozás elleni küzdelem egyik kulcskérdése a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Egy friss kutatás rávilágított arra, hogy az Egyesült Államokban a húsfogyasztás jelentős mértékben hozzájárul ezekhez a károsanyag-kibocsátásokhoz, különösen az ország nagyvárosaiban. A Nature Climate Change tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az amerikai városok évente több mint 11 millió tonna húst fogyasztanak, ami mintegy 329 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással egyenértékű.
A húsfogyasztás és az üvegházhatású gázok kapcsolata
Benjamin P. Goldstein, a Michigan Egyetem környezetvédelmi és fenntarthatósági adjunktusa, valamint a tanulmány vezető szerzője elmondta az ABC News-nak, hogy ez a kibocsátási mennyiség összevethető az Egyesült Államok háztartási fosszilis tüzelőanyag-felhasználásából származó éves kibocsátással, amely körülbelül 334 millió tonna.
Ezen túlmenően a húsfogyasztásból eredő kibocsátások meghaladják az Egyesült Királyság (305 millió tonna) és Olaszország (313 millió tonna) teljes éves szén-dioxid-kibocsátását is. Ez jól mutatja, hogy az élelmiszer-fogyasztási szokások milyen jelentős hatással vannak a globális környezetre.
Az amerikai nagyvárosok húsfogyasztása
A tanulmány kiemeli, hogy az Egyesült Államok három legnépesebb városa – New York City, Los Angeles és Chicago – évente összesen 3,2 millió tonna húst fogyaszt. Ez a mennyiség jelentős terhet ró a környezetre, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a hús előállításának komplex ellátási láncait.
A hús- és tejtermékek hozzájárulása az üvegházhatású gázkibocsátáshoz már régóta ismert, azonban eddig nehéz volt pontosan nyomon követni ennek hatását a városi környezetben. Ennek oka, hogy az agrártermelés gyakran kiterjedt vidéki területeken zajlik, ahol a hagyományos számítási módszerek nem képesek megfelelően leképezni a regionális különbségeket.
A „szénlábnyom” térképezése: Hogyan mérik a húsfogyasztás környezeti hatását?
A kutatók egy innovatív, nagy felbontású modellt alkalmaztak annak érdekében, hogy összekapcsolják a húsfogyasztást azokkal a vidéki régiókkal, ahol az állatok takarmányát termesztik, magukat az állatokat nevelik és feldolgozzák. Ennek eredményeként 3 531 amerikai város „szénlábnyomát” térképezték fel részletesen.
A kutatás során megállapították, hogy az amerikaiak évente körülbelül 4,6 millió tonna csirkét, 3,7 millió tonna marhahúst és 2,7 millió tonna sertéshúst fogyasztanak. Ugyanakkor Goldstein hangsúlyozta, hogy a húsfogyasztás karbonlábnyoma nagymértékben függ attól, hogy hol termelik azt.
Ez részben annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok ellátási láncai akár több ezer mérföldet is átfoghatnak és több száz megyét érinthetnek. Például Los Angeles marhahúsának beszállítói tíz megyéből származnak; ezek pedig további 469 megye állataira támaszkodnak, melyeket 828 megye mezőgazdasági termelői takarmányoznak.
Miért fontos ez a kutatás?
Goldstein elmondta, hogy eddig az urbanisztikai fenntarthatóság főként az épületekre, közlekedésre, vízgazdálkodásra és hulladékgazdálkodásra koncentrált. Azonban kevesebb figyelmet fordítottak arra a komplex ellátási láncra, amely termékeket juttat el a városokba ugyanakkor más területeken okoz környezeti változásokat.
„Amikor arról gondolkodunk, hogyan csökkentsük a városok karbonlábnyomát,” mondta Goldstein, „fontolóra kell vennünk ezeket az összetett ellátási láncokat is.”
Környezeti hatások csökkentése: Mit tehetünk?
A kutatók szerint az Egyesült Államokban akár 51%-kal is csökkenthető lenne a húsfogyasztásból eredő kibocsátás olyan intézkedésekkel, mint például az élelmiszer-pazarlás mérséklése vagy a diéták átalakítása marháról baromfira.
A Mezőgazdasági Népszámlálás adatai alapján pontosan nyomon követhető megyeszinten az élelmiszertermelés volumene és jellemzői – beleértve az öntözést és műtrágya-használatot –, valamint hogy hol termesztik azt a takarmányt, amit az állatok elfogyasztanak. Ezen információk összekapcsolása a vágóhidak számával és kapacitásával lehetővé teszi annak feltérképezését is, hogyan hatnak ezek az ellátási láncok egyenként a környezetre.
„Ez jól mutatja,” mondta Goldstein, „milyen erősen kölcsönösen függnek egymástól a városi és vidéki életmódok.”
További fenntartható stratégiák
A kutatás szerint további lehetőségek rejlenek abban is, hogy miként lehet csökkenteni a hús előállításának „nettó lábnyomát”. Például olyan módszerek alkalmazása révén, amelyek integrálják a fák telepítését és az állattartást legeltetés formájában.
Az egyéni fogyasztók számára pedig továbbra is alapvető tanács marad: törekedjünk növényi alapú étrendre vagy válasszuk inkább a baromfit vagy sertést marhahús helyett. Ez jelentős lépés lehet fenntarthatóbb étkezési szokások kialakításában.
„Nem feltétlenül arról van szó,” zárta gondolatait Goldstein, „hogy hogyan termeljük meg az élelmiszereket vagy milyen távolságot tesz meg egy-egy termék – sokkal inkább arról kell gondolkodnunk, mit viszünk be testünkbe.”
Forrás: https://abcnews.go.com/US/carbon-cost-meat-us-greenhouse-gas-emissions-released/story?id=126614961
