Ha az utóbbi időben figyeltél a gazdasági hírekre, biztosan találkoztál már a „K-alakú gazdaság” kifejezéssel. De mit is jelent ez pontosan? Egyszerűen fogalmazva: ez a kép azt mutatja, hogy az amerikai társadalom felső rétegei – vagyis a magasabb jövedelműek – egyre gazdagabbak lesznek, miközben az alsóbb jövedelmű háztartások egyre nehezebben boldogulnak, alacsonyabb keresetnövekedéssel és az elszálló árakkal küzdve.
Miért lett ilyen népszerű ez a kifejezés?
Az elmúlt években az amerikai gazdaság helyzete meglehetősen zavaros és összetett volt. A növekedés látszólag stabil, mégis a munkaerő-felvétel lassú, és az állástalanok aránya enyhén emelkedett. A fogyasztói kiadások összességében nőnek, de az emberek bizalma csökken. Míg az AI-hoz kapcsolódó adatközpont-építések szárnyalnak, addig a gyárak leépítenek, és az ingatlanpiac is gyenge. A tőzsde pedig rekordmagasságok közelében mozog, miközben a bérek növekedése lassul.
Ez a kettősség – hogy egyszerre van növekedés és stagnálás – tökéletesen megjelenik a K-alakú gazdaság fogalmában. Az alsóbb jövedelműek számára az infláció és az árak emelkedése komoly terhet jelent, míg a felső rétegek inkább az eszközök értékének növekedéséből profitálnak.
A K nem csak egy betű – egy egész történet
Peter Atwater, a William & Mary egyetem közgazdász professzora szerint ez a „K” betű sokkal találóbb, mint más korábban felmerült formák – mint például az L-, U- vagy V-alakú gazdasági visszaesés. Ezek mind azt próbálták leírni, hogyan alakulhat ki egy válságból való kilábalás: gyors visszapattanás (V), hosszabb stagnálás (U), vagy tartós visszaesés (L).
Atwater maga is népszerűsítette ezt a kifejezést még a pandémia alatt, amikor látta, hogy míg sok fehérgalléros dolgozó otthonról dolgozik és élvezi a tőzsdei árfolyamok emelkedését, addig például gyárakban vagy vendéglátásban tömeges elbocsátások zajlottak. Ez vezetett ahhoz, hogy az állástalanok aránya majdnem 15%-ra ugrott.
A jövedelmi egyenlőtlenség nem múlt el
Érdekes módon a pandémia utáni időszakban átmenetileg csökkentek ezek az egyenlőtlenségek. A munkaerőhiány miatt sok alacsonyabb fizetésű munkavállalónak nagyobb béremelést adtak – gondolj csak bele: éttermek, szállodák és szórakozóhelyek versenyeztek azért, hogy minél több embert tudjanak felvenni.
Azonban ez csak átmeneti volt. A Minneapolis-i Fed kutatása szerint 2023-ban és 2024-ben ugyan nőtt az inflációval kiigazított bér az alsó negyedben dolgozóknál (évi 3,9%), de idén már ez is jelentősen lassult (mindössze évi 1,5%), miközben a legjobban keresők bérnövekedése még mindig magasabb (2,4%).
Ez pedig azt jelenti, hogy sok alacsonyabb jövedelmű munkavállaló kevesebbet tud költeni – ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük az elszálló lakbér- és élelmiszerárakat.
A fogyasztói kiadások kettészakadása
A Bank of America Institute adatai szerint például októberben a magasabb jövedelmű háztartások fogyasztása éves szinten 2,7%-kal nőtt, míg az alacsonyabb jövedelmű csoportok mindössze 0,7%-kal növelték kiadásaikat. Egy bostoni Fed tanulmány pedig arra mutatott rá augusztusban, hogy míg a gazdagabb rétegek hajtják előre a fogyasztást, addig közép- és alsóbb jövedelműek inkább hitelkártya-adósságot halmoznak fel miközben kevesebbet költenek.
Vállalati stratégiák: hogyan alkalmazkodnak?
A cégek sem ülnek ölbe tett kézzel. Egyre több vállalat ismeri fel ezt a kettős valóságot és ennek megfelelően alakítja stratégiáját. Például Coca-Cola COO-ja, Henrique Braun elmondta október végén: egyszerre törekednek arra, hogy megfizethető termékeket kínáljanak azoknak, akik spórolni akarnak (például mini dobozos italokat), miközben prémium termékeket is fejlesztenek – mint például Smartwater vagy Fairlife tejtermékek –, amelyekből nagyobb haszon származik.
Ez jól mutatja azt is, hogy mennyire eltérően viselkedik ma két vásárlói csoport: míg egyesek prémium élményeket keresnek és hajlandók többet költeni, mások minden fillért megfontolnak.
Hasonlóan beszélt erről Ed Bastian, a Delta Air Lines vezérigazgatója is: első- és business osztályú jegyek értékesítése húzza be nagy részét a bevételnek és profitnak, miközben az alacsonyabb jövedelmű utasok „egyértelműen nehéz helyzetben vannak”.
A legfelső réteg viszi el a fogyasztás nagy részét
Corie Barry, a Best Buy vezérigazgatója szerint az amerikai fogyasztók felső 40%-a adja hozzá kétharmadát az összfogyasztáshoz. A maradék 60% inkább árérzékenyebb és erősebben függ attól, hogy milyen munkahelyi körülmények között élnek – vagyis mennyire stabil számukra a megélhetés.
Mesterséges intelligencia: új motor vagy új szakadék?
A mesterséges intelligenciába fektetett hatalmas összegek is hozzájárulnak ehhez a K-alakú jelenséghez. Az úgynevezett „Magnificent Seven” – Google, Amazon, Nvidia, Microsoft és társaik – részvényeinek árfolyama idén közel 15%-kal emelkedett. Csakhogy ezekből főként azok profitálnak igazán, akik már eleve birtokolnak részvényeket.
A Federal Reserve adatai szerint ugyanis az amerikai részvénypiac mintegy 87%-át a leggazdagabb 10% birtokolja; ezzel szemben az alsó ötven százalék mindössze 1,1%-kal rendelkezik.
Az AI beruházások tehát eddig nem hozták meg azt a munkahelyteremtést vagy bérnövekedést azok számára, akik nem részesülnek közvetlenül ezekből az eszközökből.
Kockázatok és kilátások
Sokan aggódnak amiatt, hogy egy olyan gazdaság fenntarthatatlan lehet hosszú távon, amelyet főként csak a leggazdagabb réteg hajt előre. Ha ugyanis tovább romlanának a munkahelyi kilátások és nőne az állástalanság, akkor közép- és alsóbb jövedelmű amerikaiak hirtelen visszafognák fogyasztásukat.
Ezzel pedig olyan cégek bevételei csökkennének drasztikusan – gondolj csak Apple-re vagy Amazonra –, amelyek jelenleg jelentős mértékben támaszkodnak erre. Ez pedig akár arra is kényszeríthetné például Google-t vagy Meta-t (Facebook anyavállalat) hogy visszafogják AI beruházásaikat.
Dario Perkins közgazdász szerint azonban van remény: sok amerikai család várhatóan nagyobb adó-visszatérítést kap majd jövő év elején egy korábbi költségvetési törvény miatt. Emellett várhatóan új Fed-elnök kerül kinevezésre májusig, aki hajlamosabb lehet kamatcsökkentésekre – ami olcsóbb hitelfelvételt jelenthet és élénkítheti mind növekedést mind béremelkedést.
Összegzés
A K-alakú gazdaság nem csak egy elméleti modell vagy divatos szókapcsolat; ez egy valós tünete annak, hogyan oszlik meg ma Amerika gazdagsága és lehetőségei. Miközben egyesek rekordokat döntenek vagyonukban és befektetéseikben, mások napról napra küzdenek azért, hogy kijöjjenek fizetésükből.
Szerintem ez nemcsak statisztika kérdése – emberek millióinak életét érinti mélyen. És ha valóban szeretnénk fenntartható növekedést látni hosszú távon Amerikában (és persze máshol is), akkor ezt a szakadékot valahogy be kellene hidalni.
