Ha azt mondom, Moody Blues, valószínűleg azonnal beugrik a legendás brit rockzenekar neve, amely több évtizeden át hatalmas rajongótábort épített ki. De vajon milyen volt a tagok közötti viszony a kulisszák mögött? Ez engem is meglepett, amikor Justin Hayward, a zenekar utolsó élő tagja, nemrég egy Rolling Stone-interjúban őszintén beszélt erről.
John Lodge váratlan halála és a zenekar utolsó koncertje
Két hónappal azután, hogy John Lodge „hirtelen és váratlanul” elhunyt 82 éves korában, Hayward nyilatkozott arról, milyen volt a kapcsolatuk az elmúlt években. És hogy őszinte legyek, nem pont azt mondta, amit egy rajongó remélne. Azt kérdezték tőle, beszélt-e még Lodge-dal az életének utolsó éveiben – erre pedig azt válaszolta, hogy nem igazán. A Moody Blues 2018-as utolsó koncertje után gyakorlatilag megszakadt közöttük a kapcsolat.
Ez azért elég szomorú, főleg ha belegondolunk, hogy több évtizeden át együtt dolgoztak, turnéztak és alkottak. De Hayward szerint nem voltak igazán barátok sem. „Nem hiszem,” mondta egyszerűen. „Graeme Edge-szel sem beszéltem sokat. Talán egyszer-kétszer felhívtam.” Pedig Edge is fontos tagja volt a zenekarnak egészen 2021-ben bekövetkezett haláláig, amikor 80 éves korában elhunyt egy áttétes rákbetegség következtében.
Munkahelyi kapcsolat vagy valódi barátság?
Hayward szerint az egész kapcsolatuk inkább olyan volt, mint egy üzleti partnerség: „Ami összekötött minket, az maga a zenekar volt. Abban voltunk jók. Ez volt a kapcsolatunk alapja. Nem egy baráti társaság.” Ez azért elgondolkodtató, nem? Egy olyan legendás csapatnál, amelynek zenéje generációkat kötött össze, kiderül, hogy a tagok között nem feltétlenül alakult ki mély személyes kötődés.
És még érdekesebb az a részlet, hogy ez nem valami drámai szakítás vagy veszekedés eredménye volt. „Nem volt terv vagy stratégia arra, hogy eltávolodjunk egymástól,” magyarázta Hayward. Mindketten – ő és Lodge – gyakran turnéztak szólóelőadóként is a pandémia után, ami megváltoztatta őket valamennyire. Egyszerűen sosem alapozódott barátságra az egész.
Bono és Edge példája – létezik igazi barátság egy zenekaron belül?
Hayward megemlítette Bono-t és The Edge-et a U2-ból mint olyan példát, ahol tényleg mély barátság köt össze két zenészt. „Biztos vannak olyan bandák, ahol tényleg BFF-ek (best friends forever) alkotják a csapatot,” mondta. De náluk ez másképp alakult: „Volt időszak, amikor csodálatos volt minden, aztán jött egy olyan időszak is, amikor már nem annyira.”
És ha már itt tartunk: Hayward azt is hozzátette egyfajta lezárásként: „Nem hiányzik semmi.” Ez nekem személy szerint kicsit szívszorítóan hangzik. Egy olyan ember szájából hallani ezt, aki egész életét egy ikonikus zenekarban töltötte – vajon mennyi fájdalom vagy csalódás lehetett benne?
Elmúlás és emlékek – egy búcsúzó dallam
A Moody Blues története tele van felejthetetlen dallamokkal és mély érzelmekkel. Mégis úgy tűnik, hogy a zenekar tagjai között inkább szakmai tisztelet és közös célok tartották össze őket, mintsem személyes barátságok.
Talán ezért is illik most egy szomorkás fuvolaszólóval búcsúzni tőlük – ahogy azt sok rajongó is érzi –, miközben elmélkedünk az idő múlásáról és arról, hogy milyen furcsa módon fonódnak össze az emberi kapcsolatok egy ilyen hosszú pályafutás alatt.
Mit tanulhatunk ebből?
Szerintem ez az egész történet arra emlékeztet minket, hogy nem minden kapcsolat mélyül el automatikusan csak azért, mert sok időt töltünk együtt vagy közös céljaink vannak. Néha egyszerűen csak kollégák vagyunk – még akkor is, ha legendák vagyunk.
És talán ez így van jól: nem kell mindenkihez közel állnunk ahhoz, hogy nagyszerű dolgokat hozzunk létre együtt. Az viszont biztosan fontosabb ennél: hogyan emlékezünk rájuk később – akár barátként, akár csak munkatársként.
Forrás: https://www.vulture.com/article/moody-blues-justin-hayward-john-lodge-not-friends.html
