Az érmék nem csupán pénzérmék – történelmi üzenetek hordozói is. Egyik legértékesebb kincs a numizmatikusok számára az i.e. 45 körül vert római denárius, amelyen Julius Caesar babérkoszorús profilja látható. Ez a négy grammos ezüstpénz több mint 90%-ban ezüstből készült, ám értékét nem csupán az anyag, vagy a ritkaság adja. Ennél sokkal fontosabb a történelmi jelentősége: ez volt az első olyan érme, amely egy élő római vezetőt örökített meg, miközben a köztársaság az empire (császárság) felé sodródott.
A római denárius – a hatalom kézzelfogható jele
Mielőtt Caesar átlépte volna a Rubicont, arcát megjelentette azon az érmén, amit a rómaiak pénztárcájukban hordtak. Ez erőteljes üzenet volt arról, hogy még egy látszólagos köztársaságban is honnan ered és hová tart minden hatalom. A klasszika-filológus Mary Beard így ír erről az Emperor of Rome: Ruling the Ancient Roman World (2023) című művében:
„Caesar önmagába szerelmes zsarnokként elhatározta, hogy portréival elárasztja a várost és a világot – olyan mennyiségben, amilyet korábban soha nem látott senki: százakat, ha nem ezreket tervezett.”
A jog uralmának utolsó napjaiban Suetonius római történész beszámolt arról, hogy egy állványzatra festett graffitin az állt: „Caesar ma a királyunk.” Több mint kétezer évvel később, az amerikai köztársaságban, amely régóta magát új Rómának képzeli, talán együttérezhetünk ezzel az ismeretlen vandállal.
Donald Trump új egy-dolláros érme terve – párhuzamok és ellentmondások
Nemrégiben jelentették be, hogy Donald Trump amerikai pénzügyminisztériuma egy dolláros érmet bocsát ki az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat 250. évfordulója alkalmából. Az érmen a 47. elnök profilja látható lesz, minden hajtűkanyar a helyén. Brandon Beach amerikai kincstárnok Twitteren így nyilatkozott:
„Nincs itt semmiféle álhír… Alig várom, hogy többet megoszthassak majd, amint véget ér az Egyesült Államok kormányának obstrukciós leállása.”
Ezen túl Joe Wilson dél-karolinai képviselő törvényjavaslatot nyújtott be $250-es bankjegyek nyomtatására Trump portréjával – talán utalva arra, hogy ennyi lesz majd egy tucat tojás ára. Az Egyesült Államok Kongresszusa már 1866-ban kimondta, hogy élő személyeket nem szabad ábrázolni pénzeken – de úgy tűnik, ezt az előírást is figyelmen kívül hagyják majd.
Ironikus módon ezek az érmék és bankjegyek az amerikai forradalomra emlékeznek, amely erősen elutasította a monarchikus jelképeket. A Trump-denárius azonban teljesen idegen értékeinkkel és demokratikus alapelveinkkel szemben áll. Ugyanakkor esztétikája – legyen szó magukról az érmékről vagy az internetes mémekről – többet mond erről a korszakról és politikai irányvonalról.
A Caesar-denárius és Trump autoriter mítosza
Valószínűleg Trump soha nem hallott a Caesar-denáriusról, és aligha ismeri az ókori uralkodó politikai nézeteit. Ezzel szemben sok olyan gondolkodó és tudós van körülötte, akik mélyebben ismerik ezt a történelmi hátteret. Michael Anton, Trump adminisztrációjának politikai tervezési igazgatója például rajongva ír egyfajta „egyszemélyi uralomról” könyvében (The Stakes: America at the Point of No Return, 2020), amit „vörös caesarizmusnak” nevez.
Mary Beard szerint Caesar alakja alapító szerepet tölt be az autoritarizmus történetében: nevéből lett később a császár titulusa („Caesar”), amely más nemzetek uralkodóinak címeiben is megjelent („Kaisar”, „Czar”).
A római esztétika és a fasizmus kapcsolata
A római esztétika teljes egészében átkerült a huszadik századi (és mostani) fasizmusba is: Mussolini neoklasszikus Palazzo della Civiltà Italiana épülete vagy a náci birodalmi sas mind-mind ebből táplálkozik. Maga a „fasizmus” szó is innen ered: a római fasces szimbólumból – egy baltából és vesszők kötegéből álló erő jelképből.
Trump „kis diktátor” szerepjátéka tehát nem új keletű narratívát követ, hanem egy régi autoriter fantázia modern változatát testesíti meg.
A Trump-érme két oldala: hatalom és harc
A tervezett dollárérme egyik oldalán Trump profilja látható; míg a másikon egy akciófotó szerepel róla kampánykörútján Butlerben (Pennsylvania), ahol egy merényletkísérlet után kis ököllel emeli fel kezét. A felirat „FIGHT FIGHT FIGHT” („Harcolj! Harcolj! Harcolj!”) helyettesíti a szabadság mottóját.
Ezzel az érme vizuális logikája egyszerre idézi fel a hagyományos fasizmust és annak új formáját: a mémkultúrát.
A mémek mint modern politikai eszközök
A mémek nem csupán szórakoztató internetes jelenségek; politikai fegyverekké váltak. Walter Benjamin szerint míg Homérosz korában az emberiség „az olümposzi istenek látványa volt”, ma már önmaga látványa lett. A fasizmus esztétikája folyamatosan alkalmazkodik az adott kor médiumaihoz: száz évvel ezelőtt rádióhoz és filmhez, ma pedig mémekhez, közösségi médiához és mesterséges intelligenciához.
Trump kampányaiban és adminisztrációjában ezek az eszközök kulcsszerepet játszanak: botfarmoktól kezdve Cambridge Analytica manipulációin át egészen AI által generált tartalmakig terjednek ezek az eszközök.
Mesterséges intelligencia és gyűlöletpropaganda
Például hivatalos Fehér Ház X (korábbi Twitter) fiókja megosztott egy Studio Ghibli-stílusú rajzfilmes képet egy síró bevándorló nő letartóztatásáról; vagy olyan mémeket terjesztettek, amelyek szerint a demokraták „a gyűlölet, gonoszság és sátán pártja”. Egy AI által generált videó pedig összeesküvés-elméleteket népszerűsít arról, hogy léteznek gyógyító „med-beds” (orvosi ágyak), amelyek visszafordítják a betegségeket – ez különösen kegyetlen ígéret azoknak, akik hisznek ezekben hazugságokban.
Médiaelméleti nézőpont: A mémek agyunk alsóbb régióit célozzák
A médiaelméleti szakértő Douglas Rushkoff szerint a mémek vírushoz hasonlóan működnek: megkerülik agyunk gondolkodó részét (neocortex), és közvetlenül az ösztönös agytörzs felé irányulnak. Ez egyszerre szolgálja Trump híveit és ellenfeleit is – mindkét oldal érzelmi reakcióit manipulálják.
A gyermeteg provokációk politikája
Trump videói gyakran gyerekesek és provokatívak; például egy AI-animált videón királyi koronás vadászpilótaként jelenik meg, aki rosszul viseli oxigénmaszkját, miközben hányadékot dobál Times Square-en tüntetőkre. Ez sokkoló kép egy amerikai elnökről, aki fegyverként használja ezt az undort keltő cselekedetet polgárai ellen.
Ezekhez hasonló tartalmakat republikánus politikusok gyakran mentegetnek vagy bagatellizálnak – például Mike Johnson házelnök azt állította, hogy ez csak „szatíra”.
Médiahasználat és politikai kultúra jellemzői
Ez az adminisztráció hosszú ideje használ gyermeteg stílust médiumaiban; retorikájukat sokszor shock-jock rádióműsorokból vagy stand-upból merítik. Elle Reeve újságíró szerint az alt-right mozgalom hitt abban, hogy „bármilyen vicc megengedett”, ami végül agymosott náci-szimbolumokat posztoló tömeggé változtatta őket.
A rezisztencia növekedése és Trump mém-hatalmának korlátai
Bár Trump mémjei széles körben terjednek, hatásuk korlátozott lehet: például több mint hétmillió ember vett részt No Kings („Nincsenek királyaink”) tüntetéseken – ez majdnem eléri azt a kritikus tömeget (3,5%), amely békés úton képes megbuktatni egy autoriter rendszert (Erica Chenoweth politológus szerint).
A hatalom spektákuluma – algoritmusok uralma
Trump kormányzásának lényege ma már nem szó szerint vett érme vagy bankjegy – hanem maga az algoritmusok által működtetett digitális valuta.
- Az érme mint szimbólum helyett Instagramra optimalizált tartalmak készülnek (Reels, TikTok).
- Trump maga is inkább egy AI-generált mémként értelmezhető: előadásmódja kiszámítható gépi output.
- Személyisége üres héjként működik; nincs belső reflexió vagy valódi tartalom mögötte.
- Minden csak veszélyes tartalmak folyamatos előállítása körül forog – akárcsak a gyorsan értéktelenedő dollár esetében.
Zárszó
A Julius Caesar denáriusa nem csupán pénz volt; hatalmi üzenetként szolgált egy átalakuló birodalomban. Hasonlóképpen Donald Trump új dollárérméje sem puszta emlék; inkább tükrözi azt az autoriter politikai kultúrát és digitális médiában zajló harcot, amely napjaink Amerikájában zajlik.
Az érmék így túlmutatnak anyagi értékükön: történelmi tanulságokat hordoznak arról, hogyan jelenik meg és formálódik újra és újra a hatalom képe – legyen szó ókori Rómáról vagy modern digitális demokráciákról.
Forrás: https://hyperallergic.com/1050277/the-algorithmic-donald-trump-presidency/
