Robert De Niro talán az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő színész a világon, de amikor Jodie Foster először találkozott vele Martin Scorsese „Taxi Driver” című filmjének forgatásán, mindössze 12 évesen, ő nem pont így élte meg az egészet. Ez engem meglepett, hiszen De Niro neve egyet jelent a profi színészettel – mégis, Foster emlékei szerint akkoriban De Niro inkább unalmasnak tűnt számára.
„Ő vett pártfogásába” – Jodie Foster és De Niro első közös lépései
A Marrakech Filmfesztiválon tartott beszélgetésük során Foster felidézte, hogy De Niro „magához vette” őt, és kávézókba vitte, hogy együtt gyakorolják a dialógusokat. Ám mivel De Niro módszeres színészként teljesen beleélte magát Travis Bickle karakterébe, Foster szerint elég unalmas volt vele lenni.
„Többször is elmondtuk ugyanazokat a sorokat. Biztos vagyok benne, hogy akik találkoztak már Robert De Niróval, tudják: ő az egyik legnagyobb amerikai színész, akivel büszke vagyok dolgozni – de nem a legizgalmasabb ember a földön”, mesélte Foster. „Abban az időben teljesen benne volt a karakterben, ahogy akkoriban szokta lenni. Így hát tényleg unalmas volt, és emlékszem, hogy ezek alatt az ebédek alatt azon gondolkodtam: mi történik itt? Mikor mehetek már haza? Nem nagyon tudott velem beszélgetni, így inkább a pincérekkel és az étterem többi vendégével dumáltam.”
A fordulópont: improvizáció és színészet új dimenziója
Aztán jött a váratlan áttörés: De Niro megmutatta neki az improvizáció lényegét. „A harmadik közös ebédünkre végre beavatta az improvizáció rejtelmeibe, és ez teljesen megnyitotta a szememet arra, mit is jelent igazán színésznek lenni” – emlékezett vissza Foster.
„12 évesen rájöttem: az én hibám, hogy nem hoztam elég energiát. Csak mondtam a sorokat és vártam a következőt, természetesen játszva – de egy karakter felépítése valami egészen más.” Annyira izgatott lettem, még izzadtam is kicsit, nevetgéltem, és rohantam vissza a hotelbe anyukámhoz, hogy elmondjam: ‘Megvilágosodtam!’
A Cannes-i fesztivál és az első nagy lépések
A „Taxi Driver” elvitte Fostert először Cannes-ba is – bár azt is elárulta, hogy senki sem akarta őt vinni oda, mert túl drágának tartották. Anyukája azonban nem hagyta annyiban: ő volt egyben menedzsere is, aki beírta Jodiet egy francia iskolába Los Angelesben.
„Anyám azt mondta: ‘Nem, ez nagyon fontos. Tud franciául. Ez Cannes!’ Így hát saját zsebből fizettük ki a repülőjegyeket.”
Foster nevetve mesélte továbbá, hogy De Niro, Harvey Keitel és Scorsese mennyire paranoiásak voltak amiatt, hogy túl erőszakosnak tartották a filmet – féltek attól is, hogy esetleg X besorolást kap majd.
„Mindannyian együtt tartottuk meg a sajtótájékoztatót, de utána annyira megijedtek, hogy bezárkóztak a Hotel du Cap szobáiba. Így én maradtam egyedül interjúzni franciául az egész Taxi Driver csapat helyett!”
Gyerekszínészként túlélni – Jodie Foster őszinte vallomása
Foster már hároméves korától reklámokban szerepelt, hatévesen pedig bemutatkozott egész estés filmben. Ám azt mondja: sosem választotta ezt az életet magának.
„Sosem akartam színész lenni. Nem vagyok olyan személyiségű ember. Nem akarok asztalon táncolni vagy dalokat énekelni embereknek”, mondta őszintén. „Ez egy kegyetlen szakma volt számomra fiatalon – valaki más választotta ezt nekem úgy, hogy én nem is emlékszem rá.”
„Ezért másképp dolgozom: nem érdekel csak úgy magáért a színészetért. Ha egy lakatlan szigeten lennék, valószínűleg ez lenne az utolsó dolog, amit csinálnék. Csak próbáltam túlélni.”
Támogatás és védelem a fiatal színészeknek
Talán ezért is érzi úgy Foster, hogy ma különösen fontos támogatni a fiatal gyerekszínészeket:
„Hol vannak ilyenkor a szülők? Miért nem mondja senki nekik, hogy talán kevesebb filmet kéne csinálniuk vagy ne legyenek annyira részegek a vörös szőnyegen? Vigyázni akarok rájuk, mert tudom milyen veszélyes ez.”
„Nem értem, ki akarna ma színész lenni akkor, ha tudná: ahhoz hogy kiváló legyen valaki ebben a szakmában, bizonyos értelemben el kell veszítenie az életét.” Szerinte csak úgy lehet ezt feldolgozni, ha világosan elkülönítjük magánéletünket és nyilvános szerepléseinket – amit anyukája segített neki megtanulni.
Erős karakterekre vágyva – női szerepek és rendezők helyzete Hollywoodban
Bár nem választotta tudatosan ezt az utat, mindig vonzódtak hozzá az erős karakterek. Csak olyan szerepeket vállalt el filmjeiben, amelyek központiak voltak.
„Nem akartam senkinek lenni az árnyéka – se testvérnek, se feleségnek vagy barátnőnek. Csak azt akartam, hogy rólam szóljanak a filmek”, viccelődött Foster. Hozzátette azonban: ez részben annak is köszönhető volt, hogy második hullámos feminista érdeklődése vezérelte: „Akarok számítani! Olyan filmeket akarok csinálni, amik számítanak.”
Női rendezők hiánya és üvegplafon Hollywoodban
A karrierje első felében kevés női rendezővel dolgozott együtt – ezt nyíltan fel is vállalta:
„Az elmúlt tizenöt évig alig láttam női nevet mainstream filmek rendezői között.”
Kiemelte azt is, milyen nehézségekkel néznek szembe azok a nők Hollywoodban, akik nagy költségvetésű filmeket szeretnének készíteni:
- Nincs női rendező olyan filmhez sem jelenleg sem Amerikában sem máshol (2025-ben), amelynek költségvetése meghaladja a 125 millió dollárt.
- A stúdiók gyakran azért nem bíznak meg nőket ilyen projektek élén mert nincs nekik előzetes tapasztalatuk.
- Foster szerint előbb tapasztalatot kellene adni nekik kisebb produkciókban.
Marrakech Filmfesztivál: Karrier-díj és új francia nyelvű projektek
A kétszeres Oscar-díjas Jodie Foster most először vett részt a Marrakech Filmfesztiválon (2025 novemberében), ahol karrier-díjat kapott és bemutatta legújabb filmjét is: egy francia vígjáték-thrillert „A Private Life” címmel.
„Természetesen szeretnék több filmet készíteni franciául”, árulta el Foster. „Ez része annak a személyiségemnek is amit eddig nem igazán használhatok ki teljesen – fél kultúrám van benne ugyanis mivel francia iskolába jártam.”
Szerinte a filmes világ globális családja olyan helyzeteket teremt ahol ugyanazok az emberek ugyanabban a farmernadrágban panaszkodnak arra milyen rossz reggel háromkor kávét inni – de közben lehetőség nyílik új kultúrák megismerésére is.
A fesztivál sztárjai között
A fesztivált Bong Joon Ho (a Parasite rendezője) vezeti idén elnökként; zsűritagként pedig olyan nevek szerepelnek mint Jenna Ortega („Wednesday”), Anya Taylor-Joy („Furiosa”) vagy Celine Song („Past Lives”). Egy igazán izgalmas társaság!
Záró gondolatok
Jodie Foster története arról tanúskodik számomra (és remélem neked is), hogy még egy legendás alak mellett is lehetünk kezdetben bizonytalanok vagy épp csalódottak – de ha nyitottak vagyunk tanulni és fejlődni (ahogy ő tette De Niró improvizációs leckéi után), akkor egészen új dimenziók nyílhatnak meg előttünk.
Ezen túl pedig fontos látni azt is: Hollywood még mindig messze van attól az ideáltól, ahol nők egyenlő esélyekkel készíthetnek nagy költségvetésű filmeket. És ha valaki gyerekszínész vagy fiatal tehetség ezen az úton járna ma… hát Jodie szerint vigyázni kell rájuk jobban mint valaha.
Szerinted hogyan változik majd ez az ipar következő tíz évben? És te mit tanultál ebből Jodie Foster őszinte vallomásából?
