Nemrég jelent meg egy olyan kutatás, ami engem személy szerint mélyen megrázott. A Washingtoni Egyetem Egészségügyi Metrikák és Értékelések Intézetének (IHME) friss elemzése szerint az intim partneri erőszak (IPV) és a gyermekek elleni szexuális erőszak (SVAC) nem csupán társadalmi vagy jogi problémák, hanem az egyik legnagyobb egészségügyi kockázatot jelentik világszerte. És ez nem túlzás: ezek az erőszakformák a nők és gyerekek körében a korai halálozás és rokkantság vezető okai között szerepelnek.
Az erőszak, mint egészségügyi kockázat – új megvilágításban
A Global Burden of Disease (GBD) 2023 tanulmány keretében először térképezték fel átfogóan, hogy milyen széles körű egészségügyi következményekkel jár az IPV és SVAC. A kutatók 204 országban vizsgálták a nők és gyerekek elleni erőszak hatásait, és az eredmények messze túlmutatnak a mentális egészségi problémákon.
Miért lepett meg ez engem? Mert eddig sokan csak társadalmi vagy jogi kérdésként kezelték ezt a témát, pedig valójában egy hatalmas közegészségügyi probléma. Az IPV például nyolc különböző negatív egészségi kimenetellel hozható összefüggésbe, mint például a mentális betegségek, fizikai sérülések vagy akár HIV-fertőzés. A gyermekek elleni szexuális erőszak pedig tizenöt különböző betegséghez köthető, köztük öngyilkossághoz, szerhasználati zavarokhoz és cukorbetegséghez is.
Egészségügyi következmények – mit okoz pontosan az IPV és SVAC?
A kutatás részletesen felsorolja azokat az állapotokat, amelyek összefüggésbe hozhatók ezekkel az erőszakformákkal:
- Gyermekek elleni szexuális erőszak (SVAC): abortusz, vetélés, alkohol- és droghasználati zavarok, asztma, bipoláris zavar, bulimia nervosa, magzati vérzés, viselkedési zavarok, öngyilkosság, HIV/AIDS, skizofrénia, nem HIV-fertőző nemi betegségek, 2-es típusú cukorbetegség.
- Intim partneri erőszak (IPV): abortusz, vetélés, szorongásos zavarok, HIV/AIDS, depresszió, öngyilkosság, testi sérülések és emberölés.
Ezekből látszik: nem csak lelki sebekről van szó. Az IPV és SVAC áldozatai gyakran fizikai betegségekkel is küzdenek – például cukorbetegséggel vagy asztmával –, amelyekről ritkán gondolnánk elsőre, hogy összefüggenek az elszenvedett traumával.
Mekkora a probléma? Számokban kifejezve
A legfrissebb adatok szerint 2023-ban több mint egymilliárd ember – akik már elmúltak 15 évesek – tapasztalt valamilyen formában gyermekkorában szexuális erőszakot. Emellett több mint 600 millió nő élt át valaha intim partneri erőszakot. Ezek az élmények együtt több mint 50 millió elvesztett egészséges életévet jelentenek világszerte – ebből 32 milliót a gyermekek elleni szexuális erőszak okozott.
Képzeld el ezt a számot: több tízmillió évnyi életminőség-vesztés csak azért, mert valaki nem kapott védelmet vagy segítséget!
Különösen fiatal és középkorú nők esetében az IPV és SVAC a negyedik-ötödik leggyakoribb egészségügyi kockázat. Ez megelőzi olyan ismert problémákat is, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség. Ez azért döbbenetes számomra, mert ezekre a betegségekre rengeteg figyelem jut világszerte – míg az erőszak által okozott károk sokkal kevésbé vannak fókuszban.
A férfiakat sem hagyja érintetlenül
Bár főként nőket érint ez a probléma súlyosan, férfiaknál is jelentős: náluk a gyermekek elleni szexuális erőszak az egészségkárosodás kockázatai között a tizenegyedik helyen áll. Különösen magas ez a szám a magas jövedelmű régiókban – például Európában vagy Észak-Amerikában –, ahol ez a negyedik legfontosabb egészségügyi veszélyforrásnak számít.
A halálos következmények: öngyilkosságok és gyilkosságok árnyékában
2023-ban világszerte mintegy 290 ezer haláleset volt közvetlenül összefüggésbe hozható gyermekek elleni szexuális erőszakkal. Ezek többsége öngyilkosságokból, HIV/AIDS-ből vagy cukorbetegségből adódott. Az IPV pedig mintegy 145 ezer halálesetért felelős volt – főként gyilkosságokért és öngyilkosságokért.
A legaggasztóbb adat talán az: csak egy év alatt közel harmincezer nőt öltek meg partnereik világszerte. Ez brutálisan rávilágít arra, hogy mennyire sürgős lenne hatékonyabb védelem bevezetése.
Milyen hosszú távú következményekkel kell számolni?
A kutatás rámutat arra is: az áldozatoknak nem elég egyszerűen megállítaniuk az erőszakot. Hosszú távú orvosi és pszichológiai támogatásra van szükségük – mind fizikailag, mind mentálisan. Az egészségügyi rendszereknek fel kell készülniük arra, hogy felismerjék ezeket az eseteket és megfelelő segítséget nyújtsanak.
Megelőzés és fellépés – mi lehet a megoldás?
Az egyik legfontosabb üzenet számomra ebből a tanulmányból: ezeket az erőszakformákat meg lehet előzni. Nem csak törvényeket kell hozni vagy börtönbe zárni elkövetőket – bár ez is fontos –, hanem komplex stratégiákra van szükség:
- Törvényhozás és végrehajtás: hatékony jogi keretek kialakítása és betartatása;
- Trauma-informált egészségügyi ellátás: ahol nem csak kezelik a tüneteket, hanem figyelembe veszik az áldozatok pszichés állapotát;
- Iskolai prevenció: fiatalokat nevelni arról, mi számít elfogadhatatlan viselkedésnek;
- Közösségi bevonás: helyi programokkal támogatni az áldozatokat;
- Gazdasági megerősítés: anyagi függetlenség növelése különösen nőknél;
- Sektorközi együttműködés: rendvédelem, egészségügy és civil szervezetek összehangolt munkája.
Ezek nélkül nincs valódi változás. És bár vannak előrelépések bizonyos országokban – például dohányzásellenes kampányokhoz hasonlóan –, még mindig rengeteg munka vár ránk.
Záró gondolatok
A GBD tanulmánya világosan megmutatta: az intim partneri erőszak és gyermekek elleni szexuális bántalmazás nem csupán társadalmi probléma vagy büntetőjogi ügy. Ez egy gigantikus közegészségügyi válság, amely milliók életét teszi tönkre minden évben.
Szerintem itt az ideje végre komolyan venni ezt a témát minden szinten: politikai döntéshozókban éppúgy mint hétköznapi emberekben. Mert ha nem teszünk semmit most, ezeknek a traumáknak az árát még generációkon át fogjuk fizetni.
